Szeptember 21. péntek, 13:45, klubhelység

MEGVAN! MEGVAN EZ A HÜLYE NAPLÓ! Már halálra idegeskedtem magam, hova tehettem... bár jellemző, hogy mindent elhagyok, főleg azután, hogy egy hétig rendesen vezettem. Jellemző. Életem eseménydús másfél hetét nem tudtam beleírni, és az a baj, hogy szerény személyem most nem nagyon emlékszik... azért megpróbálom lefirkantani a dolgokat.

1. számú nem éppen szívmelengető esemény:
Hermione és Weasley járnak. Nagyon fantasztikus. Szívmelengető. Sőt... fokozhatatlanul örülök neki, ugyanis azóta Hermione teljesen bedilizett. Mit bedilizett, alig szól hozzám! Mindezt miért? Mert Mr. Weasley nem bír engem. Sőt, kifejezetten utál. Én is őt.
Arra még mindig képtelen vagyok rájönni, hogy ezek ketten hogy találtak egymásra... Lehet, hogy Weasley beleszeretett Hermione betűibe, miközben a lány házidogáját másolta... vagy a könyvtárban találhattak egymásra...
Elsuttogott ígéretek, kimondott érzelmek - titkok, amelyektől még Madame Cvikker is félti a könyveit
Milyen jó szappanopera-cím lenne.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ÉN hanyagolva lettem. Nagyon. És ez bántja érzékeny lelkecskémet. Már komolyan kezdtem bírni a csajt, és tessék... Collins, vésd az agyadba... ne bízz még egyszer griffendélesben... sőt, másban se, mert csalódni fogsz.

2. számú nem éppen szívmelengető esemény
Két, azaz kettő egész napot a gyengélkedőn kellett töltenem Longbottom miatt. Átváltoztatástan feladatunk az volt, hogy változtassuk a másikat valamilyen állattá. Elég érdekesen nézhettem ki hosszú nyuszifülekkel, zsiráf nyakkal, zebra testtel és teknőc lábakkal. Cirkuszba való látványosság, ne ijedjetek meg, ez csak egy hülye csaj a Roxfortból.
McGalagony és Madame Pomfrey MINDENT megpróbáltak, hogy visszaváltozzak... hát... attól eltekintve, hogy a fülem még mindig hosszúkás és a körmeim fekete-fehér csíkosak nagyjából visszanyertem eredeti külsőmet. Most kezelésre járok McGalagonyhoz, hogy úgy nézzek ki, mint Longbottom kis akciója előtt.

3. számú nem épp szívmelengető esemény
Draco.
Tiszta hülye. Állandóan őrjöng, és mindenkibe beleköt. Ajánlottam a kényszerzubbony és a szájzár használatát, de Blaise elküldött a picsába. Ő is idegbeteg. Már arra várok, mikor öltöznek be baltás gyilkosnak és mészárolják le a mardisokat. Tuti velem kezdenék.
Azért, hogy ne tűnjek ilyen kőszívűnek MEGPRÓBÁLTAM beszélni Mr. Hisztivel, de öt perc dumálás után kijelentette, hogy ő tök normális és hagyjam békén, és egyébként is mit képzelek magamról, hogy meg merem érdeklődni borús hangulatának okát. Blaise-hez már oda se mentem. Minek? Bár szerintem ő azért hülye, mert Draco is az.

4. számú legfantasztikusabb és legörömreméltóbb esemény
Büntiben voltam.
Azt persze nem tudom, miért. Egyszer csak Flitwick professzor hívatott, hogy öt napig, minden este segítenem kell neki valamit. Biztos skizofrén vagyok, de ha nem csal az emlékezetem jókislány voltam. Hiába kérdeztem, hogy mivel érdemeltem ki ezt az egészet ő ezt meg sem hallotta. A harmadik próbálkozás után úgy döntöttem, hagyom az egészet.
Mondtam már, hogy imádom a Roxfortot?
Ha nem, akkor most mondom.
Imádom a Roxfortot.

Röviden és tömören ennyi történt az elmúlt majdnem két hétben. Élvezetes majdnem két hét volt. Na most megyek, bájitaltan lesz.

20:56, klubhelység, Blaise ölében fekve (khm... végre valami jó)
Újabb eseménydús délután, újra megtépázott idegrendszer. Jupí.
Az egész bájitaltanon kezdődött, ahol párban kellett dolgozni, legnagyobb szerencsémre nekem Weasley jutott, aki egész végig elég passzívan viselkedett. Nem volt hajlandó megszólalni, sőt csinálni se csinált semmit. Aztán - amikor „véletlen” az ölébe repült egy szárított patkányláb - nekiállt arról papolni, hogy én egész végig nem csináltam semmit, ő főzte az egész bájitalt, bla bla bla... már tuti skizofrén vagyok, mert szerintem ÉN főztem meg azt a löttyöt, nem pedig ő. Ráhagytam a dolgokat és befejeztem a főzetet.

- Miért vagy ilyen Ronnal? - kérdezte Hermione óra után.
- Milyen vagyok vele? - néztem rá homlokráncolva.
- Most sem segítettél neki. Mondta, hogy ő csinálta az egész főzetet.
- Nézd Hermione. Azt a lötyit én csináltam. Bizonyítékom is van rá... mégpedig az, hogy az üst nem robbant fel. Weasley mindig felrobbantja, amit főz. Vagy nem sikerül neki. Viszont erre K-t kaptunk.
Hermione úgy látszott, kezdi belátni, és felfogni azt, hogy kivételesen nekem van igazam.
Szupi.
- Jössz, Hermione? - állt barátnője mellé Weasley.
- Nem megy sehova, itt beszélget velem, nem látod? - kérdeztem.
Hermione pedig fogta magát és elment Vízlipatkánnyal.
Szép az élet. Sőt, fantasztikus. Ha így haladok, záros határidőn belül a Mungo idegosztályán fogom végezni.

Felcsörtettem a klubhelységbe, ami üres volt. Kedvenc fotelombavetődtem, de előtte még magamhoz vettem egy adag Mindenízű Drazsét. Én ugyan nem megyek a többi órámra ma délután. Sőt. Dumby Házösszehozó Progija sem érdekel.
Olyan vagyok, mint egy hisztis liba...
Sőt, az is vagyok.

Egész délután a fotelban gubbaszottam, és néztem magam elé.
- Hát te meg? - jött be csodálkozva Blaise.
- Ne kérdezz semmit.
- Hajaj, Draco kettő.
Dühösen fújtam egyet.
- Nyugi, nyugi. Nem mondod el, mi a baj? - guggolt elém. Olyan édi volt.
- Hermy baby és Roncimonci ők a bajom - mondtam picsás hangon.
- Istenem... ne foglalkozz velük. Érezd a lelki nyugalmat. Lélegezz. Beszív, kifúj...
- Blaise nem terhes vagyok, csak ideges - röhögtem fel.
- Pedig már kezdtem örülni, hogy keresztapa lehetek - sóhajtott színpadiasan.
- Keresztapaaa? - kérdeztem.
- Ja bocs, azt hittem ÉN lennék a szerencsés keresztapa-jelölted.
Kinyújtottam a nyelvem.
- Ha nem, akkor nem - vigyorgott.

Draco is betámolygott a klubhelységbe.
- Mi a helyzet? - kérdeztem tőle.
- Semmi - nyögte.
- Na ja, azért vagy olyan, mint egy lestrapált kakadu.
Nem válaszolt. Pedig olyan szívesen vitatkoztam volna vele.

Vacsora előtt elmentem McGalagonyhoz bevenni a gyógyszert.
- Úgy látom használ a szer - mondta, miután a zebramintás körmöm fokozatosan körömszínűvé változott. - Még holnap jöjjön el, utána már teljesen normálisan fog kinézni.
- Köszönöm tanárnő. Viszlát - búcsúztam el, és lementem a nagyterembe kajálni.

- Még nézni is iszonyat - adtam hangot nemtetszésemnek.
- Mit? Szerintem a kaja jól néz ki - mondta Blaise.
- Ők ott - böktem a fejemmel Hermione és Ron felé. - Ez a csaj normális volt. Eddig. Most nem bírnak kiszállni egymás szájából. Hova halad a világ?
- Jössz ma este az összehozó izébizére?
- Nem hiszem...
- Te tudod...

Nem mentem. Persze pont akkor van névsorolvasás, ha én nem vagyok ott. Ennek köszönhetően egy hét múlva meg kell jelennem Piton professzornál büntetőmunkára. Ez a nap eddigi életem csúcspontja. Rosszabb már nem is lehetne.

Este varázslósakkoztam Blaise-szel. Persze megvert. Mit is várhattam volna?
- Na ne legyél ilyen bánatos! - ölelt át, és én majdnem elolvadtam.
- Nem vagyok - vigyorogtam a vállába. - Csak álmos.
- Feküdj az ölembe - ajánlotta fel.
Hülye lettem volna nemet mondani.

Tehát...
Elhatározásaim a jövőre nézve:
1. Nem fogalakozom Dracoval, Hermioneval sem pedig Weasleyvel.
2. Kevesebbet hisztizek.
3. Mindenben a jót fogom keresni.
4. Pihengetek még pár órát Blaise-szel a klubhelységben.

Jó éjt.

9. fejezet