Szeptember 6, szombat, 10:45, klubhelység

Persze, miért is hagynának aludni szombaton?

- Megszívod Collins - rontott be reggel Miss. Rókakép a klubhelységbe.
- Te fogod, ha nem hagysz aludni - nyögtem, és a fejemre húztam a takarót.
Törvényszerű, hogy az ember ilyenkor nem tud visszaaludni. Morcosan kimásztam az ágyamból és átbaktattam a klubhelységbe. A kandalló előtti fotelben ott üld Draco, nagyban magyarázott valamit Blaise-nek.
- Jó reggelt! - köszöntem nekik vidoran. Blaise elmormolt egy sziát, de Draco rám se nézett.
- Levegőből vagyok? - néztem a kezeimre. - Mi baj van, Draco?
- Hogy mi baj van? HOGY MI BAJ VAN? - kelt ki magából - Neked köszönhetően NEKED KÖSZÖNHETŐEN EGY SÁRVÉRŰ MENTETTE MEG AZ ÉLETEM!
- Ezt én is észrevettem...
- RÁ VOLTAM KÉNYSZERÜLVE, HOGY HOZZÁÉRJEK... ÉS MOST TARTOZOM NEKI! ÉRTED EZT? EGY SÁRVÉRŰNEK! AZ ÉLETEM KÖSZÖNHETEM NEKI!
- Azért ne fújd fel ennyire a dolgot, Draco... nem összeköltöztél vele, csak hozzád ért.
- Te nem érted - csapott a homlokára dühösen - Most JÖVÖK NEKI EGGYEL! El fogja várni, hogy jófiú legyek vele, mert megmentett. De én nem leszek jó. És ő ezt a szememre fogja vetni.
- Istenem Draco, te nagyon hülye vagy - csóváltam meg a fejem és visszamentem a hálóba. Ez a pasi nem normális. Többet hisztizik, (mint négy éve XD), mint egy öt éves kislány. Sőt! Többet, mint két ötéves kislány.
- Hát te még élsz? - kérdezte Pansy csalódottan. Az ágyán ült, és a körmeit lakkozta.
- Nem, nem élek, ez csak a szellemem, vigyázz, elkaplak, BU! - vetődtem felé.
- Idióta liba, most félrement a lakk - kapott hisztirohamot.
Egy óra alatt sikerült két emberrel összevesznem. Szupi.

13:25, ebéd után, jóllakottan
Nemsokára indulunk Roxmortsba. Azt már inkább meg sem említem, hogy nincs kedvem elmenni. Draco is jön. Sikerült rávenni. Na jó, megfenyegetni. Meg azt mondta, hogy amit megígér, azt betartja. Ámen. De azért velem még mindig nem nagyon beszél.

20:56, háló, fáradtan

Hajjaj ez a mai délután... hát nem volt semmi.
Nagy nehezen összeszedtük a csoport tagjait és útnak indultunk. Persze kínos csendben haladtunk, néha valaki benyögött egy „Mikor érünk már oda” vagy egy „Szép napunk van” kezdetű beszólást.
- Khm... mi ez a síri csönd? - kérdeztem.
- Síri csönd és hullaszag - nyerített fel Seamus, majd még öt percen keresztül a saját beszólásán röherészett. Draco az égnek emelte a tekintetét és hatalmasat sóhajtott:
- Minek jöttem el én ide?
- Csitt - tettem a mutatóujjam a szám elé. - Ne szólj be.
- Utállak - mosolygott rám.
- Micsoda tragédia - röhögtem.
- Remélem is, hogy annak veszed.

Mire Roxmortsba értünk az egész banda egyöntetűen utálta Dracot. Mindenkibe belekötött - kivéve Hermioneba, de ez érthető, nem akarta kihúzni a gyufát a csajnál - nekiállt hisztizni, és már nagyon elegünk volt belőle. Akárhogy is kértük, nem volt hajlandó abbahagyni a folyamatos piszkálódást „Hé Longbottom előre nézz, elbotlasz a saját lábadban” „Green vigyázz, a mekegéseddel idevonzod a kecskéket” „Jó lenne, ha vigyáznál Robinson, még végén letörik a körmöd” mondogatta ötpercenként. Ő jót szórakozott, mi csomókban tépkedtük a hajunkat.
Kifejtette, hogy hülye vagyok, mert sárvérűekkel állok le és nyalom a talpukat. Már meg sem lepődtem rajta, hogy ilyeneket mond.
- Három Seprű? - kérdezte valaki, amikor már a főúton baktattunk.
- Szárnyas Vadkan. Ott kevesebben vannak... nem látják, hogy veletek vagyok - mondta Draco.
- Nem kell velünk jönnöd, ha nem bírsz normálisan viselkedni - mondtam.
- Deee... olyan jókat röhögök, amikor látom, hogy idegesek vagytok.
- Valóban? És ehhez mit szólsz? - vettem elő egy kék plüssdínót a táskámból.
- Töfi - nyögte Draco erőtlenül. - Hogy kerül ez hozzád? - kérdezte és megpróbálta elvenni tőlem a játékot.
- Nem mindegy? Hé mindenki, ő itt Töfi, Draco kedvenc játéka. Vele szokott aludni.
Mindenki röhögött kivéve Dracot, aki dühösen meredt rám, és Hermionét, aki összeráncolt homlokkal meredt a csoportra.
- Nem, nem, ez így NEM! - dobbantott a lábával Miss. Granger. - Azért vagyunk itt, hogy jobban összebarátkozzunk, nem azért, hogy marjuk egymást. Főleg ilyen háborús időkben. Az oszlopon ott virítanak a körözött bűnözők és az eltűnt emberek képei. Ha nem vigyázunk, mi is közéjük kerülhetünk...akármelyik oldalra... és ti képesek vagytok egy hülye dínóval piszkálni egymást? Jade... ne hidd azt, hogy csak Draco az idegesítő, te is az vagy. Malfoy te meg...nem tudom miért jöttél el, ha nem tudsz normálisan ember módjára viselkedni... Elegem van ebből az egészből, menjetek, ahova akartok. - mondta könnybe lábadt szemekkel, majd sarkon fordult és elindult.
Mi csak álltunk, és néztük, ahogy elmegy. Tudjátok mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy igaza volt.
Longbottom elindult a lány után.
- Neville, hagyj békén - rázta le Hermione és futásnak eredt.
- Ez is a te hibád - súgta a fülembe Draco. - Ha nem ráncigálsz el ide, most nincs ez.
Fúj de utálom. Mi az, hogy az én hibám? Oké részben hibás vagyok...de...de ha tud normálisan, nem harci elefánt vagy dühöngő gorilla módjára viselkedni, tuti jobb lett volna a hangulat. Elismerem, túlzásba vittem a Draconak való visszaszólogatást, amivel bátorítottam őt... de akkor is.
- Rohadj meg, Draco Malfoy, rohadj meg - sóhajtottam.
- Előbb te - mosolygott rám, engem meg elöntött a méreg.
- Gyűlöllek - mondtam, és elhúztam a csíkot.

Zonkohoz mentem, ott mindig fel tudok vidulni. Épp egy Durranó Radír és egy üveg Láthatatlanátévő Trutyi között vacilláltam, amikor valaki megbökdöste az oldalam.
- Blaise! - mosolyogtam rá. - Háttemeg?
- Én is ezt kérdezhetném. Nem a csoporttal kéne lenned?
- De... összevesztünk...menjünk ki és elmesélem - sóhajtottam. - Hosszú lesz és unalmas.

- ...és eljöttem, és Zonkonál kötöttem ki. Ennyi - fejeztem be a mesélést fél óra múlva. Roxmorts parkjában ültünk egy padon. Épp a sírás határán álltam. Na ja... Draco ért hozzá, hogy vegye el az ember kedvét még az élettől is.
- Jaj ne foglalkozz vele. Draco hülye. Mindig is az volt - ölelt át Blaise.
- Tudom, de olyan izé... ő Mr. Nagyképű, aki Mindenek Fölött áll. Csak azért, mert aranyvérű és sok pénze van... úgy veregeti a mellkasát, mint egy megvadult gorilla győzelmi tánc járása közben... csak azért mert ő egy Malfoy.
- Hülye vagy - vigyorodott el.
- Tudom.
- Gyere - ragadott kézen. - Sétálunk egyet.
Némán mendegéltünk egymás mellett. Madárcsirip, virágillat... még nem ért véget a nyár. Szerettem a roxmortsi parkot. Nyugodt, hangulatos, és isteni vattacukrot lehet kapni. Ha az ember elég kitartó és sok ideje van, elsétálhat a park középéig, ahol egy nagyobbfajta csónakázótó van, a közepén szigettel, ahova még senki nem ment át - legalábbis a pletyka szerint. Volt egy lány a Roxfortban, aki azt állította, hogy tündérkék élnek a szigeten, mások szerint valami kincs van ott, ami miatt megközelíthetetlen. Tavaly a végzősök át akartak menni...minél jobban közeledtek a szárazföldhöz, annál álmosabbak lettek, míg végül mindenki elaludt, aki a csónakban volt. Reggelre valami...vagy valaki visszavonszolta a ladikot a partra az alvó fiúkkal együtt.. A sziget rejtélye rejtély maradt, egyszer majd kiderül, mi van ott... vagy nem
- ...figyelsz te rám egyáltalán? - szakította meg Blaise a gondolatmenetem.
- Nem.
- Mi ez a hang? - kérdezte. Szipogó-síró hang jött a bokorsor túloldaláról.
- Nemtom... nézzük meg.

Hermione ült egy padon és keservesen zokogott.
- Hé baba, mi a baj? - ültem le mellé.
- Semmi... hagyjatok - temette a kezébe az arcát.
- Ezt nem gondolod komolyan... nem hagylak itt.
- De...
- Semmi de. Blaise, légy szíves, menj el, hozz valami innivalót... meg vattacukrot. Hermione ne sírj, itt egy zsepi - nyújtottam át neki.
Zambini elment, mi meg ott maradtunk ketten.
- Naa...mi a baj? - kérdeztem.
- Akármennyire is... - orrfújás - igyekszem, hogy normális programot találjak ki a csoportnak, nem jön össze... hiába szenvedek, hogy mindenki - szipp - jól érezze magát, nem érdekli őket... Malfoy is... itt izél... akkor minek jött el? - hüpp - Éhés... bocsi, hogy úgy rátok förmedtem, csak már torkig vagyok ezzel az egésszel.
- Semmi baj, megérdemeltem. Tessék itt van még egy zsepi.
Percekig csak Hermione zokogását lehetett hallani, majd befutott Blaise egy adag vattacukorral és egy üveg ásványvízzel. Odaadta őket nekem, majd valami nagyon sürgős dologra hivatkozva elhúzta a csíkot.
- Ő miért jó fej? - kérdezte Hermione. Szemei feldagadtak a sírástól, az arca piros, a haja pedig kócos volt. - És te miért vagy jó fej? Mardisok vagytok.
- Az egy dolog... - sóhajtottam. - Néha a süveg is tévedhet.
- Elegem van! Utálom az életet... nem elég, hogy Malfoy piszkál, Viktor dobott, összevesztem Ronnal... mi jöhet még? - nézett az ég felé. - MI?
- Nyugi...miért dobott Viktor?
- Ta...találkozott egy másik láhánnyal... elegem van... és ő kehellett neki... mert ő mindig ve...vele lehet... de én szeretem őt.
Aha. Lehet, hogy nem is Draco a baj.
- Nyugodj meg... jön még kutyára kamion (*kacsintós fej*) ne aggódj...
- De akkor is...
- Ennek így kellett lennie... semmi sem történik ok nélkül.
Késő délutánig beszélgettünk, majd együtt mentünk vissza a Roxfortba.
- Jaj Jade... köszi a mai beszélgetést. Jól esett. Megyek aludni, mindjárt elalszom...
- Ennyi sírás után nem is csodálom... Szia - köszöntem el tőle.
Egyből a hálóba mentem. Nem volt kedvem Dracohoz. Sőt, senkihez. Rájöttem, hogy Hermione normális emberi lény, ezen felül aranyos, kedves és jó fej. Hova halad a világ?

8. fejezet