Szeptember 5, péntek, reggeli lelki fröccs után

Reggel, ébredés. Két boldog másodperc, aztán az agyamba tódultak a tegnap este történtek emlékei. Márpedig ÉN biztos, hogy nem leszek halálfaló. Egy pókot sem tudok kinyiffantani, nemhogy egy élő embert! Én lennék a Sötét Nagyúr leghasznavehetetlenebb szolgája, tehát engem ölne meg legelőször. Volt Jade, nincs Jade. Álmosan vánszorogtam a klubhelységbe, és egy sóhajtás kíséretében lehuppantam a kedvenc fotelomba. Elsős korom óta ez a fotel volt a kedvencem. A karfájába volt valami karcolva, már nem látszott teljesen tisztán a felirat, de valami ilyesmi lehetett: Itt ült Lana Foster.
Egy csomót gondolkodtam rajta, ki lehetett ez a csaj, de nem találtam választ.
- Szia! - jött ki Blaise a hálójukból. - Na mi a helyzet?
- Semmi - sóhajtottam. - Elegem van. Draco baba azt hiszi, itt ő a kisisten, pedig nagyon nincs igaza.
- Csak felhúzta magát tegnap nem...nem gondolta komolyan - próbált mentegetőzni drága barátom.
- Frászt nem...mindent halálosan komolyan gondolt, amit mondott. De nincs igaza. Nem lehet, hogy igaza van. Előbb tetetem át magam a Hugrabugba, minthogy halálfaló legyek.
- Akkor térjünk át kellemesebb témára...a mai DP (Dumbledore Programja) nem délután lesz...hanem éjszaka... és vajon hol? A Rengetegben. És megengedték, hogy veletek menjek kísérőnek.
- Éjjel? Az erdőben? Félek!
- Nyugi, nem lesz olyan rossz... szerintem csak az erdő szélén maradunk... az igazgató nem engedné, hogy bajunk essen...
- Remélem is - mondtam és megkordult a gyomrom. - Megyünk reggelizni?

Reggeli, Dumbledore beszéde után
Hát...a diri biztosított arról, hogy nem lesz bajunk, VISZONT az erdő lakói ránk fognak ijeszteni. Én már most félek. Az egy dolog, hogy velem lesz Blaise...legalább lesz olyan, akinek szétszoríthatom a kezét...de akkor is! Mi van, ha ránk támad valami nagy, félelmetes és gusztustalan izé? Vagy eltévedünk? Esetleg a szörnyikék valamilyen megfontolásból úgy döntenek, hogy tesznek Dumledore kérésére és megesznek minket vacsira?
Ja és mellesleg Draco sem szól hozzám. Egyáltalán. Rám se néz. Ilyen mélyen tapostam bele lelkecskéjébe? Pedig tudtommal nem én üvöltöztem fröcsögő nyállal a számból, hogy ÚGYIS HALÁLFALÓ LESZ ITT MINDENKI! De hát, mint tudjuk ő Draco Malfoy és mindenen megsértődhet...
- Már megint azt a vackot írod? - bökött oldalba nagy elmélkedésem közepette Blaise.
- Nem vacak...ez...ez napló... majd az utókor könnyesre röhögi magát rajta, hogy volt valaha egy csaj, aki minden hülyeséget leírt.
- Na az tuti. Dracoval mi van?
- Nem szól hozzám - vontam vállat. - De nem is érdekel. Ez van... én lehetnék megsértődve erre tessék - biccentettem a mellettem ülő némán evő fiú felé, majd visszafordultam Blaishez. - Szerinted is... mindenkiből halálfaló lesz? - kívánkozott ki belőlem a kérdés.
Némán bólintott, majd magához ölelt.
Tényleg a saját világomban éldegéltem, és nem vettem észre a jeleket? Azt sem tudom, hogy apám halálfaló-e... biztos az... de anyáról nem tudom elképzelni...nem akarom tudni...
- Jade! - szólt valaki. Kibontakoztam Zambini karjai közül, és ott állt mögöttünk Hermione Granger.
- Szia Hermione - mosolyogtam rá. Külön öröm volt Draco mellett cseverészni vele.
- Csak azért jöttem, mert kitaláltuk, hogy holnap a csoport tagjaival el kéne menni Roxmortsba. Szerintem tudnánk egy jót beszélgetni és... jaj és légyszi szólj a többi mardekárosnak, bár nem hiszem, hogy eljönnek... no sebaj, csak ennyit akartam - hadarta el.
- Rendben. Szólok mindenkinek. Ne aggódj, ott leszünk.
- Jaj köszi! Na megyek Harryékhez, majd találkozunk - mondta Granger, ezzel egy időben Draco feldöntötte a tökleves kupáját. Imádom őt idegesíteni. Csakazértis jóban leszek Hermionével, hogy lássam a paprikapiros dulifuli fejét. Haha.

10:35, bűbájtan, levelezés Dracoval

Nem tudom, mi bajod, nekem kéne megsértődnöm, nem neked. Jade

Mi az, hogy elmész Grangerrel meg a többi kis nyomival Roxmortsba? Draco

Nem csak én megyek. Te is velem jössz. Feltett szándékom téged is magammal cipelni, és ez össze fog jönni. Ne gyerekeskedj, tedd félre, hogy kik ők és honnan jöttek. Miután vége a DPnek szétátkozhatod őket, de addigra meg már te nem fogod akarni. Jade

Hát...hülye vagy. Jóstehetséged még Trelawney-n is túltesz... ne nevettesd ki magad, én nem mutatkozom sárvérűekkel... Draco

Beledöglenél, ha egyszer megtennéd, amit kértem tőled? Eljössz és punktum. Rosszabb vagy, mint egy hisztis ötéves kislány. Jade

Hagyj már békén! Nem megyek Roxmortsba és kész. Draco

Rendben... akkor mindenki tudni fog a kék plüssdinoszauruszról, amivel akkor alszol, ha rosszat álmodsz. Ne feledd, születésed óta ismerlek és tudom kis titkaid is. Tehát hogy döntesz? Jade

Rohadj meg Jade Collins, remélem ma este felfal valami. Draco

Csak utánad. Nos, hogy döntesz? Roxmorts vs. Dínó? Van még egy pár titkod, ne feledd, tudlak mivel zsarolni. Jade

RENDBEN. Elmegyek Roxmortsba, de ezért még nagy árat kell fizetned. Draco

Nyertem, jupí!

12:27, ebédszünet
Crack és Monstro letámadtak a folyosón, hogy mi az, hogy fenyegetem Őmalfoyságát.
- Ki? Én? - mutattam magamra.
- Draco azt mondta...
- Jaj Draco sok mindent mond, nem kell neki hinni. Azt hallottam, hogy ingyensütit oszt Bimba professzor a másodikon, nem nézitek meg? - kérdeztem ártatlan tekintettel és a két gorilla elszáguldott az emeletre vezető lépcső irányába. Ennyit róluk.

18:59, klubhelység
Idegbeteg vagyok! Nem akarok a sötét erdőbe menni a sok lény közé, ráadásul hideg van, és... ajj...

00:03, udvar, átfagyva, megtörten
Oké...ez leírhatatlan...tehát... éjfél előtt 10 perccel gyülekeztünk kinn a tóparton. Dumbledore elmondott egy beszédet, miszerint:
- a Roxfort birtokán állomások lesznek, ott pedig feladatok
- 100 pontot nyer az, aki megtalálja a ládát és megfejti a benne lévő üzenetet
- a lények DIREKT az infarktust fogják ránk hozni
- minden csapattal megy egy segítő (velünk Blaise jött, de ezt már mondtam)

Nagyon fantasztikus lesz, bebarangolhatjuk a tó környékét a kviddicspályát, az erdőt a kastélyudvart, tulajdonképpen mindent. És mindezt egy csapatban Dracoval. Szívmelengető.
Kaptunk egy térképet is, ami totál felismerhetetlen, de majd csak jutunk valamire.
Fel vannak sorolva a számok 1-től 10-ig, és mindegyik szám mellet van egy „ábra” (ha engem kérdeztek elég absztrakt rajzok, leginkább egy ötéves kisgyerek krikszkrakszaira emlékeztet.
Legjobb esetben élve megmenekülünk, legrosszabban pedig hippogriff-eleségként végezzük. Ezúton szeretnék elköszönni mindenkitől, anya, apa, szeretlek titeket, Blaise réged is, bár ezt nem nagyon óhajtottad észrevenni, Dracot is bírom valamilyen szinten, a szobámat pedig a macskámra hagyom.

03:56, klubhelység
Na ezt is túléltük... Végül is nem volt olyan rossz...leszámítva a ... pókokat.

Dumbledore beszéde után heves vita alakult ki arról, vajon mit is ábrázolhat a térkép. Hermione megesküdött rá, hogy az első állomás a tó közepén van, míg Draco a kviddicspályát bizonygatta.
- Nem akarok beleszólni, de szerintem az állomások elérhető helyen vannak... vagy Hermione úszkálni akarsz? - kérdezte Noel, az egyik hugrabugos fiú.
- Itt az ész! - kiáltotta Seamus, majd a csapatvezetői szerepet átvéve elindult a kviddicspálya felé. Minél közelebb értünk a pályához, annál jobban kirajzolódott egy cikesz ábrája a térképen.
- Értem! - kiáltottam fel - Megvilágosodtam!
- Gtatulálok - vigyorgott rám Blaise, én pedig elolvadtam.
Az első állomáson (ami valóban a pályán volt) Madame Hooch várt minket. Két embernek - Weasleynek és Draconak - minél gyorsabban át kellett repülni a kihelyezett akadályok között. Mr. Mindigtökéletes Draco Malfoynak persze hibátlanul sikerült, Weasley is majdnem megcsinálta, csak fennakadt egy póznán.
- Nem baj Ron, jó voltál - vigasztalta csalódott háztársát Hermione
- Úgy fityegett, mint egy kabát a fogason - röhögött Draco.
- Ne kezdd már megint légy szíves - vonszoltam arrébb, miközben a csapat újra elindult. - Legalább ma ne! A klubhelységben szidhatod őket a gorilláidnak, ha már voltál szíves rám küldeni őket - néztem rá mérgesen.
- De olyan jól esik bosszantani.
- Draco így is elég feszültek vagyunk, és ha tovább folytatod valaki agyvérzést vagy gyomorfekélyt kap miattad, remélem büszke leszel akkor is, ha mondjuk Hermione halála a te lelkeden szárad.
- Ha halálfaló leszek úgyis gyilkolnom kell. Nem mindegy mikor kezdem? - mosolygott rám negédesen.
- MIT VÉTETTEM, HOGY EZZEL BÜNTETSZ? - néztem az ég felé. - MIT? MOST AZONNAL MEGBÁNOK ÉS JÓVÁTESZEK MINDENT, HA MEGJAVUL! - mutattam Dracora.
- Jade! Draco! Gyertek - kiabált Blaise.
Malfoyt megelőzve trappoltam oda a többiekhez.

A negyedik állomás az egyik üvegházban volt. Neville remekelt, valami - számomra ismeretlen - növény termését kellett megszerezni anélkül, hogy a gaz szembefröcskölne a gusztustalan kék lötyijével, ami erősen mérgező. Longbottomnak sikerült, én nem tudtam volna megcsinálni.
- Ez is csak erre képes - kacagott fel Draco.
NemhallodmegJadenemvagyidegesésnemkapodfelavizetezenaszemeten.
- Elegem van belőled! - kiáltott fel valaki a hátam mögött. Megpördültem a tengelyem körül, hogy lássam, ki volt az, aki az üvöltéssel megelőzött. Hermione.
- Szintúgy - sóhajtottam. - Draco csak egyetlenegy kérésnek tegyél eleget! FOGD BE! Köszi - mosolyogtam rá. - Ha ez nem megy, akkor ÉN hallgattatlak el...egy jól irányzott silencio csodákra képes.
- És te nem félsz attól, hogy megátkozlak? - kérdezte.
- Nem.
- Jaj ne vitatkozzatok már! Indulás - adta ki a parancsot Blaise.

A hatodik állomás - ettől rettegtem - a Rengetegben volt.
- Nemmerem - szorítottam meg Zambini karját.
- Dehogynem mered! - vigyorgott. - Lumos! - varázsolt fényt a pálcája végére és beléptünk az erdőbe.
- Ááááááááááááááááááá - sikított valaki elől.
- Mi történt? - kérdeztem remegő hangon, majd megláttam mitől ijedtek meg a lányok. Egy zombiféleség közeledett felénk előre nyújtott karokkal.
- Inferus - suttogta valaki.
- Dehogy inferus - legyintett Hermione. - Szerinted a Dumbledore professzor megengedné, hogy ilyenek legyenek a sulinál? - bökött a... valami felé, ami útközben mellénk ért, majd egy csattanással pillangókká változott.
- Jade! Megfulladok - hörögte Blaise. Észre sem vettem, hogy nagy félelmemben a nyakába ugrottam.
- Bocsi.

- Hol lehet a láda, amiről a diri dumált? - kérdezte Longbottom Hermionet.
- Nem tudom.
- Lehet, hogy egy fán... szörnyű lények őrzik, akik griffendéles husit akarnak enni - vigyorgott - navajonki - Draco.
- Inkább téged ennének meg - dohogtam magamban.

A tizedik állomást keresve még mindig az erdőben bandukoltunk átfagyva, álmosan, elfáradva.
- Pihenjünk - pihegte Longbottom, amikor egy kis tisztásra értünk.
- Jó ötlet - dőltem le a fűbe.
- Nem akarlak piszkálni - kezdett bele Draco - De egy adag unikornistrágya mellé feküdtél. Ne mozdítsd balra a fejed - röhögött.
- Utállak - sóhajtottam és felkeltem a fűből és poénból elmormoltam egy silenciot. A pálcéjét még korábban megkaparintottam.
- Az mi volt? - kérdezte Weasley.
- Mimi?
- Az ott - mutatott egy nagy, fekete, felénk közeledő valamire.
- Félek - ugrottam egyből Blaisehez.
- A...a...aragog - dadogta Ron - A gy...gyereke....FUTÁS! - kiáltotta el magát, amikor meglátta a...a valamit... ami nem volt más, mint egy gigaméretű pók... minimum ötször akkora volt, mint a vadőr.
- Gyerünk Jade, futás - kapta el a karom Blaise.
A - legnagyobb jóindulattal nevezem így - pók Draco felé indult el.
- Támadj már te idióta! - kiabáltam, amikor rájöttem, hogy se beszélni se varázsolni nem tud - az én hibámból.
- Petrificus totalus! - kiabálta Hermione, megragadta Draco karját - Blaise engem már egy ideje ráncigált - és mindenki rohanni kezdett.

- Pók...pók - dadogta Ron, amikor berohantunk a kastélyba.
- Lám lám, máris végeztek? - kérdezte McGalagony.
Hermione tudott a lihegéstől leghamarabb megszólalni, aki még mindig Draco kezét markolászta.
- Pók...megtámadt...az erdőben...
- Pók? - ráncolta a homlokát McGalagony - Hogy kerül oda pók? Értesítenem kell az igazgató urat. Maguk pedig menjenek a klubhelységükbe. Sipirc! - mondta, hátat fordított és elbaktatott az igazgatói iroda irányába.
- Hát akkor jó éjt - búcsúztunk el, és elmentünk aludni.
- Ez a nap - sóhajtotta Blaise és lerogyott a kanapára. Draco egyből a hálóba ment.
- Most nagyon utál... - néztem utána.
- Aha.
Néha az őszinteség fáj a legjobban.

7. fejezet