5. fejezet
2007.06.26. 18:14
Szeptember 4, csütörtök, reggel, veszekedés után
Na nekem ez a Draco egy ’kicsit’ sok. Még hogy kicsit...höhh... kész iszonyat nagy katasztrófa és sorscsapás ez az ember. - Te komolyan el akarsz menni ezzel a Parkinson-fajzattal NYARALNI? Ráadásul TÖBB NAPRA? Hát normális vagy? - vetődtem le mellé reggelizni. - Jaj Collins, dehogy megyek el. De máshogy nem lehet leállítani a csajt. Fantasztikus. - Csak azért kérdeztem, mert a drága I LOVE DRACO MALFOY! és VELED MEGYEK NYARALNI TE SZEXISTEN! feliratokkal plakátolta ki a hálónkat. - Mi? - nyelt félre Draco. - Csak vicceltem - sóhajtottam, miután abbahagyta a fulladozást. - Ilyennel...még...viccelni...sem...szabad - vett mély levegőket, majd ledöntött a torkán egy bögre teát. Azaz csak ledöntötte volna, ha nem veszi észre, hogy a tea forró. Így az első korty után a tea a Dracoval szemben ülő Crakon és Monstron végezte. - Jeget! - hörögte Draco. - Meg vagyok áldva veled kisfiam - öntöttem neki egy pohár hideg töklevet, amire válaszul egy sötét pillantást kaptam. - Értem én, kussoljak el - sóhajtottam és a számba tömtem egy gigaméretű falat palacsintát. - Szép jó reggelt minden kedves egybegyűltnek - ült le velem szembe Nott. - Mi ez a paprikás hangulat? - kérdezte. Lemondóan sóhajtottam egyet, majd újabb falatot lapátoltam magamba. - Jobb, ha nem tudom? - kérdezte. Bólintottam. - A kisasszonynak köszönhetően majdnem megfulladtam - mondta Draco, erősen kihangsúlyozva a kisasszony-t. - Mit tettél vele? - kérdezte Nott. - Semmit - néztem ártatlanul. - Szia Draco - nyafogta valaki a hátam mögött. A hangfrekvenciától a szőr is felállt a hátamon. - Á, Pansy - akart vigyorogni Draco de inkább vicsorognia sikerült. Miss. Parkinson megpróbált beülni Draco és énközém. - Nem férsz ide - vigyorogtam angyalian, mire ő még angyalibban rám vicsorgott és lelökött a padról. Ennyit a reggelemről.
Átváltoztatástan-terem, óra közben, isteni sugallat megszületése majd elvetése után Az egész szünetben kezdődött. Ugyebár átváltoztatástanon együtt vagyunk a griffendélesekkel... jó szokásukhoz híven, most is beültek a terembe, és mintadiák módjára tanultak/olvastak. Mindenki, kiéve egy lányt... - Te, mi baja lehet Grangernek? Nincs nála könyv, és pókerpofával mered ki az ablakon - röhögte Blaise. - Biztos dobta a "barátja" - mondta Draco. - Esetleg valmire kiválónál rosszabbat kapott... vagy netán... hííí.... Szamárfüles lett valamelyik könyve! - nézett mű-ijedten. Ha látom valakin, hogy szomorú, egyből beindul a problémamegoldó-énem. Tök mindegy, hogy ki az illető, muszáj tudnom, mi a baja... de nem mehettem oda hozzá, hogy „Bocsi szivi, tudom, hogy utáljuk egymást meg minden, de mi lenne ha elmondanád, mi nyomja piciny lelkecskéd?” tehát magamban eljátszadoztam az esetleges problémalehetőségekkel:
1. Rossz jegyet TUTI NEM kapott. Mindig tanul, tehát ez kizárva. 2. Potterrel és Weasleyvel is TUTI, hogy NEM veszett össze. Előző szünetben együtt mászkáltak a folyosón. 3. Barátnőjével sem veszhetett össze, hisz köztudott, hogy ilyen nincs neki. Maximum a Weasley-lány de előző szünetben ő is velük volt. 4. Pasi-probléma... hmmm... állítólag járt Viktor Krummal... tulajdonképpen emiatt utáltam meg. Viktor jó pasi...
Szerelmi bánatra utaló jelek Granger fején:
1. Összezilált haj - kinek kell tetszenie, ha már nincs pasja? Fésű a kukába... 2. Elfolyt smink - azért mégis nézzünk ki emberien... az más dolog, ha a szerelmi bánattól ötpercenként az emberre jön a sírógörcs... 3. Kisírt szemek - átsírt éjszaka Mr. Krum képét ölelgetve... 4. Összegyűrt ruha - Miss. Bozont este valószínűleg ruhástul zuhant az ágyba, reggel meg már nem volt kedve átöltözni...
- Itt pasi lesz a dologban - jelentettem ki. - Oh milyen kár... megvigasztaljam drága sárvérűmet? - röhögte Draco. És itt indult be a mindent elsöprő gondolatmenet... Hermione barna szemű... a haja hosszú barna...okos...nem csúnya...van, aki szereti tehát nem lehet ANNYIRA utálatos, mint én azt gondoltam...csak egy a probléma vele...vagyis két probléma van... sárvérű és griffendéles. Gyorsan elhessegettem Granger és Malfoy összehozásának képét. Nem, nem és nem. Jade nem hülyültél meg és akarod ezt a két ember összehozni. Soha. Pontosan.
Délután, Dumbledore Házösszehozó-Programja A mai feladat mélyen tisztelt hölgyeim és uraim a következő volt: A tegnapi kérdések felhasználásával verset kellett írni a kihúzott illetőről, természetesen csak és kizárólag jó tulajdonságok halmozásával.
Seamus Finnigan Írta: Jade Collins
Eddig jutottam. Képtelen vagyok a versírásra, nem tehetek róla... - Segítsek? - hallottam egy hangot magam mellől. Oldalra néztem és Hermione bozontos fejével találtam szembe magam. Közelről még nyúzottabbnak tűnt. - Aha - bólintottam bizonytalanul. - Nyugi nem eszlek meg - ráncolta össze a homlokát. - Miért akarsz nekem segíteni? - bukott ki belőlem a kérdés Felkacagott. - Hát nem tudom... talán mert...ilyen kedvem van. Láttam, hogy te vagy az egyetlen, aki öt perce mered a pergamenre és semmit sem ír. Gondoltam besegítek, de ha nem akarod, akkor nekem úgyis jó. - Nem azért kérdeztem, mert nem akarom... hanem...mert... - nem tudtam normálisan befejezni a mondatot. - ...mert nem vagyunk egymás kedvencei? Tudom. Az a lényege ennek a programnak, hogy összebarátkozzanak az emberek. Egyetértek Dumbledore-ral, nehéz időkben össze kell tartanunk - mondta és mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét. És én elfogadtam. Innentől kezdve nem bántom a csajt.
Este, klubhelység, vita, elmebeteg állapotban Én hülye idióta...elmondtam Draconak és Blaise-nek, hogy mi volt Grangerrel. Valaki vigyen ki egy mezőre, és átkozzon darabokra. - ...nem, nem puszipajtások lettünk - mondtam már tízezredszer - Csak nem bántjuk egymást. Draco, jó lenne, ha te is tennél valamit a békülés érdekében, mert olyan sorsra fogsz jutni, mint az ap... jaj ne haragudj... - kaptam a szám elé a kezem, de már későn. - Baj van? - kérdezte - Hogy olyan leszek, mint az apám? Hol érdekel az engem? ITT MINDENKIBŐL HALÁLFALÓ LESZ, HÁT NEM ÉRTED? - üvöltötte, és a klubhelységben ülő emberekre mutatott - Magasról tesznek arra, hogy mi akarsz lenni. Az számít, hogy minek KELL lenned. Te is úgy végzed, mint én, mint Zamb, mint Nott, mindenki. Nem mi döntünk, már döntöttek helyettünk - köpte a szavakat az arcomba. - Ne mondj ilyet - kértem és könnybe lábadtak a szemeim. - Miért ne? Megsérül az érzékeny kis lelkecskéd? - kérdezte egy gonosz mosoly kíséretében - Jobb, ha tőlem tudod... hiába barátkozol sárvérűekkel, az nem ment meg a halálfalóvá-válástól. Menj és nyald a véráruló Vízlipatkány talpát is, hátha megsajnál és befogad a putrijába. - Utállak - mondtam remegő hangon és felrohantam a hálóba. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok jóban csajokkal. Nincs, aki megvigasztaljon. Bár Parkinson és Bulstrode nem hiányzik társaságnak... Jaj mi lesz velünk?
6.fejezet
|