Macskajaj

Lucius és Narcissa vadul smárolnak az egyik sarokban...Potter és Black röhögnek valamin...Narcissa sírva rohan ki a Három Seprűből...

Reggel.
Jaj nekem...
Puha párna...
Rod-illat...
Napsütés...
Fejfájás...

Ezek voltak az első dolgok, amiket először éreztem. Valamit álmodtam, de nem tudtam, mit. Majd kinyitottam az egyik szemem és megfordult velem a világ. A fejem eszméletlenül fájt, majdnem szétrepedt. Az ablakon beáramló napfény szinte megvakított.
Még egyet pislogtam.
A klubhelyiségben feküdtem hason, az egyik kanapén, velem szemben pedig Rod ült törökülésben a földön, és engem nézett. Fejét kicsit oldalra döntötte, a haja így eltakarta a fél arcát.
Eszembe jutottak az előző este történtek, a csók, és az, hogy ölben vitt vissza a Három Seprűbe. Az ajtóban egyből a kezünkbe nyomtak valami piát, azt megittam, és... és nem emlékszem, mi történt utána. Csak halvány foltocskákra. Uhh...
- Jó reggelt! - köszönt Rod és rám mosolygott. Nem tűnt túlságosan másnaposnak. Lehet, hogy ő már megszokta a piát?
- Szia - nyögtem.
Hullámokban tört rám a hányinger, de mély levegőket vettem, és elmúlt.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger.
- Mi az az úthenger? - nézett rám meglepetten. Na ja, aki nem jár mugliismeretre...
- Hagyjuk... nincs valamid macskajajra? - kérdeztem. Ő volt az első és utolsó reménysugaram arra, hogy megszűntesse a másnapossággal járó kellemetlenségeket.
- Nincs - sóhajtotta és túl ártatlanul pislogott rám. Nem jó jel.
- Mi történt, miután visszamentünk a Három Seprűbe? - kérdeztem. Az arckifejezéséből semmi jót nem tudtam leszűrni.
- Hajjaj, sok minden - legyintett. - Luc is Narcissa, összejöttek, erre Potter bedühödött, elkezdték átkozni egymást, majd végül Narcissa zokogókórust rendezett és hazajött. Ezek után lelohadt a hangulat és mi is visszajöttünk a kastélyba. Ennyi - mosolygott rám és várta a hatást.
- Potter dühödött be? Nem a kiscsaj volt belezúgva? - kérdeztem meglepetten, miután eljutottak agyhelyemig Rod szavai.
- De. Pusztán pasilogika, amit nemhogy másnaposan, de normál állapotodban sem tudnál felfogni. Bocs.
Köszi.
- Mit értesz azon, hogy Luc és Cissa összejöttek? - kérdeztem. Abban a pillanatban a párocska belépett a klubhelységbe. Lucius fapofával tűrte, hogy Narcissa bal kezén csüngjön és csillogó szemekkel, idétlenül mosolyogjon rá. De letöröltem volna a csaj képéről a bájvigyort. Én féltékeny? Ugyanmár!
- Ezt - vigyorgott rám Rod, majd kisimította a haját az arcából. Vá. Miért néz ki ilyen jól? És miért vannak ilyen hülye gondolataim, hogy Rod jó pasi? Lehet, hogy...izé...
Vajon hányezer agysejtem pusztult el múlt éjjel?

A párocska leült az egyik kanapéra. Narcissa megsimította Luc haját. Felrobbanok. Mr. Tökéletes Malfoy a szemembe bámult, és elégedetten elvigyorodott. Biztos látta rajtam, hogy szétvet az ideg.
- Rod, mi majd beszélünk, mondani szeretnék valamit a tegnap estével kapcsolatban, de most megyek, és rendbe teszem magam - álltam fel gyorsan, mire megint rám jött a hányinger. Éljen a másnaposság!

Mi az, hogy Luc így hagyja magát cibálni? Hol van az a kőkemény húdenagymacsóvagyok mardis pasi, aki lenni szokott? Biztos megint én reagálom túl a dolgokat...

A hálóban Bella még nagyban hortyogott. Eléggé kiütötte magát ahhoz, hogy átaludja az egész napot. Vagyis csak átaludta volna...
- Bella, ébresztő! - ráztam meg őt.
- Hagyjál - nyögte álmosan, és a másik oldalára fordult.
- De neem... hülye voltam...és az is vagyok... tehát kelj fel, és segíts, könyörgöm! - kértem tőle, de visszaaludt.
Jó. Ő nem fog kihúzni engem a másnaposság sekélyes bugyrával kombinált érzelmi válságból.
Lezuhanyoztam, és magamra kaptam egy farmert és egy fekete pulcsit, majd kisasszéztam a hálóból.
- Hova sietsz ennyire? - kérdezte Jared a klubhelyiségben, amikor megpróbáltam észrevétlenül kiszáguldani a folyosóra. Megint valami aranyvér-mániákus író könyvét olvasta.
- El - sóhajtottam, és kiléptem az ajtón.
- Még a hajad is vizes! - kiabált utánam.

A folyosón hideg volt, felvettem a kapucnit, nem volt kedvem életem hátralévő részét lószőr-parókával a fejem tetején tölteni.
- Na Lily, vajon merre vagy? - gondolkodtam hangosan, majd az előcsarnok felé vettem az irányt. - Jesszusom - álltam megdöbbenve. Hóborc éppen festékkel teli lufikkal dobálta az arra érkezőket. Monstro amilyen hülye volt még hagyta is, hogy egy kopogószellem dobálja.
Elég volt nekem egy kellemetlenség egy reggelre, tehát visszafordultam, és kerülő úton indultam el a Griffendél klubhelyisége felé. Állítólag bazinagy titok övezi, hogy melyik káhá merre van. Állítólag. Igazából mindenki tudja, mi hol van.

Még csak egy hónapja voltam a Roxfortban, máris nyakig voltam a...nemistudommiben.
Vérfarkas mászkál a suliban, meg kell mutatnom a levelet Luciusnak, ráadásul ez a háborúsdis-krónikás dolog is kezdett az idegeimre menni. Sebaj Lana, túléled majd valahogy. Ja a vámpírt nem is említettem. Hupszika.
És egyébként is... miért vagyok ideges a Lucius/Narcissa páros miatt? Hülye Lana...
Oké, elismerem, Luc jól néz ki... de... egy arrogáns, hatalmaskodó pasi, aki azt hiszi, mindenki a lábai előtt hever... mondjuk nem téved sokat.
- Bonyolódik az élet - mosolyogtam magamban. A Véres Báró lebegett el mellettem, az infarktust hova ezzel rám. Nem volt egy szép látvány.

Harmadikosok lehettünk, amikor egyszer éjszaka Bellával kiszöktünk éjjel a klubhelységből. A pincében kötöttünk ki, valami eldugott helyen, ahová a házimanók sem teszik be a lábukat. Bella még ijesztgetett is, tehát eléggé be voltam szarva. Lánccsörgést hallottunk, persze drága barátnőmnek muszáj volt megnézni mi az. A Véres Báró „szobájába” jutottunk, ami nem volt más, mint egy kínzókamra. Azóta valahogy nem szeretem a Mardekár-ház szellemét...

Megérkeztem a folyosóra, ahol a klubhelység van. Már csak egy griffendélest kellett szerválnom valahonnan.

- Te szemétláda, miért képzeled azt, hogy mindenki odáig van érted, öntelt hólyag, pukkadj meg! - vágódott ki egy festmény, és kimasírozott rajta egy rövid fekete hajú lány a nyomában James Potterrel.
Ez az kisanyám, mondd meg neki!
- Nem képzelem, hogy mindenki odáig van értem. Nézd meg őt! - mutatott rám Mr. Tökély. - Utál. Én is őt, de nem ez a lényeg - jött oda mellém és hanyagul átdobta a karját a vállamon.
- Hé betörsz az intim szférámba - húzódtam el tőle. A fekete hajú csaj megállt előttünk és összefonta a karjait a mellei előtt. Fekete szoknya és fekete felső volt rajta. Fő a változatosság
- Jaj Foster... - sóhajtott James. - Mit akarsz?
- Lilyt.
- Sajnálom, de vele nem szolgálhatok - vigyorgott rám negédesen, majd egy hatalmas csattanás hallatszott. Megint kivágódott a klubhelység ajtaja és egy lány rohant ki a folyosóra. Arcába lógott hosszú vörös haja ezért a szemét nem láttam, de a szipogása elárulta, hogy sír.
- Lily várj! - kiabáltam, és elindultam utána.
A folyosón még sokáig hallani lehetett Potter és a fekete hajú csaj üvöltözését. Ingyencirkusz a népnek. Dejó.

- Mi a baj? - kérdeztem Lilytől, amikor nagy vágtázva utolértem.
- Semmi - mondta és letörölte a könnyeket az arcáról.
- Dehogy semmi - ráztam meg a fejem. - Na ki vele, ki bántott? Megverem. Kicsinálom. Lekommandózom. Megmutatom neki hol lakik a Zatyaúristen /viva la Dzsindzsás ;)/ - harsogtam.
Halványan elmosolyodott.
- Tényleg semmi baj...csak... elegem van. James állandóan piszkál és már nem tudom, mit csináljak. Michelle megvéd, de ő nincs ott örökké... én meg nem tudok visszaszólni neki... egyszerűen... - hagyta nyitva a mondat végét, majd sóhajtott egyet.
- Hé Lil mivel bántott az az idióta? - kérdeztem, és leültünk egy lépcsőre.
- Mindennel... a puszta létezésétől kimenekülök a világból -mondta. Kezdett megnyugodni. Jó jel.
A falon lévő festményeket bámultam. Az egyiken egy nagyon ismerős figura volt.
- Miafene - mentem közelebb a képhez.
Egy férfit és egy nőt ábrázolt báli ruhában.
A pasin térdig érő csizma, beletűrt fekete nadrág és buggyos fehér ing volt. Az arca pedig...
- Sebastian - suttogtam.
A mellette álló boldogan mosolygó nőnek tejfölszőke haja volt és régies szabású fekete báli ruhát viselt.
- Képzeld magad el...egy bálon... talpig feketében... szőke hajjal... gyönyörű lennél.
- Basszus - sóhajtottam fel. Túlságosan is élénken éltek bennem az előző éjszaka történtek.
Remélem, hogy már megint feleslegesen kombinálok...

18. fejezet