A párbaj

- Lana! Lana! - visította a fülembe Bella.
- Mi bajod? - hunyorogtam.
- Gyere, és hozd a pálcádat is - mondta ijedten, és letépte rólam a takarót. Álmosan felültem, és kinyitottam a szemem. Akkor láttam, hogy a homlokán van egy seb, amiből szivárog a vér és egy szál pizsiben tapicskol a padlón. A tekintet, amivel rám nézett egyáltalán nem volt bellás. Ijedten, kétségbeesetten nézett rám a szokásos magabiztos itt-én-vagyok-az-erős-csaj-nézés helyett, ráadásul most szinte rimánkodott a pillantásával.
Az órára néztem. Hajnali háromnegyed négyet mutatott.
Valami guzmi van - állapítottam meg magamban.
- Bella, mi történt? - kérdeztem, de ő már kirohant az ajtón klubhelység irányába.
- Gyere - hallottam a hangját.
Előkotortam a pálcám é egy szál pizsiben barátnőm után szaladtam. A korai időpontnak köszönhetően meglehetősen instabil volt a járásom, a futásom meg még inkább, kétmásodpercenként mentem neki a falnak, az egyik ütközésnek köszönhetően lehorzsoltam a vállam is.
- Au - szisszentem fel - Bella lassíts egy kicsit légy szíves! - kértem, de ő csak rohant és rohant.
Meglepődtem, amikor kimentünk az ajtón és a kviddicspálya felé vettük az irányt.
- Mi történt? - lihegtem. A vizes fű csúszott, csikizte a talpam és a bokám, ráadásul mindenféle rovar repkedett körülöttünk. A Rengetegből különféle állatok neszezése hallatszott, nekem meg eszembe jutott a múltkori vérfarkasos incidensem. Automatikusan az égre néztem, de hál’ Istennek a Hold csak egy kis kiflinek látszott az égen. Éljen a Roxfort udvara hajnali négykor...

- Siess már! - mondta és berohantunk a kviddicsstadionba.
Meghökkentő látvány tárult a szemem elé. Potter, Black, Rod és Luc párbajoztak, Pettigrew kiütve feküdt a fűben. Potter nadrágja sáros és koszos volt, haja kócos, szemüvege félrecsúszott, de Black sem nyújtott szebb látványt, ruhájából és hajából érdekes színű lötty csöpögött. Rod és Luc egész tűrhetőek voltak, de látszott, hogy ők is hemperegtek párszor a fűben.
- Carbunculus - kiáltotta Rod, és Potterre szegezte a pálcáját.
- Capitulatus - üvöltötte James, de későn, az átok eltalálta, és gennyes dudorok nőttek a testén.
- Aztarohadt... de gusztustalan... - nyeltem nagyot.
- Gyere már! Ezek még a végén kinyiffantják egymást - sikította hisztérikusan Bella.
- Potterért és Blackért nem kár - sóhajtottam, és végignéztem, ahogy Sirius gumiláb-rontást küld Luciusre.
- Te ütötted ki Pettigrewt? - kérdeztem.
- Igen - válaszolt, majd egy sóbálvány-átkot küldött Potter felé, de a keze annyira remegett, hogy az átok fél méterrel a fiú mellett repült el, ellenben észrevették, hogy mi is ott vagyunk.
- Nocsak-nocsak, Foster, Black, öröm titeket látni - vigyorodott el Potter, és egy pillanatra felénk nézett. Ez elég volt arra, hogy telibe találja egy normális sóbálványátok. Arca érdekes fintorba rándult, majd szoborként dőlt el a fűben.
- Istenem, mit tettem - suttogta Bella, és lefolyt egy könnycsepp az arcán, amit több másik is követett.
- Jaj baba - vigasztaltam - Elrontottál egy sóbálvány-átkot, még nem dől össze a világ.
Nem mondott semmit, csak meredt maga elé egy pontra. Ez a pont Pettigrew teste volt.
- Mi a baj Bella? - kérdeztem, de abban a pillanatban barátnőmet eltalálta egy átok, két métert repült, majd eszméletét vesztve landolt a fűben.
- Obstructo - kiáltottam, és Blackre szegeztem a pálcám. Az átok eltalálta és pár másodpercig nem tudott megszólalni, ez az idő pont elég volt Lucnek arra, hogy leszerelje a fiút.
- Bella! Ébresztő! - rohantam oda barátnőmhöz.
- Mi folyik itt? -dörrent egy hang a hátam mögött. Megfordultam, és McGalagony volt az. Azt hiszem, ez volt az utolsó napom a Roxfortban.

- Hogy képzelik, hogy az este közepén párbajoznak? - rikácsolta a fülünkbe a Griffendél házvezető tanárnője, akit az igazgatói iroda felé tartva követtünk, mint a kiskutyák a gazdijukat. Csak Luc és én nem ájultunk el, ő azért nem, mert erős, én pedig azért nem mert mázlim volt. A többieket beszállították a gyengélkedőre.
Luc nem volt hajlandó megszólalni, úgyhogy muszáj volt kinyögnöm valamit.
- De mi csak... - kezdtem bele, de Lucius közbevágott.
- Te nem csináltál semmit - mondta. McGalagony felhorkantott én pedig már nyitottam a szám, hogy közöljem velük, hogy de igenis csináltam valamit, amikor Luc a szája elé tette a kezét, hogy maradjak csöndben.
- Csokibéka - mondta McGalagony az igazgatói iroda előtti kőszörnynek. Nagyot nyeltem. Még sosem voltam a dirinél, mindig sikerült kimagyaráznom magam a házvezető tanáromnál.

- Szóval mi történt? - kérdezte Dumbledore, miután leüétetett minket egy székre McGalagonyt pedig elküldte aludni.
Az igazgató fehér köntöst viselt, ősz hajával és szakállával úgy nézett ki, mint az álmából felébresztett Télapó.
- Lenának semmi köze a dologhoz - mondta Lucius.
- Én nem úgy látom... - nézett rám Dumbledore. Sáros voltam, kócos, ijedt és álmos, ráadásul a legidétlenebb hálóruhám volt rajtam. Lesütöttem a szemem.
- Ő csak akkor jött ki, amikor hívtuk, hogy segítsen. Potterék letámadtak, mi csak védekeztünk.
- Igen? És mi oka volt Potteréknek bántani magukat?
- Kihívtuk őket párbajra.
- És ennek mi volt az oka? - ráncolta a homlokát Dumbledore.
- Hát...ez maradjon a mi dolgunk - mondta Malfoy és lehajtotta a fejét.
Kamu az egész... tuti... Luc nem vallana be ilyet...
- Potterék szünetben letámadták Bellát és engem - mondtam. - És a mardekárosok megvédik egymást. Nem tudom, mit nem lehet ezen bevallani - sandítottam Malfoyra, aki egy másodpercig a szemembe nézett, majd megint lehajtotta a fejét.
- Most mondta Mr. Malfoy, hogy önnek semmi köze a dologhoz.
- Iiiigen a párbaj-részéhez. Semmi közöm ahhoz a dologhoz. Pontosan.
- Rendben. Akkor Miss. Foster maga elmehet, Mr. Malfoyjal szeretnék még néhány szót váltani.

A gyengélkedő felé vettem az irányt.
- Hahó - suttogtam, amikor benyitottam.
Madame Pomfrey szerencsére nem volt benn. Körülnéztem, hogy merre lehet Bella. Barátnőm a legtávolabbi ágyban feküdt nyakig betakarózva, csak fekete haja látszott ki a paplan alól.
- Bella! - suttogtam neki, amikor mellé értem. A kő rettenetesen hideg volt, a lábujjaim jobban hasonlítottak jégtömbre, mint ujjakra,
- Mmmm - nyögte. - Mi van ribanc, máris reggel? - kérdezte félkómásan. Néha ribancnak hív, de azt mondta pusztán kedvességből...hát... nem tudom.
- Ébresztő - suttogtam, és hozzányomtam hideg tenyerem az arcához.
- Au - visította. - Mi történt? - ült fel az ágyban. - Jaj ne! Nem álom volt! - hanyatlott vissza. - Lana, baj van...
- Mi?
- Pettigrew itt van? - kérdezte riadtan.
A helyi Quasimodo (by vizike) az ajtó melletti ágyban horkolt.
- Igen. Miért? - kérdeztem.
- Meg...megátkoztam... - mondta és megint elkezdett sírni.
- És? Semmi baj, ő megérdemelte - suttogtam.
- De...megkínoztam...és...és...jaj nekem...
- Ki lehet törölni az emlékezetét.
- De nem...vagyis igen...de nem az a baj... hanem az, hogy...
- Van itt valaki? - jött egy hang az egyik ágyból.
- Nincs - suttogtam, amikor rájöttem, hogy Rod az. - Jól vagy baba?
- Igen.
- ...élveztem... - suttogta Bella.
- Mi? Mit? - kérdeztem meglepetten.
- Azt, hogy kínozhatom. Élveztem látni, hogy fáj neki, hogy üvölt... és...ha tehetném újra és újra megkínoznék valakit... nem lehet... - bömbölte.
Húha.
- Nyugi - mondtam neki, és kivettem a kezéből a pálcáját, amit útközben megtalált az éjjeliszekrényen. Az egész csaj remegett, mint a nyárfalevél. - Nyugi - suttogtam neki, és jó szorosan megöleltem. - Semmi baj. Majd elmúlik. Minden érzés elmúlik ez. Tudod, mint az éhség. Jóllaksz, és...
- ...és egy idő után újra akarok enni - suttogta.
- Igyál - adtam oda neki a serleget, ami az ágya mellé volt téve.
Belekortyolt az italba és pár másodperc múlva álomba merült.

- Mi töjtént? - vánszorogtam át Rod mellé. - Megfagyok - húztam össze magamon a ruhámat.
- Bújj be mellém - ajánlotta én pedig éltem a lehetőséggel. - Fáj a fejem és hányingerem van - tette hozzá, miután kényelmesen elhelyezkedtem.
- Ne ide, jó? Elmondod mi történt? Luc valami hülyeséget magyarázott Dumbinak, de tudnom kell mi történt.
- Nem - jelentette ki.
- Miért nem?
- Mert nem. Amiről nem tudsz, az nem fáj.
- Ne...sárvérű...Lily nem az - vergődött Potter az ágyában.
- MI VAN? - néztem Rodra. - Jobban jársz, ha mesélsz valamit különben... - nyomtam hozzá jeges talpam a vádlijához.
- ÁÚ Lana nee - vonaglott - Na jó elmesélem...jobb ha tőlem tudod... Luc délelőtt összeveszett Blackékkel...megemlítette a barátnődet is, Lilyt...azt mondta, hogy az a sárvérű korcs megpróbál beférkőzni az aranyvérűekhez rajtad keresztül. Utána Potter kihívott minket párbajozni.
- MI VAN? - kérdeztem teljesen ledöbbenve. - Még hogy MI? LILY BEFÉRKŐZNI HOZZÁNK? MIT KÉPZEL MAGÁRÓL EZ AZ ÖNTELT HÓLYAG? GYŰLÖLÖM, ÉS... - szívesen folytattam volna a szitokáradatot, ha Rod nem fogja be a szám.
- Nyugodj meg - mondta, de nem bírtam magammal. Kipattantam az ágyból és a klubhelység felé vágtáztam.

- Párszaszó - mondtam ki a jelszót a klubhelység ajtaja előtt. Az ajtó kinyílt, de bent senki sem volt. Leültem a kanapéra, hogy megvárjam azt a szemétládát...

13. fejezet