Kiruccanás Roxmortsba

A további két napon nem történt semmi különös... bár ez nézőpont kérdése.

Röviden összefoglalva csütörtökön és pénteken történtek:



1. Perselus haja minden mosásnál egyre pinkebb lett, de megkértem Lilyt, hogy segítsen, és találtunk valami ősrégi hatszáztizenkét éves főzetet, amibe olyan gusztusos dolgok kellenek, mint például békabél, kutyaszőr, meg hasonló finomságok. A löttyel meg kellett mosni Piton haját és egyből visszanyerte a hajszínét, viszont irtó büdös lett a feje.



2. Megakadályoztuk Potterék pólóterjesztési kísérletét. A ruhadarabra a PIPOGYUSZ GOGO GÖRL NEVELDE volt írva, és világított a sötétben. Mindet megsemmisítettük.



3. Narcissa bajuszára is találtunk ellenszert, valami porral kellett leszórni és volt szőr - nincs szőr. Már épp ideje volt, ugyanis a kisasszony nem volt hajlandó kitenni a patáját a takarója alól.



4. A kviddicsedzésen történtek: Potterek potyogtak az égből a Lestrange-szélnek köszönhetően. Párbajoztak a drágáim, mert nem tudták eldönteni ki eddzen a kviddicspályán. Néhány órát a gyengélkedőn töltöttek, majd ott folytatták, ahol abbahagyták. Potter szempillái kétméteresre nőttek, míg Rod fülei bezöldültek, mert fű nőtt belőlük és rajtuk. Szép látvány volt, én tudom.



Lana Foster - Roxforti Pletykalap, hatodik évfolyam, első szám.



Viccet félretéve...



Szombaton elmentünk Roxmortsba.



- Akkor hova menjünk? - kérdezte Rod útközben.

- Mézesfalás - jelentette ki Jared.

- Irány a Szellemszállás - mondtam.

- Vajsört akarok - röhögött Bella.

- Úgy látom megegyeztek - csóválta meg a fejét Chris.

- Itt az egész nap! - jelentette ki Luc. - Mindenhova mehetünk.

- Megszólalt az ész - dörmögtem.

- Hallottam ám - kapta el a csuklóm.

- Jaj ne - téptem ki a kezem az övéből és elkezdtem futni.

- Lana vigyázz, mert... - kiáltott utánam Rod, és én abban a pillanatban megbotlottam egy faágban és orra estem - ...ott az ág - fejezte be a mondatot röhögve.

- Dem vidszes - nyögtem a földön fetrengve miközben sajgó orrom tapiztam. - Tudod bennyire fáj?

- Röhejes. Ráadásul Sirius baba és társai felénk közelednek - vigyorgott Bella, és idióta integetésbe kezdett - Szijjjasztok djágáim, remélem, kitöritek a nyakacskáitokat - sziszegte.

- Sok jót neked is - vicsorgott Sirius. - Bár ahogy látom Foster már megkapta.

- Guss legyed - mutattam be neki, mire mindenki elkezdett röhögni.



- Gyere állj fel - nyújtotta a kezét Rod, miután a Griffendéles banda elhúzta a csíkot.

- Ez is miattad van! - álltam fel és néztem Luciusre.

- Merthogy? - forgatta meg a szemét.

- Pont azért!

- Nem tehetek róla, hogy olyan béna vagy, hogy nem látod meg a faágat. Ez van. Poros a térded - mondta, majd a végén egy angyali mosoly kíséretében elindult.

- Utállak!

- Szintúgy.



Roxmorts még mindig olyan volt, mint amikor először jöttem ide. Imádtam ezt a falut, tele volt jó helyekkel.

A Szellemszállás volt a kedvencem. Amikor először megláttam, megfogadtam, hogy kiderítem, mi folyik ott benn. Biztos, hogy nem szellemek rombolnak, mert:

1. Akkor valószínűleg nem csak a Szellemszállást vernék szét, hanem egész Roxmortsot.

2. Miért nem látta még őket senki?

De persze az emberek, akik mindent bevesznek, megelégedtek azzal a szellemesdis hülyeséggel.

Imádtam még Zonko Csodabazárját is. Több órát is el tudtunk ott tölteni Roddal, aztán mindenféle idétlen dologra költöttük a zsebpénzünket. Végülis miért ne?

Amit utáltam az a Szárnyas Vadkan volt. Iszonyat egy hely. Tele van félelmetes emberekkel, akikről később kiderülhet, hogy nem is egészen emberek. Persze a többiek ezt nem tudták. Tuti ezzel piszkálnának...újabb dolog, amitől Lana fél: csúnya maszkos félig ember bácsik.



- Lana ezt nézd! - dugott Rod az orrom alá egy nagy papírt, a szívrohamot hozva rám. Infarktus után volt időm megnézni miféle plakát az. A közepére nagy betűkkel fel volt írva: Három Seprű - Nyitóbuli. Alá kisebb betűkkel: jövő szombat, kezdési időpont este 8, mindenkinek egy korsó ajándék vajsör. A felirat körül színes foltok, pacák és egyebek voltak.

- Mit csináljak vele?

- Olvasd el!

- Megvolt.

Kérdőn nézett rám.

- Mondjad - vigyorodtam el.

- Ne mondd, hogy nem érted.

- Mit?

- Jól van mucikám - simított végig az arcomon. - Most még az a fél agysejted sem működik.

- Ez van. Szóval akkor?

- Megvan a jövő heti programunk.

- Te tényleg el akarsz jönni ide? - böktem a papírra.

Bólintott.

- Jó, végülis miért ne?

- Jaj de részeg leszek én akkor - sóhajtott fel Bella.

- Valami olyasmi - vigyorgott Rod.



Kettéváltunk, én mentem Bellával és Roddal, és együtt ment még Luc, Jared és Chris. A Mézesfalás felé vettük az irányt.

- Én ide nem akarok bemenni, megvárlak kinn - ültem le az üzlet előtt lévő egyik padra.

- Rendben - bólintottak.

Megláttam Blacket, Pottert, Lupint és Pettigrew-t. Valamin nagyon röhögtek. Kivételesen nem rajtam, mert engem nem vettek észre. Néha komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha a süveg a Griffendélbe oszt be. Az tuti, hogy Jared kitagadott volna, anyáékat nem hiszem, hogy érdekelné... Valószínű, hogy akkor most nem Rodékkal lógnék, hanem Potterrel és a bandájával, és a Mardisok utálnának. Érdekes lenne...

- Szia - ült le mellém Lily én meg egy hatalmasat ugrottam ijedtemben.

- Hali - köszöntem.

- Bocs, nem akartalak megijeszteni.

- Semmi baj - mosolyodtam el. - Hát te hogyhogy nem velük vagy? - böktem a fejemmel az előbb említett kis csapat felé.

- Nincs kedvem egész nap velük lenni, túladagolásom lenne - vigyorgott.

- Nem csodálom.

- Nem jössz el velem a könyvesboltba? - kérdezte.

- De - bólintottam - Várj egy picit.

Beszóltam az üzletbe Bellaéknak, hogy elmegyek, és átvágtáztunk a könyvesboltba.



- Mit akarsz venni? - kérdeztem.

- Most jelent meg egy könyv Vérfarkasok címmel. Ki kell derítenem valamit, amihez kell ez.

- Mit?

- Van egy gyanúm.

- Mondd el! - kértem.

- Rendben. Szerintem egy vérfarkas van a suliban.

Félrenyeltem a levegőt és fél órán keresztül fulladoztam.

- Vérfarkas...a...suliban? - hörögtem.

- Igen. És te adtad az ötletet a múltkor, amikor meséltél a talárról amit az erdőben találtatok. Ahogy elmesélted a dolgokat bogarat ültettem a saját fülembe, hogy ez egy vérfarkas lesz. Ráadásul Griffendéles.

Nem tudtam megszólalni. Egy vérfarkas a Griffendélben. Hú. Ha ezt Bellaék megtudják...

- De légyszi ne mondd el senkinek, jó?

Szóval Bellaék nem fogják megtudni. Majd elmesélem... mondjuk Vazulnak. Ő úgysem tud emberül.

- Nem mondom - mosolyogtam. - Jókislány leszek.

- Most képzeljek glóriát a fejed fölé?

- Akár.



Miután megvettük a könyvet újra találkoztam Bellával és Roddal. Megrakodott zacsikkal vártak a bolt előtt.

- Ez mind édesség?

- Aha - bólintottak.

- Dagadt disznók lesztek.

- Ez van. Na irány a Bazár - vigyorgott Rod, és rgyből tök jó kedvem lett. Indiánszökkenéssel tettem meg azt a kétszáz métert Zonkoig.

- Le vagytok maradva - kiáltottam nekik, mert jóval előbb odaértem, mint ők. - Csiguszok.

- Jaj Lana, fogd be, nálunk többtonnás szatyrok vannak - mondta Rod, és megemelte az egyik csomagot.

- Menjünkmármenjünkmármenjünkmármenjünkmár - mondogattam, míg ők odaértek hozzám.

- Psszt - tette Bella a mutatóujját a szája elé. - Megvárlak titeket itt. Siessetek.

- Rendben - vigyorogtam, és már be is száguldottam az üzletbe.

- Érzed a tömény hülyeség szagát? - szippantott a levegőbe Rod.

- Nem - mondtam átszellemülten.

Fél óra válogatás után találtam egy...egy... egy izét. Nem tudom pontosan mi lehetett. A földhöz kellett vágni, és valami kijött belőle. A hátán lévő felirat szerint valami, ami arra az emberre jellemző, aki eldobta.

- Nekem ilyen kell - jelentettem ki.

- Nekem meg ezek kellenek - mutatott Rod a saját kupacára. Volt ott trágyagránáttól elkezdve Fogas Frizbin keresztül Önbecsomózó Cipőfűzőig minden.

- Mi van picim, rád szakadt a Gringotts? - kérdeztem csodálkozva.

- Aha valami olyasmi - kacsintott.



Vásárlás után úgy döntöttünk, elmegyünk a Szellemszálláshoz. Megbeszéltük Jaredékkel, hogy hatkor találkozunk a Szárnyas Vadkanban, és addig még volt egy óránk. Leültünk a kerítés melletti füves területre.

- Csokit valaki? -vett elő egy doboz mentolos étcsokit Rod.

- Aha én! - vetettem rá magam.

- Nyugi szivi - röhögött.

- Milyen idilli... piknik a félelmetes Szellemszállás mellett. Ráadásul csokit zabálunk és csicseregnek a madarak. Hát nem cuki? - röhögött fel Bella.

- De az! - bólintottam teli szájjal. - Egyszer be akarok menni oda - böktem a fejemmel a ház felé.

- Én is - mondták egyszerre.

- Mikor? - kérdezte Rod.

- Halloweenkor - suttogtam elmélyülten.

- Akkor bál lesz - mondta Bella.

- Tényleg... akkor...őőő... tegnap néztem egy naptárban, hogy október tizenharmadika péntekre esik. Na akkor?

- Rendben - bólintottak



Nem sok idő múlva szedtük a sátorfánkat és elindultunk a Szárnyas Vadkan felé. Jaredék már ott voltak.

- Merre jártatok? - kérdezte Chris.

- Erre-arra.

- Nem megyünk be? - kérdezte Rod.

-De - sóhajtottam.

A Vadkan semmit sem változott. Ugyanolyan koszos nyeszlett kis kóceráj volt, mint idáig, tele félelmetes emberekkel. Beültünk a sarokba és rendeltünk magunknak vajsört. Megint érdekes emberek voltak benn. Az egyikőjük a másik sarokban ült és füstölgött a feje. Vele szemben ült még egy figura, akinek a fejébe volt húzva a csuklyája, viszont az azstalon látni lehetett, hogy mancsai vannak kezek helyett. Idegesen elfordítottam a fejem, és akkor megláttam...

Ott ült a fal mellett, lehajtott fejjel. Szépen lassan felemelte a fejét, és rám nézett... a szemei a csuklya alól egy pár pirosan világító szempárnak látszottak. Olyan volt, mintha lyukat akarna égetni a fejembe a tekintetével. És elsötétült a világ...

10. fejezet