Új nap, új fogadalmak

10 dolog, amit meg szeretnék változtatni magamon.


1. Nem bántom a nálam bénábbakat.



2. Nem gondolok senkit magamnál bénábbnak.



3. Mindig az emberek jó oldalát nézem. Blackben és Potterben is biztos van valami... jó. (vagy nincs)



4. Megvédem azt, akit bántanak, ha igazságtalanul bántják.



5. Nem bántok senkit igazságtalanul.



6. Nem lesznek előítéleteim senkivel szemben.



7. Mindig mások érdekeit tartom szem előtt a magamé helyett.



8. Nem másolom le más háziját.



9. Nem álmodozok lehetetlen dolgokról.



10. Megelégszem azzal, amim van.





Másnap első óránk mágiatöri volt a Griffendélesekkel. Fantasztikus.



- Szegény Perselus - sajnálkoztam Bellának a tanterem felé vezető úton.

- Jaja - bólintott komolyan. Barátnőm - talán életében először és utoljára - együttérzett Pitonnal. Szegénykém kapott a reggelinél eleget, a Griffendéles csírák nem hagyták békén. Persze Rod, - aki újabban a „legjobb barát” címében díszelgett - nekik akart menni, alig bírtuk visszatartani.



- Pipogyusz ezt nézd! Eredeti Barbie-baba-haj utánzatod van, mit szólsz? - hallatszott a teremből.

- Na MOST volt elég - mondtam mérgesen, elővettem a pálcám, és berontottam a terembe. - Potter, Black, hagyjátok abba, különben NAGYON megbánjátok - néztem rájuk.

- Miért mi lesz, Lana-baba? - kérdezte Sirius buzisan.

- Majd meglátod, ha tovább folytatod Hidd el, volt kitől tanulnom - jutottak eszembe a Szükség Szobájában lévő dolgok.

- Hú de kemény csaj vagy - mondta Potter. - Pipogyusz meg buzis. Elmehetne gogo lánynak - röhögött jót a saját poénján.

- Ez. Nem. Vicces - mentem hozzá olyan közel, hogy a pálca a mellkasához érjen. - Még egy rossz szó, és megtudod mi az igazi fájdalom.

- Ez az Lana! - kiáltotta Rod.

- Fenyegetőzöl? - húzta ki magát Potter. Jó másfél fejjel magasabb volt nálam. Simán le tudott volna ütni, ha akart volna.

- Igen - mondtam hűvösen.

- De ajanosz ahod fenegetőzik a pici kici lán - gügyögte, és megsimogatta a hajam.

- Potter... - hajoltam hozzá közel, hogy csak ő hallja, amit mondok - dögölj meg.

- Csak utánad - hajolt meg.

- Invito pálca - jött be Lily a terembe. - Tíz pont a Griffendéltől és tíz a Mardekártól.

- Jaj Lily, elrontod a játékot - sóhajtottam letörve, és leültem Rod mellé.



- Lana, ébredj - bökdösött Rod. - Túl hangosan horkoltál - vigyorodott el.

- Elaludtam? - kérdeztem.

- Aha - bólintott.

Rod ma egész jól nézett ki. Kicsit elfeküdte a haját, de jól állt neki. Tetszett, hogy hosszú, bár a rövid séró is jól állt neki. A szájával együtt a szemei is mosolyogtak, nem úgy, mint egyeseké - lásd Luciust.

- Mit nézel? - kérdezte.

- Semmit. Bocs. Elbambultam - vigyorodtam el.

Egy papírrepülő landolt előttem.



Látom, jól elvagytok.

Bella



Oldalra fordultam, a barátnőm pedig kacsintott egyet.



Ez csak a látszat.

Lana



Cöcöcö... bár még mindig nem mondtad el, mi volt este... lehet, hogy AZÉRT néztek egymásra ilyen szerelmetesen, mert volt VALAMI a sima beszélgetésen kívül...

Bella



Hülye. Nem vagy normális. De ezért szeretlek. Amúgy nem volt semmi, majd elmesélem.

Lana



Persze persze, majd elmeséled... úgy, mint azt, hogy mi volt tavaly június tizenkettedikén.

Bella



Miért mi volt akkor?

Lana



Hát én is ezt kérdem.

Bella



- Mit írogattok egymásnak? - kapta ki a levelet a kezemből Rod.

- Nem! - kiáltottam és utána kaptam, természetesen eredménytelenül. - ROD add vissza! - suttogtam.

- Nem!

Rávetettem magam, aminek köszönhetően megkaparintottam a lapot, de mindketten felborultunk.

- Hupsz... - tápászkodtam fel, de Binns professzor nem zavartatta magát. Egy évvel azelőtt lett kísértet, mielőtt én a Roxfortba kerültem. Minden jóból kimaradok...



- Lena - fogta meg a vállam Lucius hátulról harmadik szünetben.

- Vííí ilyet még egyszer ne csinálj, a szívinfarktust hozod rám. Hát azt akarod, hogy elpatkoljak?

- Nem dehogy. Én sosem akarnék ilyet - mosolyodott el, de a szeme szokás szerint maga volt a megtestesült befagyott jegű tó. - Csak azért kerestelek, mert szeretnék majd mutatni valamit. Nincs kedved lógni? Milyen órád lesz?

- Gyógynövénytan. Rögtön második nap lógjak el? És mit mondjak, miért lógok?

- Lena, én, mint prefektus levonhatok a házadtól munkát, és büntetőfeladatot is szabhatok ki rád. Szóval... a következő negyvenöt percet velem kell töltened büntetésből, mert rossz helyen álltál a folyosón. Na ehhez mit szólsz?

- Fantasztikus. De napközben lehetek büntiben?

- Persze - vont vállat.

- Akkor jó.

- Mehetünk?

- Igen, de hova?

- Először a klubhelységbe - dobta át a vállamon a karját, és elnavigált a klubhelység irányába.

Azt hittem rosszul leszek. Amikor a karja hozzám ért, mintha áram ütött volna meg, a szívem elkezdett hevesebben dobogni, kiver a víz, és halacskák fickándoztak a pocimban. Ilyet akkor éreztem utoljára, amikor... amikor... nem, az nem lehet. És olyan jó illata volt...



Még a nagymamám mondta egyszer, hogyha az ember olyan helyzetbe kerül, ahol kényelmetlenül érzi magát, kezdjen el magában dúdolgatni valamit, és feloldódik tőle. Hát ez elég... kényelmetlen helyzet volt, úgyhogy elkezdtem dúdolgatni egy dallamot.

- Mit zümmögsz? - kérdezte mosolyogva.

- Semmit. Szúnyognak képzelem magam - vigyorodtam el. - Végül is állat, állat, tök mindegy milyen...

- Ne butáskodj - mondta, és elkezdte az egyik hajtincsemet az ujja köre csavarni.

- Jó játék? - kérdeztem.

- Igen, az.

- Rád amúgy haragszom... - mondtam.

- Tudnál rám haragudni? - nézett a szemembe komolyan.

Utálom, ha valaki tudja, hogy jól néz ki, és ki is használja a helyzetet. Rod is jó pasi volt, mégsem kérdezgetett ilyeneket soha.

- Igen, tudnék - hajoltam közel hozzá. - Nagyon nagyon tudnék rád haragudni...

- Hogyhogy? - vonta fel a szemöldökét.

- Tudod Luc... nem mindenki lehet tökéletes... ez csak nagyon kevés embernek adatik meg... és TE nem vagy köztük.

- Akkor mondja nekem egy tökéletes embert... - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg. Nagyon nem lesz jó, ha ezt tovább folytatja...

- Tökéletes embert? Lássuk csak... - gondolkodtam - Nem tudok... a legtökéletesebb, aki eszembe jut egy lány... Lily. Szép, okos, és mindenki szereti.

- Te is szép vagy - mondta - Okos? Háááát... inkább ravasz... és sokan szeretnek...

- Potterrel és Blackkel az élen... - fejeztem be.



- Hova megyünk? - kérdeztem, miután lepakoltuk a cuccot a klubhelységben, és kimentünk az udvarra.

- A Rengetegbe. Érdekes dolgok történnek ott mostanában...

- Mostanában? Luc... két napja járunk suliba.

- Tudom. De te is meg fogsz lepődni, ha meglátod mit találtam.

- Valóban?

- Igen...



Ahogy egyre beljebb haladtunk a Rengetegben, mindig sötétebb lett. Ismeretlen lények neszezése hallatszott egész közelről.

- Luc, ugye meg fogsz védeni, ha valami izé megtámad?

- Persze.

- Megfoghatom a kezed? - kérdeztem vékony hangon.

- Jaj ne félj már - nevetett fel. - Itt a kezem... - kapta el az enyém. Újabb áramütés. Meg akartam kérdezni, hogy csak én érzem-e, vagy ő is, de elvetettem a dolgot.

Tudom, hogy hülyén hangzik, de biztonságban éreztem magam attól, hogy volt kibe kapaszkodni.



- Itt is volnánk - szólalt meg negyven perc gyaloglás után. - Lumos!

- Jézusom... - kommentáltam a dolgokat

Egy kitaposott részen egy Griffendéles köpeny kevert széjjelszaggatva, mellette egy pár rossz cipő és egy haj-, vagy szőrcsomó hevert... valaha világosbarnás színe lehetett...

- Félek - jelentettem ki, és még jobban kapaszkodtam Lucius kezébe.

- Tudod, mi ez?

- Nem.

- Én se.

- Látta már valaki?

- Jared.

- Könyörgök, menjünk innen, hagyjuk itt az egészet, és és... izé... jaj akármi, csak ne legyünk itt. Luc... - néztem rá könyörgően.

- Nagyon félsz - állapította meg.

- Aha - bólintottam.

- Nyugi... - ölelt át. - Amíg engem látsz, nincs semmi baj.

- Ez ari volt - mormoltam a vállába.

- Na menjünk - fogta meg a kezem.

Nekem se kellett kétszer mondani.



Sikeresen lekéstük az ebédet, ráadásul Bella egész délután azzal szekált, hogy hol voltam, kivel és mit csináltunk. Meg persze a Rodos dolgot is el kellett neki mesélni, úgyhogy a hátralévő órákon kénytelen voltam neki részletesen mindenről beszámolni. Utána persze jól letolt, hogy őt miért hagytuk ki a buliból Luciusszel.



Órák után hullaként támolyogtam a könyvtárba. Lily és Remus tanultak az egyik sarokban.

- Halihó emberek, remélem zavarok - vigyorogtam rájuk. Lily visszamosolygott, Remus pedig zavartan nézett. Még tavaly kifejtette nekem, hogy bír, csak ha ezt kimutatná nem tudja, mit kapna Potteréktől. Tőlem egy bazi nagy pirospontot, de ez persze senkit sem érdekel.

Gyorsan elmentem megkeresni azokat a könyveket, amik kellettek, és lehuppantam az egyik székre.

- Mi a helyzet? - kérdezte Lily.

- Semmi. Képzeld... ma ellógtam gyógynövénytanról, mert Luc mutatni akart valamit. A Rengetegbe mentünk... jól benn az erdőben talált egy széttépett Griffendéles köpenyt és egy pár használhatatlan cipőt... meg még voltak a környékén kisebb dolgok... azt hittem elájulok, amikor megláttam.

Remus kiejtette a kezéből a könyvet.

- Széttépett talár? - kérdezte Lily döbbenten.

- Aha tök durva... mióta visszajöttem a Roxfortba nem volt egy unalmas percem se.

- Nekem se - motyogta Remus.

- Miért, veled mi történt? - kérdeztem.

- Semmi... hosszú.

- Van időnk.

- Nekem nincs - temetkezett vissza a könyvébe.



A vacsi új erővel töltött fel, ennek köszönhetően este úgy pörögtem, mint a ringlispíl, és mindenki idegeire mentem. Mikor beléptem a klubhelységbe, a többiek a kandalló előtti kanapékon és fotelokban ültek.

- Vííííííí - huppantam le Rod mellé.

- Már csak ez hiányzott - nyögte Luc Rod másik feléről.

- Hiányoztam? - kérdeztem ártatlan őzike tekintettel.

- Szörnyen...

- Jaj Luc, ne legyél már rosszindulatú - mondta Rod.

- Pontosan! - helyeseltem, és átültem Rod és Lucius közé. Rod egyből átkarolt.

- Mi ez a hirtelen barátság? - kérdeztem, mire ő felvonta a szemöldökét.

- Semmi - sóhajtottam mosolyogva.

- Lana...ugye megyünk hétvégén Roxmortsba? - kérdezte Bella.

- Persze. Be kell mennünk a Mézesfalásba, és Zonkohoz, meg most nyílt valami új könyvesbolt, és ott van a Szárnyas Vadkan is... - folytattam volna a felsorolást, ha Rod nem tapasztja be a szám a kezével.

- Nyugi.

- Nyugodt vagyok. Na gyerekek, azt hiszem elmegyek pancsizni. További jó traccspartit - álltam föl.

- Várj, én is megyek - mondta Rod.



Persze használhattuk volna a fürdőszobát is, de minek fürödtünk volna ott, ha tudtuk a Prefektusi Fürdő jelszavát?

- Te...lehet, hogy hülye vagyok, de elfelejtettem pontosan merre kell menni... - mondtam a folyosón.

- Hol fürödtél eddig?

- A normális fürdőben. A prefektusiban utoljára veled voltam.

- Tényleg? - vigyorodott el.

- Aha...

- És van új áldozatod? - kérdezte.

- Nincs.

Luc, Luc, Luc - suttogta egy gonosz, vékony hang a fülemben.

- Hogyhogy?

- Nem tudom. Várok... valaki hátha megmozgatja a fantáziám...

- Nagy prédára vársz?

- Igen, mondhatjuk úgy is - vigyorodtam el. És mizu a csajokkal?

Fantasztikus... volt pasimmal éppen jelenlegi pasizós-csajozós életünket tárgyalom.

- Semmi. Elvagyok egyedül is. Na itt vagyunk. Ebihal - mondta ki a jelszót, majd benyitott, de egyből be is csukta az ajtót. - Mi oda nem megyünk be - jelentette ki.

- Dede, miért kit láttál? - kérdeztem, és ki akartam nyitni az ajtót.

- Nem - fogta meg a csuklóm.

- De igen! Muszáj tudnom. A csajok nemüknél fogva pletykásak. Nem teheted.

- Lana. Nyugi - fogta meg mindkét csuklóm Rod, és elkezdett vonszolni vissza, a klubhelység irányába.

- Nem megyek! - ellenkeztem, amikor megcsúsztam egy víztócsán, felborultam, és őt is magamra rántottam. Abban a pillanatban kinyílt a fürdő ajtaja, és kilépett rajta Jared és Christina,

- Hé gyerekek, azért ne itt a folyosón, már szabad a fürdő is - kacsintott Jared, és elhúzták a csíkot.

Nem tudtam semmit kinyögni.

- Na bazz! Ez az égő, nem a faláb... - nyögte Rod.

Ezzel a kijelentéssel tökéletesen egyetértek.

9. fejezet