Kis titkok és nagy elhatározások

(előre be nem tervezett rész, külön Kisera kíváncsiságának kielégítése céljából íródott, bár tudom, hogy nem teljesen olyan lett a nosztalgiázós rész, mint általában a történetekben lenni szokott))


Vacsi után zombiként vonultam fel a klubhelységbe. Bella, Narcissa, Jared, Chris, Rod és Lucius egy kis körben ültek és röhögtek valamin.

- Sziasztok! - mentem oda hozzájuk. - Mit csináltok?

- Társasozunk - vigyorgott Lucius.

- MI? - kérdeztem megdöbbenve.

- Naaa ne legyél ilyen döbbent, ez nem a szokásos ovisoknak való társas. De nem ám! Nem szállsz be?

- Ha elmondod miről van szó...

- Rendben... ezt a játékot Bella vette a Zsebpiszok közben. A lényege az, hogy ha lépsz húznod kell egy kártyát, amin van egy kérdés... leggyakrabban nagyon nagyon ciki... és válaszolnod kell rá, de ŐSZINTÉN. Ha hazudsz, a játék megérzi, és NAGYON durva dolgokat művel veled. Nos? Ja és elfelejtettem, hogy a játék a "vesédbe lát". Tudja melyik kérdésre kellemetlen a válaszod... Az nyer, aki a leghamarabb célba ér...és ha elkezdted játszani be is kell fejezned.

- Oké - bólintottam. - Miért is ne?



Kezdtünk egy játékot. Az eleje nagyon vicces volt amíg rám nem került a sor.

- Na most repül a kismajom a vízbe... - sóhajtottam és kihúztam egy kártyát.



Miért vetted fel a mugliismeretet? - állt rajta.



Jaj ne... Mi van, ha hazudok? Eddig senki sem hazudott, de nekem most meg kell tennem... bár ha belegondolok... a játék a Zsebpiszok közben lett véve... Nagylevegőbeszívkifúj...

- Miért vetted fel a mugliismeretet? - olvastam fel a kérdést.

- Na ez egy jó kérdés - mosolyodott el Bella.

- Nem az... szóval... azért vettem fel, mert - nagyot nyeltem - bele voltam zúgva Jonathan Martinba...

Annyit azért hozzá kell tennem, HOGY:

1. Jonathan egy Hugrabugos stréber
2. Három éve lehet, hogy jól nézett ki, de mára jobban hasonlít egy pattanásos gumilabdára, mint emberre.
3. Röfög röhögés közben.
4. Az egész suli utálja a strébersége miatt.
5. Büdös. Még Pettigrew-nál is büdibb (pedig az nagy szó)
6. A mugliismeret cikis tárgy a Mardekárban.

Pár másodpercig döbbent csend honolt, majd mindenki egyszerre kezdett el röhögni. Bella visítva tépte a haját, Narcissa picsásan röhögött, Luc és Jared egymásnak dőltek, Rod a hasát fogta és a padlón fetrengett, Chris vihogott, Perselus meg csak bámult rám nagy bociszemekkel, szájáról le lehetett olvasni az „ízlésficam” szót.

- Na jó gyerekek, nem lehetne tovább lépni? - kérdeztem vöröslő fejjel.



Miután kiröhögték magukat folytattuk a játékot. Rod jött. Óvatosan felhúzott egy kártyát, majd elolvasta a kérdést.

- Mi. Volt. Életed. Eddigi. Legnagyobb. Baklövése - olvasta fel lassan a kérdést. - Hát... nem is tudom... Nézd Lana, én nagyon szeretlek - fordult hozzám. - Amikor jártunk, akkor is nagyon szerettelek, és ez a dolog nem változtatott semmit azon, hogy te legyél életem nagy szerelme - vigyorodott el. - Szóval... nagyon bánom, hogy amikor jártunk, de még nem feküdtünk le... egyszer visszautasítottam Natalie Hamiltont, amikor nyíltan felajánlotta, hogy...

Kiegészítésképp: Natalie egy Hóllóhátas picsa háromszázas mellbőséggel, hidrogénezett hajjal, rózsaszín talárban, műkörmökkel.

- Tessék? - néztem döbbenten. - Az a ribanc... és te EZT megbántad? Megbántad, hogy nem csaltál meg? Köszi szépen Rod, nagyon rendes vagy.

- De én nem... mondtam, hogy nagyon szerettelek... de akkor is... ott volt a lehetőség a suli egyik legjobb csajával... és én nem akartam. Ez olyan, mintha veled most közölné Luc, hogy hajrá, és te nemet mondanál.

Jó kis példa mondhatom...

- Ne hasonlítsd Luciust ahhoz a... a... a... perszónához légy szíves. Inkább Pettigrew van az ő szintjén.

- Ó, micsoda szappanopera van kialakulóban... De izgi. Hol a popcorn? - kérdezte Bella.

- És én kinek a szintjén vagyok? - kérdezte Lucius.

- Hátőőőőőőőőő... ez most nem tartozik a témába, ne tereld el a dolgokat - tértem ki a válasz elől. - Itt most az a lényeg, hogy megyek és megverem Nataliet. Megkeserüli, hogy rámozdult az expasimra, amikor még jártunk. Rod, veled is számolok még - villantottam rá egy gyilkos pillantást, majd fel akartam állni, de nem tudtam.

- Be kell fejezni, csak utána tudsz verekedni - mondta Jared mosolyogva.

- Te kiröhögsz engem! - mutattam rá.

- Neeem én nem! - emelte fel a kezét védekezőleg. - Na folytassuk a játékot.



Perselus jött.

- Ki a legjobb csaj a Roxfortban? - olvasta fel a kérdést.

- Ez érdekel engem is - mondta Bella. - Perselus még sosem beszélt a csajokról...

- Nem jön be senki - mondta Piton, és egy sátáni kacaj hallatszott a társasjáték közepén lévő kis dudor felől... aztán Perselus haja... az ő haja... PINK színű lett.

- Basszikuli - mondtam döbbenten, majd megfogdostam a Hajat. - Ez... az ő haja... rózsaszín... Perselus haja rózsaszín... meghalok - visítottam. Mindenki elkezdett röhögni, a szenvedő alany pedig csak ült, és - pár perccel ezelőtt még fekete - hajzatát fogdosta elszörnyedt arccal.

- Ha szerencséd van, holnapra elmúlik. Ha nincs... - húztam el a mutatóujjam a nyakam előtt. - Ráadásul ezek szerint bejön neked valaki a suliból...



- Hagyjuk a témát gyerekek, én jövök - vigyorodott el Luc, és kihúzott egy kártyát. Elolvasta a kérdést, majd elvigyorodott.

- Ha lehetne egy kívánságod, hogy ágyba bújhass valakivel a Roxfortból ki lenne az?

- Milyen ez a társas? Nagyon sexközpontú perverz játék, nem gondoljátok? - kérdeztem.

-De - hangzott a tömör válasz kétoldalról.

- Szóval az az ember... az a nő... - kezdett bele Lucius - nem lenne más, mint... mint... egy diák? Nem, nem egy diák. Egy tanár? Pontosan... mégpedig Ms. Collins.

Nem történt semmi. Ezek szerint igazat mondott. A suli egyik legjobb pasija rá van izgulva az új ESVÉKÁ tanárra.

Döbbent csend következett. Mindenki teljes zavarban volt. A lányok azért, mert titokban mindenki azt remélte (én nem), hogy Luc őt mondja, a pasik meg azért, mert... mert... nem tudom.



- Lépjünk tovább - húzott Jared egy kártyát, amivel megmentette legjobb barátját az atrocitásoktól. - Mi volt eddigi életed legkellemetlenebb eseménye? - olvasta el - Mivel nem akarok rózsaszín hajat, vagy még ennél is nagyobb borzalmat, kénytelen leszek őszintén válaszolni. A legcikisebb dolog az volt, amikor most nyáron egy medencés bulin Lana megsértődött rám, és lilára változtatta a fürdőgatyám, ráadásul nem hiányoztak róla a rózsaszín dinoszauruszok sem. Nem tudtam visszaváltoztatni, úgyhogy kénytelen voltam egész nap abban mászkálni.

- Te velejéig romlott gonosz némber - nézett rám Bella összeszűkített szemekkel. - Engedd meg, hogy gratuláljak. Nekem sem jutott volna jobb az eszembe.

Röhögtünk egy jót. Ebből a körből már csak három ember volt hátra: Chris, Narcissa és Bella.



Chris következett.

- Mitől félsz a legjobban? - állt a kártyán a kérdés. - Jaj ne, most ezt el kell mondanom? - kérdezte kétségbeesetten. - Na jó... szóval kiskoromban anya mindig egy hatalmas nyúllal riogatott, aminek éles fogai vannak, és gyerekeket eszik. Azóta rettegek a nyulaktól...

- Na ne! - hördült fel Jared. - Ezt még én sem tudtam...

- Nem hirdetem - mosolyodott el Chris.

Őt nem röhögtük ki annyira, inkább együtt éreztünk vele. Szar dolog lehetett félni egy kis bolyhos aranyos nyuszitól...

Beugrott a kép, amikor Lucius megölte a nyulat még délelőtt. Ránéztem, ő pont engem vizslatott nagy jégkék szemeivel. Nem zavartatta, hogy észrevettem, csak bámult tovább. Elvesztem a tekintetében, fogva tartott vele.



Harsány röhögésre eszméltem fel. Narcissának bajsza nőtt. Nicsak nicsak, tiptop cicababánkbak szőrzet nőtt az arcán. Halványan elmosolyodtam, de még mindig Luc tekintetét láttam magam előtt.



- Mi a legcikibb betegség, amit eddigi életedben elkaptál? - olvasta fel a kérdést Bella. - Na ne a francba, nem akarooom - állt neki hisztizni - De bajszot sem akarok. Na jó... Öt éves koromban egyszer véletlenül tetves lettem. Egy szalmabálában játszottam a nagymamiék birtokán, amikor... izé...

- Hát igen... Bella mindig oda teszi a fejét, ahova nem kéne - röhögött Rod.



Játék után (amit Chris nyert) elmentünk aludni, de nekem nem jött álom a szememre. Nem bírtam feldolgozni azt a Natalie-s ügyet. Túl sok volt piciny agyhelyemnek. Csendben kikeltem az ágyból, és átmentem a fiúk részlegébe.

- Rod... alszol? - suttogtam, amikor benyitottam hozzájuk.

- Nem. Nyugodtan beszélhetsz hangosan is, én vagyok egyedül, többiek felszívódtak valahova - gyújtott meg egy gyertyát. - Mi az oka eme kései látogatásnak? - kérdezte.

- Az a csaj tényleg...

- Jaj ne izélj már ezen... tudod... nem kell apró részleteken fennakadni.

- De igen...

- Jaj Lana - bújt ki az ágyból. Össz-vissz egy darab fekete boxer volt rajta. (Fantáziám egyből beindult, szemiem kocsányon csüngtek.) - Ne legyél már buta... - jött oda hozzám.

Végre rájöttem, mi piszkálta a csőrömet annyira.

- De te engem nem értesz... - kezdtem bele, miközben odavonszolt az ágyhoz és leültünk. - Ha tényleg EZ volt életed csalódása, hogy nem húztad meg azt a ribit... szóval... tudom, hogy egoista vagyok meg minden, de... tudod mit vártam, mit mondj?

- Nem...

- De egy hülye önbizalomtúltengéses picsának fogsz tartani utána...

- Mondjad csak, már megszoktam...

- Szóval azt vártam, hogy azt mondd, hogy életed tévedése az volt, hogy szakítottunk.

- Jaj bogaram - nevetett fel - Az maximum a te életed tévedése lehetett volna, mert te dobtál ki.

- Tudom - vörösödtem el - De akkor is... szóval... nekem az az időszak, amíg mi együtt voltunk, nagyon jó volt, és ez így izé... úgy jött ki, mintha neked nem lett volna olyan jó...

- Lana, én meg vagyok áldva veled, az már egyszer biztos... - ölelt meg. - De jó volt. Ez még nem változtat a tényen, hogyha mondjuk Nattel járok, és te ajánlod fel magad, ugyanúgy bánnám, hogy nemet mondtam...

- Túl bonyolult vagy nekem...

- Te is nekem... jaj kérdezz meg akárkit... Perselust leginkább, mert ugye vele vagyok egy szobában... szóval kérdezd meg, hogy hány éjjelt beszéltem végig rólad.

- Ez úgy hangzott, mint egy filmbéli vallomás a legnyálasabb résznél.

- Tudom... olyanra is terveztem... hátha megnyugszol tőle - vigyorogta körbe a fejét. - Jaj ne bosszankodj már ilyen miatt! Lana - rázott meg - tudod... te vagy a csaj, aki nem áll le apróságokon gondolkodni, hanem átgázol mindenkin és csak saját maga érdekli...

- Jól van, megnyugodtam - adtam egy puszit Rodnak, majd visszamentem a szobánkba.



- Hol voltál? - kérdezte Bella.

- Sehol... majd reggel elmesélem...

- Roddal voltál, igaz?

- Aha...

- És mi volt?

- Semmi... semmi olyan, amire gondolsz, csak beszélgettünk, de majd reggel elmesélem. Jó éjt - feküdtem be az ágyamba.

A fejemben Rod szavai dübörögtek.

Lana! Tudod... te vagy a csaj, aki nem áll le apróságokon gondolkodni, hanem átgázol mindenkin és csak saját maga érdekli...

De... de én nem akarok ilyen lenni... nem akarok bántani valakit azért, mert megerőszakolta egy csapat idióta, és ezért utálja az aranyvérűeket... joggal. Nem akarok mindenkit kiröhögni, akinek nincs pénze dísztalárra, és csak béna jut... nem akarok származásmániás sznob aranyvérű picsa lenni... én csak egyszerűen... Lana akarok lenni.

8. fejezet