Bájitaltan

- Lana! Lana, Lana, Lana - énekelte Bella reggel öt centire a fülemtől.
- Fogd már be, könyörgöm - rimánkodtam, átfordultam a másik oldalamra és a fejemre húztam a takarót.
- Ünneprontó - visította.
- Bella. Légy szíves... sőt... esedezve kérlek, hogy ne most. Álmos vagyok, de nagyon.
- Hol voltál este? - kérdezte. - Úgy hajnali fél kettőkor támolyogtál az ágyba.
- Majd... elmondom. Csak még öt percet adj, hogy alhassak, jó?
- Mérem az időt...

- Letelt - jelentette be öt perc múlva.
- Jaj Bella - dörmögtem. - Miért kell neked ennyire akaratosnak lenni?
- Mit csináltál?
- Luciussal, Roddal és Perselussal randiztunk az Északi Toronyban.
- Mit kerestetek ti ott?
- Kérdezd meg Luciust, majd ő válaszol.
- Te mondd el.
Bella néha nagyon akaratos tud lenni. Elmeséltem neki a történetet, közben felöltöztem, majd lementünk reggelizni.

- Sziasztok - huppantam le szokott helyemre.
- Hogy aludtál? - kérdezte Lucius egy vigyor kíséretében.
- Sehogy. Nem látod a bőröndöket a szemem alatt? - mutattam az említett testrészemre.
- Nem. Elmondtad Bellának? - suttogta a fülembe.
- Szerinted volt más választásom?
- Igen. Ha azt mondom ne mondd el, akkor nem mondod el.
- Mégis... ki vagy te nekem? Az apám? Esetleg valami felettem álló lény? - pattantam fel a helyemről.
- Jaj Lena, ne hisztizz, ülj vissza enni - fogta meg a kezem.
- Hagyj békén Lucius - rántottam ki a karom a szorításából, és elhúztam a csíkot.
Mégis mit képzel el magáról, hogy itt dirigál? Utálom Luciust. De nagyon. Hogy jön ő ahhoz, hogy tegnap este is ott... pattogjon ott nekem? És mi az, hogy ő beszólhat, én meg nem?

Nagy Lucius-szidásom közben nem figyeltem oda, és valakinek nekimentem, aminek következtében mindketten felborultunk.
- Hülye idióta, nézz már az orrod elé - ripakodtam rá. - Jaj bocs Lily, nem direkt volt - szabadkoztam, amikor megláttam, hogy kivel ütköztem. Szegénykém egy nagy kupac könyv közepén feküdt. Segítettem neki felszedni a dolgait.
- Még egyszer bocsi, csak nem vagyok valami jó passzban.
- Semmi baj - mosolyodott el halványan. - Mi a baj?
- Lucius kikészít. Játssza, hogy ő itt a kisfőnök.
- Akkor miért nem mondod meg neki, hogy eleged van belőle?
- Mert... mert...
No lássuk miért is? Tuti kitekerné a nyakam. És ez még csak a kisebbik rossz. Száz százalék, hogy sikerülne elérnie, hogy az egész Mardekár megutáljon. És... nem olvasok be neki mert... mert...
- Nem tudom - jelentettem ki. Remélem, hogy Lily nem látja rajtam, hogy igenis tudom, csak nem tudom bevallani. Még magamnak sem. - Félek tőle.
- Én is félnék, az tuti.
- Sziasztok! - jött oda Remus. - Lily, milyen óránk lesz?
- Bájitaltan a Mardekárral.
Na ne már, hogy hétfő hajnalban Potterék szitkait kell hallgatnom? Inkább még egy óra vita Luciussal... na jó, inkább bájitaltan.
- Köszi - mosolyodott el Remus, és elindult a terem felé.
- Nagyon szakadtnak néz ki - jegyeztem meg.
- Aha... néha van nála ilyen. Nem tudom, miért.
- Potterék mellett csodálkozom, hogy csak néha van ilyenje.
- Lena... beszélnünk kell - jött oda Lucius, Lilyt le sem bagózta.
- Nem látod, hogy beszélgetek? - néztem rá. Egyenesen a szemébe. A hasamban mintha halacskák fickándoztak volna. Luc fogta magát és egy szó nélkül elment.
A szívem üvöltött, hogy MENJ UTÁNA! míg az agyam pont az ellenkezőjéről próbált meggyőzni.
- Hello hugi - jött oda Jared. - Mi a helyzet?
- Semmi - nyögtem. - Meg fogok halni az már egyszer biztos.
- Na mi történt?
- Semmi. Hagyjuk. Hosszú.
- Van még időnk...
Csöngettek.
- Vagy mégse - sóhajtotta. - Sziasztok!
- Evans! Foster! Öröm titeket újra látni - száguldott le James a lépcsőn, nyomában Siriussal, akinek elég durva volt az ábrázata.
- Hát veled meg mi történt Black? - kérdeztem csípősen. - Eltalált egy gurkó?
Sirius feje egy csöppet érdekes volt... tiszta kék-zöld, és mintha valami friss heg húzódott volna az állától a szeméig. Hú.
- Hagyj lógva Lana - nyögte.
„Szegénykém” nagyon ki lehetett ütve. Még életében nem hívott Lanának. Csak Fosternek... vagy a különböző általa kreált gúnyneveimen.

- Mi történt veled én pici unokatesóm? - gügyögte Bella, amikor Sirius belépett az alagsori tanterembe. - Úgy nézel ki, mint akit fejbetalált egy virágcserép...
- Fogd be Bella - ült le Sirius az egyik padba és a könyvébe temetkezett. Ilyen se volt még, hogy Black nyilvánosan olvasson. Ez a nap kész röhej...
- Lanaaaaaaa - vetődött mellém Rod az egyik padról.
- Mi van? - mordultam rá.
- Úgy látom valaki egy csöppet ideges ma - csóválta meg a fejét. - Mi a baj? - karolta át hanyagul a vállam.
- Álmos vagyok. Lucius hülye. Plusz suliba kell járni. Ráadásul az első óra a Griffendéllel van.
- Jaj te szegény - gügyögte.
- Légy szíves és ne piszkálj. Köszi - mosolyogtam rá angyalian.
- Jó reggelt - jött be a professzor. - Mindenki üljön párosával, a párok itt vannak felsorolva - suhintott egyet a pálcájával, és a nevek megjelentek a táblán.

1. Bellatrix Black, Monica Bushnell (na Bella megkapta az Apácáját, legalább lesz kit piszkálni... de gonosz vagyok)
2. Sirius Black, Lily Evans (szetgény szerencsétlen Lily, tuti idegszanatóriumban végzi Black mellett)
3. Remus Lupin, Perselus Piton (na vajon mi lesz ebből?)
4. Peter Pettigrew, Camilla Thompson (szegény Camilla... Peter mellett öt percet sem bírnék ki... átható patkányszaga van)
5. Alana Foster, James Potter (NEEEEEEE! Ez biztos valami félreértés lehet... professzor úr, ugye ezt nem gondolta komolyan?)
6. Jeremiah Robinson, Katie Rowles (jaj, a galambocskák a Mardekárból... de legalább el tudják viselni a párjukat)
7. Frank Longbottom, Alice Williams (másik párocska, csak Griffendélesek)
8. Anne Livingston, Rodolphus Lestrange (na a másik Apáca Rodnak jutott. Legszebb öröm a káröröm...de én még mindig rosszabbul jártam)

Miután elolvastam a listát elborzadva bámultam Potterre. Ő már engem bámult kitágult szemekkel.
- Bárkit csak ezt ne - olvastam le a szájáról.
- Legalább kölcsönös érzések kapcsolnak össze bennünket - mondtam.
- Őszinte részvétem - karolt át Bella.
- Tépd meg a csajt a nevemben is - néztem Monicára.
- De agresszív vagy ma... - kacagott fel gonoszul.
- Kellett nekem felkelni... - sajnáltam tovább magam, miközben átsasszéztam Potter mellé.

Megkaptuk a főzet receptjét és szó nélkül dolgozni kezdtünk.
- Kisebb darabokra vágd - szólt be Potter, aki egész idő alatt nem csinált semmit, csak nézte, ahogy a szárított patkánylábakkal bajlódom.
- Ha OLYAN NAGYON okos vagy, akkor csináld te - toltam elé a kellékeket.
- Rendben - kezdett el aprítani. Neki se ment jobban, mint nekem.
- Haha Potty-baby, ahogy látom, neked se megy - énekeltem, mire ő dühösen rám nézett, megfogott egy lábat (amiről már hiányoztak az ujjak) és hozzám vágta.
- HÜLYE IDIÓTA! - kiáltottam fel, és kiszedtem a csonkot a taláromból.
- Foster kisasszony még egy ilyen kéromkodás és kénytelen leszek pontokat levonni a házától - mondta a professzor úr.
- Bocsánat.
- Cöcöcö Foster, nem bírsz magaddal - mosolygott Black.
- Fogd be te padlizsánképű! - mordultam rá, amire elhallgatott.
- Ha tudnád mitől lettem ilyen, nem lennél velem ennyire goromba - jegyezte meg.
- Persze persze te voltál a tegnapi vérfarkas, mi? Vagy esetleg a kutya? - kérdeztem. Csörömpölést hallottam a hátam mögül. Remus kiborított egy üveg békaszemet.
- Fúj - fintorodtam el, és visszafordultam a patkánylábakhoz, amiket időközben James visszapakolt elém.
- Milyen vérfarkasról beszélsz, Foster? - kérdezte.
- Mióta érdekel ez téged annyira?
- Csak kérdeztem...
- Mellesleg tegnap sikeresen összefutottam szőrös barátunkkal a suli és a kviddicspálya közt félúton - James enyhén elsápadt. - Nyugi van, világbajnok, fényes nappal valószínűleg nem fog megtámadni.
- Szóval találkoztál egy vérfarkassal és egy kutyával... Mit csináltak?
- A vérfarkas meg akart enni vacsira, a kutya meg jött, és izé... verekedtek. DE MIÉRT? Talán ismered őket? Nem csodálnám, te is olyan állat tudsz lenni, mint ők...
- Öööö... azt hiszem ideje lenne visszatérni az izé... patkánylábakhoz - húzta el előlem a dolgokat, és újfent aprításba kezdett.

Egy papírrepülő landolt a szárított fátyolka-adag kellős közepén.

Miért mondtad el nekik?
Perselus

Csak úgy. Nem tudom. Remélem sikeresen rájuk ijesztettem, ugyanis James egy szót sem szól azóta. Haha vicces. Ráadásul az egész főzetet ő csinálja. Nyugi, Perselus.
Lana

Remélem tudod, hogy ezek után örök életedre ezzel fognak piszkálni. Én már tapasztaltam... csak gondoltam szólok.
Perselus

Nyugi. Nem lesz semmi. Rájuk uszítom Rodot és akkor lesz kapsz. Még tavaly mesélt nekem valami különlegesen fájdalmas kínzásról.
Lana

A Cruciora gondolt. Ha nem akarod, hogy Lestrange-et bezárják életfogytiglan az Azkabanba, nem uszítod Blackre és Potterre.
Perselus

Hú, akkor tényleg nem kéne. Mindegy... majdcsak lesz valahogy.
Lana

Kicsöngettek.

6. fejezet