Kis romantikus fejezet... Hupsz, majdnem a dunaújvárosi buszmenetrendet másoltam be a fejezet helyett :)

- Jó reggelt! – suttogta Hermione, amikor kinyitotta a szemét.

Jó volt arra ébredni, hogy Perselus karjaiban fekszik, és az ébren levő férfi a hajtincseivel játszadozik.

- Neked is. Jól aludtál? – mosolyodott el Piton.

- A lehető legjobban… Régóta fenn vagy már?

- Úgy egy órája... Soha nem voltam az a hétalvó, de így legalább volt időm gondolkozni.

- Miről? – kérdezte kíváncsian Hermione.

- Rólunk… - felelte a férfi, miközben még mindig a lány haját simogatta.

- Ajaj, ha rólunk gondolkozol, az csak rosszat jelenthet. Ugye nem akarsz megint azzal jönni, hogy nem helyes, amit csinálunk?

- Én csak nem akarom, hogy bántsanak miattam… A barátaid ezt soha nem fogadnák el!

- Ha nem fogadnák el a döntéseimet, nem lennének a barátaim. Nem valószínű, hogy rögtön örülni fognak nekünk, de hamar meg fogják érteni – nyugtatgatta Hermione a szerelmét. – De ez teljesen lényegtelen, most már nem engedem, hogy itt hagyj!

Kibújt a férfi öleléséből, felemelkedett, és egy lágy csókot nyomott a férfi ajkaira, aki persze nem bírta megállni, hogy ne viszonozza.

- Teljesen megőrjítesz! – nyögte Piton, mikor Hermione simogatni kezdte őt a takaró alatt.

A lány felnevetett, a szerelme pedig kihasználta a helyzetet, és gyorsan ráfeküdt Hermionéra, majd finom csókokkal borította be a nyakát és a melleit.

- Szeretlek – súgta a lány kissé félénken, remélte, hogy nem mondta ki túl korán ezt a szót.

- Én is szeretlek – lehelte a férfi két csók között, aminek hatására Hermione elmosolyodott.

Csak órák múlva kerültek elő a hálószobából, akkor is csak az őket kínzó éhség miatt, legszívesebben egész nap az ágyban maradtak volna. Hermione gyorsan készített pár szendvicset, teát főzött, majd leültek a konyhában reggelizni.

- És most mi lesz? – kérdezte a férfi.

- Hát, elmosogatok egy bűbájjal, idebenn szabad varázsolnom, nem látják a muglik.

- Nem egészen erre gondoltam… Velünk mi lesz? – morogta Piton.

- Hát, mi lenne? Szeretjük egymást… - mosolygott a lány.

- Szerintem egyelőre ezt nem kéne nagydobra verni… - vágott bele a férfi.

- Lehet, de egy idő után feltűnne mindenkinek, hogy egyre gyakrabban látogatsz meg a főhadiszálláson, vagy én leszek túl sokat a Roxfortban.

- Én arra gondoltam, hogy esetleg, mondhatnád azt, hogy a Roxfortban fogsz dolgozni a laboromban, az talán nem lenne olyan feltűnő – vetette fel Piton.

- És csak mondhatnám, vagy tényleg dolgozhatok veled? – kérdezte szúrós szemmel Hermione.

- Tudod, hogy nem szeretek osztozkodni a laboromon… - védekezett a férfi. – Ellenben a lakosztályomon…

- Szó sem lehet arról, hogy ne dolgozzak a háború idején! Ha nem mehetek a laborodba, akkor inkább maradok a Grimmauld téren – a lány karba font kézzel meredt Pitonra.

- Hát jó, esetleg segíthetsz nekem – adta meg magát a férfi nagyot sóhajtva.

- Oh, micsoda kegy… - nevetett fel végre a lány.

- Kezdtem megijedni, az előbb kicsit McGalagony akaratosságára emlékeztettél – gúnyolódott Piton.

- Lehet, Perselus, de a tanárnő soha nem lenne veled ilyen kedves – azzal elkezdte cirógatni a férfi nyakát.

- Hízelgő macska – morogta Piton, de cseppet sem zavarta, hogy hamarosan újra a hálószobában találták magukat.

Kedves Ginny!

Ne haragudj, amiért így eltűntem, de tényleg szükségem volt egy kis egyedüllétre. Most viszont sikerült mindent átgondolnom, és úgy érzem, teljesen jól vagyok, Ne haragudj, amiért most sem megyek haza, de Piton professzor felajánlotta, hogy ismét segíthetek neki a bájitalfőzésben, ezért visszatértem a Roxfortba. Amint lehet, meglátogatlak, addig is kérlek, hogy küldd el a holmijaimat.

Előre is köszönöm:

Hermione

- Anya, ezt nézd! Hermione írta! – rontott be a főhadiszállás konyhájába a vörös hajú lány.

- Nem hittem volna, hogy ilyen jól kijönnek a professzorral – mosolygott Mrs Weasley.

- Arra célzol, hogy van köztük valami? Az lehetetlen, soha nem kedvelték egymást! - hitetlenkedett Ginny.

- Nem tudom, hagyjuk őket békén ezzel, majd elmondják egyszer, ha szeretik egymást…

Hermione mosolyogva lépett be Piton laborjába, és finoman átölelte a férfit, nehogy megzavarja a munkában.

- Írtam Ginnynek…

- Remek – válaszolta a férfi, és tovább dolgozott.

- Jó újra itt lenni veled – suttogta a lány.

Piton abbahagyta a bájitalhozzávalók darabolását, lerakta kést, és lassan megfordult, majd belenézett a melegbarna szemekbe.

- Nekem meg jó, hogy itt vagy velem… - felelte a férfi mosolyogva. – Most érzem először, hogy otthon vagyok – azzal megcsókolta a szerelmét.

Következő