21.fejezet

Harc Malfoynál és egy rég nem látott ismerős...

Piton egykedvűen kavargatta a félkész állapotban levő bájitalt, amikor kopogtattak az ajtaján. Egy másodperc törtrészéig reménykedett benne, hogy Hermione jött el hozzá, de gyorsan elhessegette a lány képét, és morogva ajtót nyitott. Nagy meglepetésére Lupin lépett be a lakosztályába, látszott rajta, hogy nagyon sietett, le is ült a kanapéra, és próbálta összeszedni magát, hogy meg tudjon szólalni. A férfit igencsak meglepte hajdani ellenfele előzékenysége, ugyanis Piton egy pohár vizet varázsolt elő a semmiből. Gyorsan ivott pár kortyot, és végül belevágott a mondanivalójába.

- Ne haragudj, Perselus, hogy csak így rád törtem, de Dumbledore küldött! Szükségünk lenne a segítségedre…

- Mi történt? – A férfi szemében félelem csillant, az első gondolata az volt, hogy Hermionéval történt valami.

- Lucius Malfoy elrabolt valakit, aki nagyon fontos Dumbledore-éknak…

- Her… Vagyis Miss Granger az? – vágott közbe Piton idegesen.

- Nem, dehogy… Miből gondoltad?

- Csak úgy… Nem kellene sietned? Szóval kit raboltak el?

- Egy francia nőt… Nem emlékszem a nevére, azonnal indulnom kellett. Van valami ötleted, hogy hova vihette? Várj, inkább menjünk a főhadiszállásra, és ott megbeszéljük…

- Nem, én nem megyek oda… Épp dolgozom, nem hagyhatom itt a bájitalt, amin dolgozom… De írok egy levelet Dumbledore-nak, az alapján eljuthattok Malfoy rejtekhelyéhez. A Nagyúr feltámadása előtt is már az övé volt ez a ház, de senki nem tudott, róla, mostanában ez az egyik kedvelt halálfaló-találkozóhely. Van egy oldalsó bejárat, ott érdemes próbálkozni, a rabokat általában a pincében tartják fogva, oda kívülről nem lehet bejutni, ezért a harc valószínűleg elkerülhetetlen. Minél többen menjetek, mert azt a házat az összes halálfaló ismeri, bármelyikük megjelenhet ott…

- Tudjukki is felbukkanhat?

- Ismeri a helyet, de nem valószínű, hogy ott lesz… Ha jól sejtem, ő most valahol messze jár, állítólag egy hónapja nem hívott össze gyűlést.

- Értem, és köszönöm a segítséget…

- Kik mennek majd oda?

- Nem tudom, mikor eljöttem, ez még nem került szóba… Gondolom Dumbledore és Harry biztosan. De most már sietnem kell, viszlát, Perselus.

- Viszlát, Lupin…

- Albus, Perselusnak van egy tippje, hogy hová vihették azt a nőt… Küldött egy levelet, abban mindent leír. Azt javasolta, hogy minél többen menjünk, mert szerinte észrevétlenül nem lehet bejutni oda, harcolnunk kell.

Miközben Dumbledore Piton üzenetét olvasta, Hermione kalimpáló szívvel lesett be a konyhába, de nagy csalódására Remus egyedül tért vissza a Roxfortból, így aztán a lány kedvetlenül lépett be a helyiségbe. Hamarosan a ház többi lakója is megjelent, valamint Dumbledore hívására néhány másik rendtag is megérkezett.

- Perselus úgy véli, Malfoy egyik házába vitték Miss Dubois-t, számítanunk kell arra, hogy többen is őrzik, ezért jó lenne, ha minél többen mennénk. Ki tart velem? – szólalt meg végre az idős varázsló.

Mindenki felállt a konyhában Mrs Weasleyt és Ginnyt – aki nem lehetett a rend tagja, mivel még nem végezte el az iskolát - kivéve, bár Ron egy kissé szomorúan méregette, az ebédre szánt sült húst. A következő pillanatban azonban minden szer Hermione felé fordult, csak ekkor vették észre, hogy a lány is felállt. Eddig nem sok akcióban vett részt, gyanította, hogy Mrs Weasley és Harry győzték meg Dumbledore-t, hogy a jóval biztonságosabb labormunkával bízza meg őt, de most úgy érezte, végre bosszút állhat Malfoyon. Pár héttel a szülei halála után az egyik rendtag elárulta neki, hogy úgy tudják, az akciót az Lucius vezette, és Hermione már akkor megfogadta, hogy egyszer ő maga fog végezni a halálfalóval.

- Hermione, jobb lenne, ha te inkább itthon maradnál… - vetette fel óvatosan Harry.

- Miért? A laborban nincs semmi munkám, én is harcolni akarok. Nagyon jól tudod, hogy nem vagyok ügyetlen… Én is a rend tagja vagyok, jogom van harcolni a halálfalók ellen… Dumbledore professzor, ugye megengedi, hogy én is menjek?

A férfi sejtette, hogy mi motiválja a fiatal lányt, de a szemében lobogó tűz meggyőzte arról, hogy nem tarthatja vissza Hermionét, ezért lassan bólintott. A lány elégedett mosollyal nézett barátaira, de Harry arcán látszódott, hogy nem ért egyet a döntéssel. Indulás közben halkan odasúgott a mellette álló Lupinnak és Ronnak.

- Próbáljátok ti is szemmel tartani Hermionét, hónapok óta nem kellett párbajoznia, nem szeretném, ha baja esne… És próbáljátok meg távol tartani Malfoytól…

Piton útmutatásai alapján a csapat a ház melletti erdőbe hoppanált, miután mindannyiukon végrehajtották a kiábrándító-bűbájt. A főbejárat előtt két halálfaló állt őrt, az oldalt levő ajtót azonban nem őrizte senki. Gyanították, hogy az egy olyan helyiségbe vezet, ahol állandóan vannak halálfalók, így tudták, hogy a behatolás után azonnal támadásba kell lendülniük.

- Miután bejutottunk, senki ne oldja fel a bűbájt magáról, így talán nehezebben fognak célozni… Próbáljanak meg minél több halálfalót abban a helyiségben tartani, mi addig megpróbálunk Harryvel lejutni a pincébe, és kiszabadítani Miss Dubois-t. Ha visszatérünk magukhoz, igyekezzenek minél hamarabb abbahagyni a harcot, és siessenek vissza az erdőbe. Gyanítom, hogy a ház környékén nem lehet hoppanálni. Próbáljanak meg együtt maradni, és úgy visszahátrálni az erdőbe – adta ki az utasításokat Dumbledore, azután elindultak a ház felé.

Az ajtót berobbantva a szalonban találták magukat, ahol négy halálfaló fogadta őket, Hermione nagy bánatára Lucius Malfoy nem volt köztük. Harry és Dumbledore gyorsan és észrevétlenül hagyták el a harcolók között szlalomozva a helyiséget, ahova egyre több halálfaló érkezett. Hermione egyre idegesebb lett, amikor észrevette, hogy az általa keresett férfi nincs köztük. A körülötte álló társait túlságosan lekötötte a harc, így elkezdhetett óvatosan az ajtó felé araszolni. Nagyon lassan haladt, hiszen nem csak a párbajozókat kellett kikerülnie, hanem arra is vigyáznia kellett, hogy ne találja el őt egy eltévedt átok sem. Nagy nehezen végül kievickélt a szobából, és egy előszoba-szerűségben találta magát. Alig tett meg két lépést, és máris a szembe jövő Harryékbe ütközött. A láthatatlanná tevő köpeny alól a két férfin kívül egy boszorkány is előbukkant, aki valamilyen megmagyarázhatatlan okból rossz érzéseket ébresztett Hermionéban.

- Mit keresel itt? – sziszegte Harry dühösen – Megbeszéltük, hogy…

A mondatot azonban nem tudta befejezni, ugyanis az emeletről ekkor sétált le Lucius Malfoy és négy kísérője.

- Nahát, micsoda megtiszteltetés! Dumbledore és Potter az én házamban… És a kis sárvérű… Granger, tudtad, hogy nagyon hasonlítasz az édesanyádra? Hamarosan te is az ő sorsára juthatsz…

Mindannyian egyszerre rántották elő a pálcájukat, és köztük is a szalonban levőhöz hasonló harc alakult ki.

Piton idegesen járkált fel-alá a nappalijában, nem értette miért, de nagyon rossz előérzete volt. Hirtelen olyan érzés fogta el, mintha Hermione hívná őt… Rájött, hogy a lány bajban van, de először nem akarta elhinni, hogy Dumbledore hagyta, hogy az a tapasztalatlan kis fruska is velük tartson. Egy ideig még győzködte magát, hogy Granger bizonyára a főhadiszálláson robotol a laborjában, de a rossz érzése egyre inkább fokozódott, végül úgy érezte, belebolondul a tétlenségbe. Tudta, hogy nagyon kockázatos megjelennie Malfoy házában, hiszen bármikor lelepleződhet, de abban is biztos volt, hogy Hermionénak szüksége van rá. Egy ideig kutakodott a szekrényében, aztán megtalálta azt, amit keresett: a bútor mélyéről egy egyszerű, fekete álarc került elő, amit rögtön fel is öltött. Gyorsan magára rángatta a csuklyával rendelkező talárját, majd rohanva hagyta el az iskola területét, hogy végre Malfoy házához hoppanálhasson. Rögtön tudta, hogy az épületben harc zajlik, hiszen a főbejáratnál egy őrt sem talált, és a zárt ablakokon keresztül is hallotta a kiáltásokat és a becsapódó átkok hangját. Mikor belépett a kapunk, azonnal meglátta a földön heverő lányt. Dumbledore és Potter Malfoyjal és két másik halálfalóval harcolt, igyekeztek minél távolabb tartani őket a lánytól. Piton gyorsan Hermionéhoz sietett, és boldogan vette észre, hogy a lánynak nincs komolyabb baja, csupán elkábították. Mikor azonban fel akarta emelni az ájult testet, a pillantása egy másik alakra esett. Hermione közelében ugyanis egy hosszú, fekete hajú boszorkány feküdt, aki nagyon is ismerős volt a férfinak.

- Adrianne… - suttogta döbbenten.

Következő