13.fejezet

Mit tesz egy nővel egy izmos test látványa, és pár pohár mézbor? :D Jó olvasást!

Hermione reggel vidáman ébredt, jót tett neki, hogy kibeszélhette magából a fájdalmát, végre rémálmok nélkül aludta át az éjszakát. Nyújtózkodás közben a gyomra hangosan korogni kezdett, ezért úgy döntött, megnézi, rendelt-e már reggelit Piton. A nappaliba lépve meglepő látvány tárult a szeme elé, a professzor épp kilépett a fürdőszobából, és nem viselt mást, csak a dereka köré csavart törölközőjét.

- J-jó reggelt!- motyogta elvörösödve a lány.

- Jó reggelt, Miss Granger! Azt hittem, még alszik, nem szokott ilyen korán előbújni… - válaszolt flegmán a férfi, hogy leplezze a zavarát.

- Csak nagyon éhes vagyok, gondoltam megnézem, van-e már valami reggelire…

- Most akartam leszólni a konyhába… Van valami kívánsága?

- Jó lesz a szokásos, pirítós – Hermione még mindig zavartan lépegetett egyik lábáról a másikra, és igyekezett kizárólag a férfi szemébe nézni.

- Nos, ha nem bánja, most felöltözöm

- Az jó lesz… Mármint rendben… Én gyorsan lezuhanyozok…

Negyedóra múlva már a nappaliban fogyasztották a reggelijüket, Hermione azonban nehezen koncentrált a pirítósára, túlságosan lefoglalta Piton tanulmányozása.

„Vajon miért igyekszik, hogy a diákok előtt a lehető legvisszataszítóbb külsővel jelenjen meg? Én is azt hittem, hogy az a valódi arca, erre most kiderül, hogy milyen jól néz ki! A haja egyáltalán nem zsíros, a szeme nem csak ridegséget tud sugározni, az orra… Tényleg elég nagy, de ez csak még férfiasabbá teszi. És a teste… Nem gondoltam volna, hogy ennyire izmos… Látszik rajta, hogy sokat harcolt… Biztos azért képzeltem gyengének, mert Sirius annyi rosszat mondott róla… Nála jobb pasit még talán nem is láttam… Úristen, én komolyan ilyenekre gondolok?! Teljesen elment az eszem!”- gondolt kétségbeesetten. „Vagy inkább ő vette el az eszed!” - szólalt meg egy gonosz kis hang a fejében.

- Min gondolkozik?

- Semmi különös dolgon… Csak elbambultam egy kicsit! – felelte elvörösödve a lány.

- Csak olyan mereven bámult, hogy azt hittem, van rajtam valami furcsa…

- Nem, dehogy, semmi…

Hermione azt kívánta, bárcsak elnyelné őt a föld… Képes a volt tanárát így megbámulni, és gondolatban jó pasinak nevezni… „Még a végén képes leszek belezúgni, pedig ő csak egy buta kis libának tart!”

A főzet épp olyan fázisban volt, hogy szinte percenként kellett az újabb és újabb hozzávalókat belekeverni, ezért nem igazán volt alkalmuk beszélgetni, szinte az egész napjuk rohangálással telt el. Hermione épp az egyikpolchoz akart szaladni az egyik összetevőért, de ebben a pillanatban Piton is ellépett az üst mellől, így egymásnak ütközetek, és a lány csak a férfi karjainak köszönhette, hogy nem vágódott hanyatt, ugyanis az gyorsan magához szorította. Hermione természetesen azonnal elvörösödött, úgy érezte, hogy már egészen kezdi megszokni ezt az állapotot, Piton azonban furcsa pillantásokkal fürkészte a lány arcát.

„Mi a fene baja lehet… Teljesen meg van kergülve! A reggeli találkozásunk nem zavarhatta meg ennyire… Vagy ennyire rémisztő lennék? Most meg már megint szájtátva bámul rám… Rosszabb, mint Brown meg Patil együttvéve…”

- Máskor figyeljen a lába elé – morogta végül a férfi, és elengedte Hermionét.

A munka hátralevő részét már zavartalanul el tudták végezni, a lány azonban egész nap feltűnően csendes volt, nem kérdezősködött folyton. Vacsora közben is alig szólalt meg, és Piton hiába próbált beszélgetést kezdeményezni, ő fáradtságra hivatkozva aludni ment.

„Lehet, hogy megbántottam valamivel? De hát egész nap egyszer sem sértegettem… Akkor valami más baja lehet, de vajon mi? Ha nem változik a helyzet, kénytelen leszek egy kis bor segítségével megoldani a nyelvét…”

Másnap Hermione ugyanolyan furcsán viselkedett, alig nézett a férfi szemébe, és este ismét elvonult a szobájába. Piton rosszkedvűen észlelte, hogy sokkal gyorsabb tempóban haladnak a bájitallal, mint ahogy azt előzetesen eltervezte, a főzet befejezéséig már csak egy nap volt hátra, de addig nem akarta elengedni Grangert, amíg ki nem derítette a titkát. Az utolsó napon direkt lassította a munkát, és a terve be is vált, már közeledett az éjfél, mire mindennel elkészültek.

- Ilyen későn már ne induljon haza, majd holnap összepakolja a holmijait, és haza hoppanál. Nem tanácsos ilyenkor sötétben akár csak egy percig is az utcán tartózkodni…

- Mióta lett ilyen aggodalmaskodó?

- Csak ismerem a halálfalók módszereit… Mit szólna, ha inkább megünnepelnénk a sikeres munkát? Még van abból a remek mézborból itthon…

Hermione pár másodpercig gondolkodott, végül rábólintott az ajánlatra.

Eleinte semleges témákról beszélgettek, kielemezték a munka nehézségeit, a főzet érdekes tulajdonságait, Hermione pedig észre sem vette, hogy már a negyedik pohár bort kóstolgatja. A beszélgetés elején még nem is mert a férfi szemébe nézni, most pedig már vidáman nézegette Piton arcát, hosszú ujjait, és a kigombolt ingből elővillanó izmos mellkasát. A férfi is észrevette, hogy a lány egyre inkább feloldódik, de biztosra akart menni, tartott tőle, hogy még nem osztaná meg vele, miért viselkedett az utolsó napokban olyan furcsán. Mikor Hermione már a rá egyáltalán nem jellemző módon hangosan nevetgélni kezdett, végre elérkezettnek látta az időt, hogy feltegye a kérdését.

- Miss Granger, elárulná, hogy miért volt olyan zaklatott mostanában?

- Mire gondol, professzor úr? – kérdezte kacéran a lány.

- Mióta megérkezett, be nem állt a szája, folyton beszélgetni akart, az elmúlt napokban pedig alig lehetett a hangját hallani, vörös arccal mászkált, és esténként bezárkózott a szobájába.

- Valóban így viselkedtem? Remélem nem tartott bolondnak…

- Nem, csak kissé furcsa volt, nem ezt szoktam meg magától…

- Én se szoktam meg magától, hogy ápolt frizurával és izmos felsőtesttel jelenik meg előttem egy szál törölközőben…

- Mégis hova akar ezzel kilyukadni? – kérdezte felvont szemöldökkel Piton.

- Kicsit belezúgtam magába – nevetett fel Hermione, és megcsókolta a férfit. A következő pillanatban azonban már hatott az elfogyasztott nagy mennyiségű, és magas alkoholtartalmú bor, így Hermione Piton ölébe dőlve mély, mámoros álomba zuhant…

 14. fejezet