11.fejezet

Hermione baklövése, aggódás, veszekedés:)

Piton kora reggel fáradtan állt be a zuhany alá, percekig hagyta, hogy a vízsugár az arcába csapódjon, és onnan folyjon végig az egész testén. Csak ezután kezdett el mosakodni, de miközben az arcát dörzsölte, hirtelen megérintette azt a pontot, ahol előző este Granger megpuszilta. Tizenöt éve senkitől sem kapott puszit, és fel sem tudta fogni, hogy vetemedhetett a griffendéles lány ilyen merész tettre. Persze önmagát sem értette, hogy miért hagyta magát, miért nem utasította rendre Grangert… Végül azzal magyarázta a történteket, hogy ő is öregszik, a reflexei már nem a régiek, és a lány akciója teljesen váratlanul érte. De miért puszilgatja őt Granger?! Korábban beszélgettek arról, hogy a szülei karácsonyi halála óta a lány nagyon megváltozott. Nem kapott hisztérikus rohamot, nem indult a gyilkosaik keresésére, és nem látszott rajta, hogy idegösszeroppanást kapott volna. Régebben se volt olyan nagy társasági lény, de mostanában még a barátait is kerülte, mióta Dumbledore megbízta őt a bájitalok főzésével, szinte ki sem mozdult a laborból. Pitont nem különösebben érdekelték ezek az információk, de most, hogy testközelből figyelhette meg az új Grangert, neki is feltűnt a változás, amin a lány átesett.

Miután végzett a fürdéssel, a kandallón keresztül reggelit rendelt, majd bekopogott a vendégszobába. Várt egy kicsit, de mivel semmi válasz nem érkezett, hangosabban kopogott, majd dörömbölt, végül elunta a várakozást, és engedély nélkül lépett be a lányhoz. Hermione békésen aludt, látszott rajta, hogy még az ágyú is szólhatna mellette, így a férfi inkább finoman böködni, majd rázogatni kezdte. A lány végre kinyitotta a szemét, de még mindig nagyon kába volt.

- Jó reggelt, professzor! – motyogta, majd mosolyogva megszorította a férfi kezét.

- Mit művelt?

- Tessék? Olyan szépet álmodtam…

Piton elvesztette a türelmét, ezért kiemelte az ágyból a lányt, és egyenesen a zuhany alá állította. Nem törődött Hermione tiltakozó sikoltozásával, addig engedte rá a hideg vizet, amíg teljesen magához nem tért.

- MILYEN BÁJITALT IVOTT?

- Nem tudtam elaludni, ezért ittam egy kis álomitalt…

- Magának teljesen elment az esze? Két pohár bor után képes volt altatót beszedni? És Dumbledore magát bízta meg bájitalok elkészítésével? Az altatókat tilos alkohollal fogyasztani!

- Tisztában vagyok vele, hogy a mugli gyógyszerek mellett nem szabad alkoholt inni, de nem tudtam, hogy ez a bájitalokra is érvényes… És csak egy kortyot ittam a főzetből!

- Ha egy kicsivel többet vesz be, lehet, hogy fel se ébredt volna többé!

- Én… Én nem tudtam… - hebegte Hermione.

- Maga felelőtlen, ostoba… - Piton nem fejezte be a mondatot, inkább faképnél hagyta a lányt.

Hermione egy bűbájjal megszárította magát, majd gyorsan felöltözött, és követte a férfit.

- Piton professzor, sajnálom… Nem akartam ilyen kellemetlen helyzetbe hozni…

- Mit gondol, mi lett volna az emberek reakciója, ha pont nálam hal meg bájitalmérgezésben? Ki hitte volna el, hogy nem én öltem meg?

- Sajnálom… Többé nem fordul elő.

- Az biztos, ugyanis most szépen átadja nekem az összes álomitalát…

- De…

- Azonnal!

Hermione kelletlenül hozta elő a szobájából a palackot, és a férfi kezébe nyomta.

- Még soha nem fordult velem elő ilyen… És néha szükségem van a bájitalra?

- Ha nem tud elaludni, számoljon báránykákat…

- Nem azért kell, mert nem tudok elaludni… A rémálmok miatt kell…

- Ó, talán arról álmodik, hogy egy vizsgája nem lesz hibátlan? Vagy valamelyik munkája nem lesz tökéletes? Mégis miféle rémálmai vannak?

- Ahhoz magának semmi köze!

- Rendben, akkor ahhoz sincs közöm, hogy hogyan oldja meg a problémáját… Próbálja meg mugli módszerekkel leküzdeni a rémálmait…

- Menjen a francba!

- Ötven pont… Ehh, üljön le reggelizni, tizenöt perc múlva várom a laborban?

- Maga nem eszik?

- Elment az étvágyam… És a munkát is folytatni kell…

Tíz perc múlva Hermione is megjelent a laborban, kezében egy vajas pirítóssal. Piton dühösen vagdalta a gyökereket, nem is nézett rá.

- Piton professzor…

- Mit akar?

- Nem szeretném, ha azt hinné, hogy ártani akartam magamnak… Tényleg véletlen volt, és sajnálom.

- Rendben.

- Hoztam magának pirítóst, éhgyomorral nehezebben megy a munka…

- Ugye tudja, hogy most meg tudnám fojtani?

- Aggódott értem?

- Csak nem szeretek hullákat találni a lakosztályomban…

- Értem… Azért köszönöm, hogy aggódott értem… - Azzal Hermione a férfi szájába nyomta a pirítóst.

 12. fejezet