Megkezdődik a munka, két titokra fény derül...:D

Hermione a csomagjaitól roskadozva lépett be Piton lakosztályába, miután a férfi kinyitotta neki az ajtót, majd a következő pillanatban a bőröndjével együtt ő is a földön landolt, ugyanis sikeresen megbotlott a házigazda lábában.

- Elnézést, professzor! Csak a táskáim miatt nem tudtam a lábam elé nézni.

- Jellemző, hogy boszorkány létére képes cipekedni, ahelyett, hogy maga előtt lebegtetné a csomagjait.

- Szerintem felesleges minden apróság miatt a varázspálcánk után nyúlni.

- Nem nevezném a holmijait apróságnak… Nem is tudtam, hogy ide költözik! Amikor azt mondtam, hogy mindent hozzon el, amire szüksége van, akkor nem arra gondoltam, hogy MINDENT elhozzon… - Beszéd közben lehajolt, és az esés miatt kinyílt táskából kivett egy könyvet. – „Elfújta a szél” Hát persze, hogy egy mugli könyv… Erre aztán biztos szüksége lesz… Dolgozni jött, nem nyaralni!

- Tisztában vagyok vele, uram, de ha tovább sérteget, inkább lemondok erről a lehetőségről.

- Most aztán halálra ijesztett. Kialakítottam magának egy vendégszobát, pakoljon le oda, aztán jöjjön a laborba! – Piton sarkon fordult, és faképnél hagyta a lányt.

„Milyen lovagias… Bele is halt volna, ha segít összeszedni a holmijaimat…” Ebben a pillanatban a tanár visszafordult, és pálcájával a földön heverő csomagokra mutatott, és egy non-verbális varázslattal a vendégszobába lebegtette őket.

- Köszönöm, professzor…

- Öt percet kap, hogy kicsomagoljon, ideje lenne végre elkezdeni a munkát…

Hermione gyorsan a szobájába sietett, előkereste a munkához szükséges védőtalárját, a többi ruháját pedig egy pálcaintéssel a szekrénybe repítette. „Na jó, varázslattal tényleg gyorsabb… Azért ezt a tértágító bűbájt jó lenne megtanulni, biztos így tudott kialakítani még egy szobát…”

A laborba érve nagy meglepetés érte a lányt, hiszen a helyiség teljesen más volt, mint legutóbb, a hozzávalókat tartalmazó szekrények és polcok a falak mellé voltak tolva, így a középen felállított üst körül egy viszonylag nagy szabad terület jött létre, ahol a munkaasztal mellett még két kényelmes fotel is helyet kapott. A tanár észrevette Hermione kérdő tekintetét, így azonnal válaszolt a még fel nem tett kérdésre.

- A munkánknak lesznek olyan szakaszai, amikor egyáltalán nem távolodhatunk el a főzettől és egymástól, és gondolom maga sem szeretne órák hosszat ácsorogni…

- Értem…

- Az első hozzávalókat már előkészítettem, így neki is állhatunk. Mindent együtt kell csinálnunk, a különböző összetevőkből mindkettőnknek bele kell keverni. Mindent úgy és akkor csináljon, ahogy és amikor én mondom.

- Abban állapodtunk meg, hogy egyenrangú félként fog kezelni…

- Talán tudja, hogy kell elkészíteni a főzetet? – kérdezte dühösen Piton.

- Nem… Mi az első lépés?

- Sorba vannak rakva a hozzávalók, amikor én belerakok valamit az üstbe, maga ugyanannyit tegyen bele! Kezdhetjük?

-Igen!

Hermione csodálattal bámulta a volt tanárát, a férfi arcán eddig soha nem látott koncentráció tükröződött, a bájital minden egyes cseppjét szemmel tartotta, a hozzávalókat pedig gyengéden kevergette hozzá.

- Mondja el egy titkát! – szólt hirtelen Piton, mikor egy, a lány számára ismeretlen por szórt az üstbe.

- Tessék?

- Ahhoz, hogy a főzet valóban erős kapcsolatot tudjon létrehozni, a készítőinek meg kell nyílnia egymás előtt…

- Akkor csak azok között működik, akik készítik?

- Nem, de csak akkor használható, ha a készítői titkokat osztanak meg egymással munka közben. Épp ezért olyan különleges ez a bájital.

- Értem, de mégis milyen titkot mondjak el? És maga is fog?

- Igen… De ne húzza már az időt.

- Hááát, jó… Félek a villámlástól.

- Van egy anyajegy a hátamon…

- Ilyen apróság is elég? – kérdezte mérgesen Hermione.

- A munka első szakaszában igen…

- Nagyszerű…

A következő pár órában csendben dolgoztak tovább, Hermione igyekezett minden mozdulatot ellesni, hogy a lehető legtöbbet tanuljon meg a goromba alaktól. Épp egy számára új keverési technikát próbált megjegyezni, amikor a férfi hirtelen abbahagyta a tevékenységet, egészen apróra varázsolta az üst alatt a tüzet, majd hosszan nyújtózkodott egyet.

- Most körülbelül két órára nyugodtan itt hagyhatjuk a főzetet, addig ebédeljünk, mert utána már bonyolult és hosszú munka következik egészen estig…

***

Mio üzenete:

szia

Harry (L) Ginny üzenete:

szia

Harry (L) Ginny üzenete:

Ugye minden rendben van?

Mio üzenete:

Persze, nincs semmi baj, csak most szünetet tartunk.

Harry (L) Ginny üzenete:

Nagyon szemét veled?

Mio üzenete:

Nem, egész tűrhető… Persze néha gúnyolódik, de tartja magát a megállapodásunkhoz, és próbál normális lenni velem…

Harry (L) Ginny üzenete:

Ha baj van, akkor szólj, és odamegyek:-)

Mio üzenete:

Nem hiszem, hogy szükség lesz erre:-)

Mio üzenete:

Ron még mindig ki van akadva?

Harry (L) Ginny üzenete:

Hát, nem tudom, nem sokat beszéltünk…

Mio üzenete:

Ja, sejtettem, hogy megpróbálod kihasználni ezt a kis időt, hogy Ginnyvel lehess, amíg nem kell újra elmenned Dumbledore-ral…:-)

Harry (L) Ginny üzenete:

Igen, ez az egyetlen rossz abban, hogy Dumbledore megengedte, hogy vele tartsak. Persze Ti is nagyon hiányoztok:-)

Mio üzenete:

Te is hiányzol nekünk, de Dumbledore-nak igaza volt abban, hogy nem mehettünk veletek, túl feltűnőek lennénk olyan sokan… És Tudodki nem tudhatja meg, hogy tudunk a „tudodmikről”…

Harry (L) Ginny üzenete:

Azért jó lenne több időt együtt tölteni… Most meg, hogy itt vagyok, inkább elmész Pitonhoz…

Mio üzenete:

Jaj, ne kezd Te is… Piton professzornak segítségre volt szüksége, és nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget, rengeteget tanulhatok…

Harry (L) Ginny üzenete:

Már megint ez a tanulás-mánia… Mikor fog elmúlni? Talán, ha majd szerelmes leszel…

Mio üzenete:

Nem mindenki veszíti el a józan eszét, maikor szerelmes lesz…

Harry (L) Ginny üzenete:

Azt hittem, hogy most, hogy ilyen sokáig egy házban lesztek Ronnal, majd összejöttök…

Mio üzenete:

Mindenki ezzel traktál minket, de mi csak barátok vagyunk…

Harry (L) Ginny üzenete:

Nyugi, én elhiszem… És nincs valaki más? Annyi rendtag jár a főhadiszállásra, meg a bálon is ott volt az a Tony Davis… Vele kétszer is táncoltál…

Mio üzenete:

Nem Tony, hanem Toby, és nincs hozzá semmi közöm, meg egy rendtaghoz sem. Csak a gyűléseken szoktam velük találkozni, amúgy a laborban dolgozom…

Harry (L) Ginny üzenete:

Többet kéne társaságba járnod…

Mio üzenete:

Ne haragudj, de most mennem kell… Piton professzor hív, és tudod milyen, ha megvárakoztatják…

Harry (L) Ginny üzenete:

Jó, akkor majd még beszélünk! Vigyázz magadra!

Mio üzenete:

Szia

Hermione mérgesen dőlt hátra a széken. „Miért foglalkozik mindenki az én szerelmi életemmel? Mrs Weasley már bemutatott az összes egyedülálló rendtagnak bemutatott, aztán kicsit sem feltűnő módon kettesben hagy velük… Persze, mind nagyon hősiesek, és bátrak, de nincs velük semmi közös témám. Folyton a bevetésekről beszélnek, egy könyvet se vennének a kezükbe, és a kutatásaim sem érdeklik őket. Pitont meg engem lekezelnek, mert „csak” labormunkát végzünk…”

- Granger, megjött az ebéd! Igyekezzen…

 8. fejezet