A Ló

Az állatok közül egy állat van, aki nélkül nem tudnék élni,Ez az állat a szívét a gazdájának szokta ígérni!

A szememben ez az állat, a világ legcsodálatosabb teremtménye,

Igen, a lovak azok, kik szerepelnek számtalan festményen…

A ló, mint állat, nem igazán létezik

Ezt ember el nem tudja képzelni…

Hiszen a lovak igazi, tiszta lények,

Az emberek túl beképzeltek,

Nem tudják, a ló mögött mi áll…

10 embernyi szeretet, és néhány fűszál.

Az ember semmiképpen nem hasonlítható össze a lóval,

Mert az emberek nem rendelkeznek semmiféle jóval!

Persze van egy-két kivétel, akik szeretik,

Tisztelik a lovakat, nem is észlelik,

Mily ostobák az emberek.

Persze, mert ők nagyon figyelmesek.

Az élet mi lenne a ló nélkül?

Talán az ország nem működne e-nélkül…

Mert a ló olyan, mint egy angyal,

Lehet, hogy talán semmin sem agyal.

Csak cselekszik, jót akar gazdájának,

Mert ő Tudja, hogy nélküle semmit nem csinálhat!

A lovak ilyen fura, szeretettel teli lények,

Jó lenne, ha ezt ti is észrevennétek!

 Az életem értelme…

Az életem értelme mi is lenne,

Ha nem lenne benne

Egy gyönyörű állat, kit szeretek?!

A ló, életem legnagyobb élménye,

Szeretetem mindörökké elnyerte!

Sokan nem szeretik őket, mert nem tudják,

Hány lovat megöltek.

Ha a lovak elvesznének,

Sok embernek szíve, lelke összeesne…

Ezt nem hagyhatjuk,

Inkább lázadozzunk!

A lónál nincs e világon tisztább teremtmény,

Mert a ló nem csupán szerény,

Hanem egy igazán aggódó verses költemény!

  A Lovak élete

A lovak élete,

A lónak szép sörénye,

Megigéz,

Elcsábít,

Mindörökké téged!

Szemébe néztek,

Mit láttok?

Egy hűséges,

Barátságos állatot!

A ló, mikor szabad,

Nem vágja el szavad.

A ló, mikor szolga,

Alázatos, nem bosszant!

Sok lovat gyilkolnak meg,

Naponta többet!

Miért hagyjuk?

Tegyünk ellene!

Mert a lovak szeme, sörénye

Örökre elveszne…

 Álom…

Az álom, a képzelet szüleménye.

Megelevenedik a jó és a rossz benne.

Magunkat szebbnek hisszük,

A jövőnket elképzeljük…

Sokszor feltesszük a kérdést:

Vajon álmodom-e?

De a válasz rajtad múlik,

Valóra válik-e!

 Lovam, Csillag

Lovam, Csillag egy bűbáj,

Akit nem lep el homály.

Sörénye, mint a selymes fű,

Szeme, mint égen a csillag,

Szeretem lovam, mert bátor és hű.

Teste, mint mámor nyila,

Szabályos, nincs benne hiba.

Ő a tökéletesség, a bátorság,

Jelképe a varázslatosság.

Színe szürke, vagyis fehér,

Sokkal szebb, mint holmi tehén.

Gyönyörű, kosztól mentes,

De még soha sem volt vemhes.

Szeretem őt, életem adnám érte,

Ő életével értem százszor megfizetne.

Én ezt csodálom őbenne…

 Bizony, ő az…

Ki az, aki az életét odaadja az embernek?

Bizony ő, az…

Ki az, aki a félelemtől soha meg nem dermed?

Bizony ő, az…

Ki az, aki vajat soha sem keneget?

Bizony ő, az…

Ki az, aki védelmezi szememet?

Bizony ő, az…

Ki az, akinek szívesen adnék kenyeret?

Bizony, ő az…

Ki az, melyik az az állat, akire mind ez ráillik,

S nem ólban tanyázik?

Bizony, ő az a vakmerő libakergető.

A ló, ki megértő!