A nevem Brünhilda, tudom, hogy hülye név, na de ki nem az mostanában?

20 éves vagyok csupán, de a szüleim kitagadtak elmebetegnek nyilvánítva, mivel mazochista vagyok. Ez nem meglepő tudván, hogy apám vámpír volt, anya meg félkegyelmű. Ezért én ilyen őrült vámpír vagyok, akinek a mániája a fájdalom.

Gondolkoztam rajta, hogy alapítok egy szektát, úgy is sok ember és más lény is imádja, ha fáj, de eddig még nem jutottam el.

Na, de mesélek egy kicsit a gyerekkoromról.

Magyarországon születtem, Iszapszentgilisztás nevű falucskában.

Őrültségem egészen 10 éves koromig nem mutatkozott, csupán a vérivás terén, de ezt anya elnézte, mivel a fater vérszívó volt. Egyenesen rajongott érte. Suliba nem járhattam, félt muter, hogy letámadok valakit óra közben, és vérét veszem. Ezért otthon tanított, erre-arra.

Apát nagyon ritkán láttam, akkor is csak órákra, amikor mesélt nekem a vámpírlétről, meg tanítgatott.

Hogy őszinte legyek, nem is hiányzott. Mindig is magamnak való gyerek voltam, szerettem a saját magam által készített őrült játékokat, és imádtam kínozni a csirkéket meg a nyulakat, amik otthon voltak.

Mikor anya vett valami barbi féleséget, én egyből nekiláttam megszépíteni. Kitépkedtem a haját, piros festékkel befestettem, a szemeit kiszúrtam… egyszerűen imádtam az efféle művészetet.

Művészet! Igen… én egy művész lélek vagyok, a fájdalom az én palettám, és a tűk, tőrök illetve egyéb éles és hegyes tárgyak az ecseteim.

10 éves koromra, az őrültség teljesen megnyilatkozott nálam, amikor a szomszéd kisgyereket kikötöttem egy villanypóznához, és mély vágásokat ejtettem rajta, amiket összevarrtam, fűzőt csinálva neki, aztán meg karóba húztam őt, nem is tudom, hol olvastam már ezt az eljárást.

Mivel kiskorú voltam, anyát lecsukták, engem meg bedugtak a diliházba.

Mit ne mondja, imádtam ott lenni, néha elcsórtam egy-egy poharat, és vagdostam magam, összevérezve mindent, vagy volt, mikor eltörtem a tükröt, és azzal „operáltam”.

De ami a legjobb volt, az a csokis fánk!

Sajnos el kellett innen is mennem, mikor betöltöttem a 18-at, bezártak a városi börtönbe. Na ezt is tökre élveztem, amikor az őrök megerőszakoltak, vagy amikor vertek addig, míg véreset nem köptem… óóó Istenem, azok a régi szép napok! Nem kellett magamnak fájdalomról gondoskodni, hiszen adtak nekem ott bőven.

Aztán rákaptam az ölésre. Nem magát a cselekvést élveztem, csupán meg akartam mutatni az áldozataimnak, hogy milyen csodálatos érzés, mikor fájdalmai vannak, és végül a kegyet adó halállal sétálhat el kéz a kézben. Összesen négy rabtársamat öltem meg, nem értettem, hogy miért akarnak villamosszékbe ültetni ezen szerény dolgokért.

Meg akartak ölni, volt tárgyalásom is meg minden, ahogy a filmekben szokott lenni, aztán sajnos nem villamosszéket kaptam, mert azt már erre felé nem alkalmazzák. Helyette méreg injekcióra ítéltek!

Örömujjongásba kezdtem a tárgyalóban, mikor kimondták a halálos ítéltemet, ezzel csesztem el az egészet. Rám mondták hogy totál őrült vagyok, igaz, hogy gyilkoltam, de az tudatomon kívül tettem. Ejtették a vádat, én megkönyörögni kezdtem, hogy öljenek meg! Érezni akartam a halált, de ehelyett elszállítottak egy másik börtönbe, ahol örök fogságomat töltöttem egy cellában. Nem érintkezhettem senkivel sem… összetörték a szívemet, mert minden gumiból volt, nehogy kárt tegyek magamban.

Nem értettek, nem ismerték azt a gyönyörű élvezetet, mikor a fájdalom uralja a testet, amikor áhítozol, hogy még mélyebbre vágjon a húsodban a kés, mikor felnyögsz, mert a csontodat sérti a penge…

Kitaláltam, hogy nem eszek, az éhség is okoz efféle gyönyört egy idő után, és amúgy sem kaptam vért, mert senki nem hitte el, hogy vámpír vagyok.

Kezdtem nagyon beteg lenni, haldokoltam, és élveztem. Mosolyogva vártam a halálomat, amikor megjelent apa, és elvitt magával.

Gyűlöltem őt, amiért kiszakított a halál gyengéd karjaiból.

Megöltem.

És most itt vagyok…

Külsőm: hosszú sötétbarna hajam van, amit mindig befonva hordok, úgy szebb, ha csepeg róla a vér. Szemeim fehérek, talán azért mert félvér vagyok. Testemen mindenhol saját magam által okozott sebek vannak, varratok, és bőrből fűző a hátamon…

Belső tulajdonságaim: közvetlen vagyok, szeretek barátkozni, viszont a legfontosabb dolog az életemben a fájdalom, úgyhogy ne ijedjen meg senki, ha éppen vértől ázottan jelenek meg valahol. ;)