Talán azért nem kedveltem annyira ezt a részt, mert itt ruccanunk át Indiába, és kezdünk meg egy számomra rohadtul idegesítő szálat - én ezeket a Mohinderes részeket valahogy nem tudtam megkedvelni, a faszi nem magyon érdekel, kész, ez van. Jó, az apja nagy arc, már a Csillagkapuban is az volt, inkább lenne róla flashback ezerrel. Mohinder temet és sír, mi pedig átruccanunk az USA-ba, ahol Isaac Eden kisasszonyt látva ébred, ennél szarabb reggelt is el tudok képzelni. A feladat egyszerű, és testhezálló: festeni kell, de hernyó nélkül, mert úgy nem jó. Eden majd segít ebben, és akkor nem lesz nagy bumm New Yorkban.

Ami miatt viszont imádtam az epizódot, az a Hiro-Ando vonal, akik egy texasi étteremben kötnek ki, és találkoznak össze egy pincércsajjal, akiről az derül ki, hogy konkrétan mindent megjegyez, amit mondanak neki, így elég könnyen tanul pl. japánul is. A pincérnő-Hiro interakció nagyon vicces, és kicsit kizökkenti az embert a sorozat meglehetősen komor hangulatából. A komor hangulatról Sylar barátunk gondoskodik mellesleg, aki szintén pont ebben a kávézóban csücsül, de nem sokáig tétlenkedik, mert kinyírja a csajt a már megszokott fejtetőlevágásos módszerrel. Nabazmeg. Szegény Hiro.

A Mohinderes szállal nem foglalkozunk, szomorú, és marad Indiába, visszamegy tanítani, van egy csaj is, meg álmodik valami fiúról, és kapunk apuka flashbacket is. Ennyi legyen elég, illetve még annyi, hogy a csaj, Mira, jónő. Parkman az előző részben hülyét csinált magából, most jóváteheti a dolgot, mert kihallgathatja a Robbanó Embert, aki nem lehet a nagy robbanás előidézője szerintem, mert ez túl nyilvánvaló lenne, és ez nem jellemző a sorozatra.

Parkman nem a legjobb kihallgató a világon, de amikor átvált empatikus üzemmódba, sok minden megváltozik. Közli Teddel, hogy ő is kapott egy ilyen képességet, és nem tudja, hogy honnan. Még a nyakukon is ugyanolyan tetoválásnak látszó sebhely van, és mindketten találkoztak a Haiti faszival, akit mi az egyszerűség kedvéért csak Némának becézünk. Mire még több kiderülhetne, Tedet elviszik, na tessék.

A Szemüveges Ember dolgozni megy a papírgyárba, ami nem is az, hanem titkos labor vagy mifene, és itt tartják fogva Isaacot is. Mivel a festő magától nem tud jókat festeni - értsd, olyat, amiből kiderül valami - nincs más megoldás, mint rávenni, hogy most, hogy nagy nehezen leszokott az anyagról, lője be magát ismét. Edennek nem nagyon tetszik a dolog, de a Szemüveges Ember csak Clairemackó megmentésén dolgozik, és leszarja. Elmeséli a festőnek, hogy ez fontos, mert Clairemackó is híró, és Sylar le fogja vadászni.

Na jó, van érdekes flashbeckje is Mohindernek, végignézi, ahogy az apját megölik - és megint ott kóvályog az álmában egy kiskölyök. Nagyon idegesítő az egész, de ad neki egy kulcsot, amivel majd mindenfélét lehet tenni. A kulcs a valóságban apuka jegyzetfüzetében lakik, vajh mit nyithat? Clairemackó meglátogatja a Szemüveges Embert, mert kell neki egy csomó papír, és összefut Edennel is, aki egy kicsivel később súg valamit Isaac fülébe, mire az elkezd drogozni, mint állat. A csaj tehát rá tudja beszélni az embert akármire. Jó kis tulajdonság.

Szegény Hiro, készen van idegileg, megkedvel egy csajt végre, erre levágják a feje tetejét, szar az élet. Egy megoldást lát csak: visszamenni az időben, és megakadályozni az egészet. Ando addig meg várja meg az étteremben, hiszen mindjárt itt lesz. Parkman közli a nejjel, hogy tudja mi történt, az asszony kissé ideges, de mire kidumálnák magukat telefon jő - Ted meglógott, égő kocsironcsok maradtak csak utána, hej.

Az epizód végén Isaac fest bolond módon, Clairemackó rajzol, Ando pedig a kocsma falán egy képet talál, amin a pincércsaj van Hiroval, hat hónappal korábbról. Hoppá. Előbb-utóbb ezt is kivesézzük.