Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel 2007.02.08. 19:39
Voldemortot eme jeles napon meglátogatja egy szellem. A Lumos Valentin napi pályázatára íródott...
Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel
Voldemort mindig is utálta ezt a napot, talán még a többinél is jobban. De ebben az évben különösen torkig volt vele. - Valentin nap! Merlinre, a szeretetnek és a barátságnak külön ünnepet szentelni! – mérgelődött félhangosan. - Mégis mi bajod van vele? – érdeklődött egy lágy szemrehányó női hang, mire a Nagyúr oldalra kapta a fejét. - Lily Evans? Te meg mit kísértesz itt? – kérdezte sötéturunk flegmán. - Majd meglátod – válaszolta a nő sejtelmesen. Azzal elkapta Voldy karját, és köddé váltak.
Mikor Voldemort feleszmélt a Roxfort folyosóján álltak. - Azért jöttünk ide, hogy megnézd azokat a fiatalokat, akiket tönkre akarsz tenni, és el akarod venni a boldogságukat, hátha félreteszed a pusztítási vágyad – mondta Lily, és elindult a folyosón. - Ne hidd te kis sárvérű, hogy meghatsz ezzel! – válaszolta a sötét mágus.
Hirtelen a folyosón Pansybe és Harrybe botlottak, akik hevesen falták egymást. - Nézd csak, Evans a fiad, és egy mardekáros, ejnye – gúnyolódott Voldy. - Olyan szépek együtt – válaszolta Lily elfogódottan, meg sem halva a megjegyzést.
Tovább haladtak, és hirtelen nem túl szép látvány tárult a szemük elé. Hermione épp Friccsel enyelgett, és közben egymás macskáit dicsérgették, csöpögős stílusban. - Óh, Argus annyira aranyos a kis gombóckád – szorongatta meg Mione Mrs. Norrist. - A te csutakkád, pedig olyan ennivaló, hogy nem tudok vele betelni – válaszolta a gondnok.
Lilynek ennyi elég volt: - Na menjünk a Roxfortból ez gusztustalan – mondta Lily, és ismét megfogta Voldy kezét, és Roxmortsban találták magukat. Először Lucius Malfoyt és Madam Rosmertat pillantották meg, amint kézen fogva andalogtak, a döbbent Draco pillantásától kísérve.
Egy kisebb sikátorhoz érve mindketten megdöbbentek. James Potter szelleme és Bellatrix Lestrange épp flörtöltek, egymást simogatva, nem túl diszkréten. - James Potter, te meg mit művelsz?! – kérdezte a felesége szelleme felháborodottan. - Nagyúr, te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Bella meglepődve. - Ezt én is kérdezhetném - válaszolta a mágus sötéten. - Majd adok én neked, te liba! – kiáltott a szellem Lily, azzal neki esett Bellanak. Elkezdte a haját húzgálni, valahonnan egy vödör vizet varázsolt elő, és leöntötte a nőt. - Nagyúr! Kérlek! Állítsd le – nyöszörgött Bella dideregve, de Voldy csak állt és nevetett.
Hirtelen olyan mérhetetlen öröm tört fel a lelke mélyéről, ami egész lelkét melegséggel töltötte el. De a lelke már annyira elromlott, hogy nem tudta elviselni a szeretethullámot, a teste felmelegedett, majd lángra kapott és hamuvá vált. Bella nem tudta elviselni a látványt ezért elszaladt.
- Szép volt drágám – rikkantott James. - Köszönöm, kedves – válaszolt a felesége. - Ejnye, gyerekek! Teljesítettétek a kiszabott feladatot, menjünk vissza a szellemvilágba! Már nincs több dolgunk itt, soha többé – jelent meg Sirius szelleme. Azzal mindhárman köddé váltak.
Így lett vége a világ legsötétebb mágusának a szeretett és a barátság ünnepén.
|