Ismét egy görög fogalom, ami könnyűszerrel zavarba hoz bennünket. Mert ugye ki tudja kapásból a nemezis szó jelentését? Nekem is segítségre volt szükségem a megfejtéshez, úgyhogy elővettem Apollodórosz Mitológiáját, elvégre egy kortársnak kell legjobban ismernie saját hitvilágát. Most sem okozott csalódást: Nemezis a bosszú istennője volt a görögök hitvilágában.
De hogyan kerül egy Christie regény borítójára? Csak nem Hellász földjén történt valami gonoszság, némi misztikummal keverve? Nos, efféléről szó sincs. Egy percre sem hagyjuk el Albion ködös szigetét, ahol az írónő egyik híres alakjával ismerkedhetünk meg.
Miss Marple - mert róla van szó - bizony jócskán túl van már a hatvanon, egészsége lehetne jobb is. Orvosai kedvenc időtöltésétől is eltiltották, így csupán sóvárgó szemekkel nézheti a kertjét - tilos dolgoznia benne.
Szelleme viszont még nem kopott meg, ezért is éli meg szomorúan a testi leépülést. A csendes, és már-már unalmasnak mondható hétköznapoknak azonban vége szakad, amikor megismerkedik egy régi ismerősének végakaratával.
Mr. Rafiel nem állt szoros kapcsolatban az idős hölggyel, egészen pontosan csupán egy alkalommal találkoztak, amikor is közösen derítettek ki egy bűnügyet (erről bővebben olvashatunk a Rejtély az Antillákon című kötetben). Szóval a néhai azzal a feladattal bízza meg Miss Marple-t, hogy derítse ki az igazságot.
Azt azonban már nem közli, hogy pontosan miről is van szó. Mi történt, kivel, mikor, hogyan? Az elhunyt üzletemberre egyáltalán nem volt jellemző az efféle hanyagság. A hiányosságok azonban felkeltik Miss Marple az érdeklődését, aki biztosra veszi, hogy idővel megkapja a szükséges tájékoztatást.
Effélék helyett azonban egy értesítést hoz a postás. Mégpedig arról, hogy halála előtt Mr. Rafiel elintézett egy körutazást korosodó barátnője számára. Vajon miért? Talán a résztvevők között van az áldozat, esetleg a tettes - elmélkedik Miss Marple.
Kastély és parklátogatás közben igyekszik minél többet megtudni a társaságról, de nem jár túl nagy sikerrel. A résztvevők egyáltalán nem úgy néznek ki, mint akik bármikor képesek lettek volna ártani bárkinek.
Áldozatnak is nehéz lenne őket elképzelni - szóval semmi nyom. Már-már feladná a nyomozást, amikor az útba ejtett városok egyikében felkeresi egy hölgy azzal a meglepő hírrel, hogy az elhunyt kérésére néhány napig náluk fog lakni.
Aztán lassan-lassan körvonalazódni kezd egy néhai gyilkosság, aminek már az elkövetőjét is elítélték. Aki nem volt más - minő meglepetés - mint Mr. Rafiel fia.
Nagyon-nagyon egyszerű stílusban megírt történet, középpontban egy idős hölgy gondolataival, életszemléletével, emberismeretével. Egyszerűsége, amivel környezetéhez közeledik, jósága és megértése nagyon szimpatikus. S bár megérti és sajnálja a tettest - a gonoszságnak mindig el kell nyernie büntetését - ebből az elvből nem enged (így válik ő a bosszú istennőjévé).
Mindezeken felül még két ok miatt is érdekes Agatha Christie regénye: egyrészt mert ez az utolsó Miss Marple történet, valamint az első angol nyelvű kiadás évben (1971) ütötte lovaggá II. Erzsébet királynő az írónőt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
