Éltes korú, vidéken élő nyugdíjas hölgy szabadidejében szívesen kutakodik a gonosz után, miközben nem rest mások titkaival megismerkedni. Határozott véleménnyel, de nyitott elmével - s nem utolsó sorban hatalmas élettapasztalattal rendelkezik. Szabadidejében szívesen kertészkedik.
Valahogy így festene Miss Marple önéletrajza, ha egyszer álláskeresés céljából fejvadászcéghez fordulna.

No persze erre egy darabig még nem kerülhet sor, elvégre rendszeres elfoglaltságot jelent számára az ismerősei által „szállított” bűnügyek, főként gyilkosságok tisztázása, ahol pontosan az ő emberismeretére és eszére van szükség.
Ezúttal új elemmel gyarapodik a repertoár, hiszen a bűnmegelőzésre korábban nem volt példa (én legalábbis nem emlékszem ilyesmire). Érthető, ha hősnőnk némileg zavartan téblábol az új szerepben, elvégre általában a hullamerevség beállta után szólítják a színre.

Diákkori barátnője kérésére azonban felkerekedik, és elszegényedett távoli ismerősként beköltözik Carrie-Lousie Serrocold (szintén fiatalkori barátnő, az előző hölgy testvére) vidéki kúriájába.
Itt, ezen a világtól elzárt helyen, a rokonok, alkalmazottak és barátok olyan halmaza található, amely inkább kedvez a laboratóriumi fehéregeres kísérleteknek, mintsem a békés együttélésnek.
Egyetlen házbéli sem tekinthető normálisnak, a túlságosan zárt környezet sokuk idegállapotát károsan befolyásolja.

Ez a szemünk láttára zajló nézetletérések, bolond monológok által megerősített helyzet -egyáltalán nem meglepő módon - csak gyilkosság elkövetése által rendeződik. Miss Marple számára már csak az ok és az elkövető személye, valamint az elkövetés módja jelent töprengenivalót. Merthogy valami az egész üggyel nem stimmel.

Formabontó Miss Marple történet, melyben a bájos öreg hölgy meglepően ritkán kerül előtérbe, helyette inkább Curry felügyelő és a helybéliek szerepelnek aránytalanul sokat. Ráadásul végig olyan érzésem volt, hogy színdarabból átírt könyvvel van dolgom, pedig erről szó sincs, csupán két moziverziót forgattak belőle, tudtom szerint sosem vitték színpadra.

Érdekességként megemlítem, hogy a könyv korábban már két ízben megjelent (1990 és 1997), igaz, akkor még a teljesen félrevezető (bár az eredetinek megfelelő) Tükrökkel csinálják cím alatt, másik fordításban volt ismert.