|
15. Ahol a part szakad
2007.07.13. 21:19
-… először állva csináltuk, aztán felfektettem az íróasztalomra, oszt úgy megdöngettem, hogy…
- Hogy bírtad el?!
- Höhöh!
- Rohadt vicces vagy, Nott…
- Höhöhö…
- Aszittem, Greg, legalább te mellettem állsz, bazzeg!
- Bocs, Vince. Hallgatunk.
- Na szal, komolyan mondom, a csaj valami eszméletlen! Lehet, hogy nem nézitek ki Millicentből, de valami isteni az ágyban! Szép kis karácsonyi ajándék volt. A szilvesztert már inkább nem is mesélem el, azt nem lehet szavakba borítani…
- Szavakba ÖNTENI, te fafej. Mellesleg én kifejezetten támogatom, hogy kussolj el.
Vince sértődötten meresztgette apró, malacszemeit Dracóra. A szőke fiú még küldött egy gyilkos pillantást zömök haverja felé, nyomatékosítva ezzel a véleményét, majd kivágta az átváltoztatástan terem ajtaját, és kicsörtetett rajta. Crak még mindig sértett arckifejezéssel ugyan, de azonnal követte. Zambini és Nott is abbahagyták az idétlen röhögcsélést, és szapora léptekkel a magas szőke fiú után siettek, a kissé lemaradt Monstróval a nyomukban. Nott előreszaladt, és még mindig vigyorogva felzárkózott Malfoy mellé.
- Még nem is mesélted - kezdte Theo Dracóhoz intézve a szavait -, neked hogy telt a karácsony meg a szilveszter itt, a suliban.
- Elment egynek – felelte kurtán Malfoy, és befordult a földszinti bűbájtan teremhez levezető lépcsőhöz.
A többiek szinte loholtak a gyors lépésű fiú után; az öt pár láb fürgén kopogott a kőlépcsőkön.
- Kicsit bővebben? – faggatózott kitartóan Nott.
- Nem mindegy? – kérdezett vissza morcosan Draco. – Annyira felesleges ezekről az aprócseprő hülyeségekről beszélni, nem igaz, hogy nincs jobb dolgotok. – Nott csak megvonta a vállát ezt hallva, Draco pedig, miután az utolsó lépcsőfokról is leszökkent, fáradtan felsóhajtott. - Jaj, de nincs most kedvem ehhez az órához…
Draco, nyomában a többiekkel, elindult a folyosó végén álldogáló hatodikos hugrabugosok felé, akik már odatömörültek Flitwick prof tanterme elé. Malfoy barátai valószínűleg nem tartották aprócseprő hülyeségnek az ünnepek történéseinek megbeszélését, hiszen ott folytatták a sztorizgatást, ahol abbahagyták. Draco út közben csendbe burkolózott, és unottan megforgatta szürke szemeit, mikor Vince ismét belefogott Millicent és saját lepedőakrobatikus mivoltának ecsetelgetésébe. Malfoy megpróbált nem odafigyelni Crak nagyzoló szavaira.
-… mondom neki: csináld, bébi, ez az! Höhöh...
- Höhöhh!
- Aszongya: oh, Vince, oh Vince! Oszt belekarmolt a seggembe!
- HÖHÖH!
- Komolyan, Greg, látszik a karmolása a seggemen…!
„Neked, Vince? Erősen kétlem… nekem viszont tényleg van négy apró, vörös vonalka a bal lapockám felett. Ahol belevájta a körmeit a hátamba, mikor…” – Draco pislogott egyet, majd elhessegette magától az emléket. Még gyorsabb tempóra kapcsolt, próbált valami kézzelfogható dologra koncentrálni, és minden addiginál jobban igyekezett kizárni Crak hangját a fejéből.
- Höhöh!
- Tök jó, mi? Olyan, mint egy ilyen háborús sérülés, tök büszke vok rá…
- Nézd csak, kik jönnek!
Érkezett közelről Zambini hangja, majd Dracót kizökkentette a gondolkodásból egy finom bökés az oldalán. Draco az időközben mellé felzárkózó Blaise felé fordult, majd tekintete abba az irányba siklott, ahová a szép arcú fiú is összeszűkült szemekkel nézett.
A folyosón öt griffendéles közeledett. Elöl jött Weasley, rajta a majomként csüngő Brown, mellettük meg a Brown csaj barátnője, az a Patil. Mögöttük kicsit lemaradva pedig Potter és Granger baktattak.
Draco automatikusan lelassított. Higgadt, kiolvashatatlan tekintetét Hermionéra szegezte. A lány komoly arccal hallgatta a neki szövegelő Pottert, aki mellesleg nagyon vigyorgott valamin, Hermione viszont épphogy el-elmosolyodott néha. Fejét lehorgasztotta, gépiesen lépkedett a sebhelyes homlokú mellett. Draco úgy gondolta, a lány csak fél füllel hallgatta a barátját, vagy még annyira sem.
Azonban mikor Weasley meg Potter hirtelen lecövekeltek a folyosó közepén, Hermione pedig ezt pár egyedül megtett lépés után észrevette, ő is megállt és visszafordult. Láthatta, hogy Potterék egyenesen előre néztek. Hermione is visszafordította a fejét, és mikor meglátta, hogy az öt mardekáros srác is szépen legyökerezett velük szemben, közepükön Dracóval, észrevehetően elsápadt. Malfoyt szinte bástyákként fogták közre a haverjai, a szőke fiú pedig őrtoronyként magasodott ki közülük. Weasley, meg a két vihogós griffendéles csaj álltak elől; Potter lassú léptekkel csatlakozott hozzájuk. Hermione, kicsit lemaradva a háttérben, félszegen álldogált a négyes mellett, és tekintete idegesen cikázott az elszánt tekintetű Potter és a barátnőjét büszkén átölelő Weasley között. Dracóra valahogy nem mert ránézni… Öt griffendéles, öt mardekáros, izzott a levegő. Így van ez, mióta világ a világ.
- Mi van, Malfoy, eltévedtél? – törte meg a feszült csendet Weasley metszően gúnyos hangja, majd a vörös srác a háta mögé bökött a hüvelykujjával. – Arra van a bűbájtan terem, vagy nem tudod? Azt mindig is tudtuk, hogy tök szőke vagy agyilag, de hogy még azt sem tudod megjegyezni, hogy merre vannak a tantermek…
A Lavender csaj olyan hangosan és olyan idétlen libásan vihogott fel, hogy Dracónak elterülhetett az arcán egy iszonyatosan fájdalmas fintor, mert a következő pillanatban már Zambini is felnevetett, és vállon veregette Malfoyt.
- Huh, ez szép arckifejezés volt, öregem!
- Weasley - kezdte higgadtan Draco -, először nézz körbe és gondolkodj egy kicsit, mielőtt kinyitod azt a pasla szádat. Tudom, hogy a gondolkodás nem erősséged, de azért néha igazán megpróbálkozhatnál vele. – Zambiniék harsány röhögésbe kezdtek, Draco pedig féloldalasan elmosolyodott. – Az az érzésem, szőkeségben nem én vezetek az itt jelenlévők közül. Le akarod járatni a saját csajodat? – kérdezte felvont szemöldökkel, és tekintete elidőzött Brown szalmaszőke, hullámos tincsein.
- Szállj le a nőmről, Malfoy! – csattant fel egyre vörösödő fejjel Ron Weasley.
Ezt a mondatot már Draco sem bírta megállni röhögés nélkül, és egyszerűen kirobbant belőle a nevetés. Az öt mardekáros fiú kétrét görnyedt a hahotától, és könnyes szemekkel mutogattak a lángoló fejű Weasleyre, meg a mellette álló Lavender Brownra, aki üresfejű-barbie-cica mivoltát nem hazudtolva meg, olyan butuska tekintettel nézegette a mardekárosokat, hogy az tankönyvbe illő volt. Lavender végül büszkén kihúzta magát, és kúszónövényként fonta körbe Weasleyt.
- Irigykedsz, Draco? – kérdezte nyávogó hangon Brown. Malfoy kuncogássá csillapította a röhögést, és felnézett a szőke csajra. – Fáj, hogy Ronnak van barátnője, neked meg nincs?
- Jaj drágám, én a helyedben sürgősen hanyagolnám a beszédet – mosolygott a lányra Draco. – Azt nem a magadfajta kirakatbabáknak találták ki. Te édesem, olyan ostoba vagy, hogyha az IQ-d hárommal több lenne, akár már lehetnél sült krumpli is…
Crak és Monstro olyan dobhártyaszaggató, artikulátlan üvöltésbe kezdtek, hogy a folyosón mindenki figyelmét sikerült ezzel magukra vonniuk. Malfoy szélesen elvigyorodott, és tekintete egy pillanatra Grangerre siklott. A fiú élt a gyanúperrel, hogy Hermione mosolygott göndör fürtjeinek függönye mögött.
- Szívjál gázt, Malfoy – jött aztán Ron hangja. – Savanyú a szőlő, mi? De tényleg… volt már neked VALAHA is barátnőd?!
Most a griffendéleseken volt a röhögés sora. A Patil meg a Brown csaj szinkronban olyan őrjítően csajszis vinnyogásba kezdtek, hogy Dracónak futkosott tőle a hátán a hideg. Potter is beszállt a buliba és összenevetett Weasleyvel. Hermione csak állt kicsit távolabb tőlük, és tekintete ide-odacikázott háztársai között.
Malfoy ekkor lassan elindult Weasley felé.
A nevetés azonnal elhalt. Draco mögött Crak és Monstro már az ujjaikat ropogtatták, és fél méterrel lemaradva követték a vezérüket. Amint közeledett az oroszlánosok felé, Malfoy nem vette le szürke szemeit Weasleyről (aki időközben a jobb kezét lekapta Brown válláról, és készenlétben a zsebe mellett tartotta), de a szőke fiú a szeme sarkából látta, amint Hermione most őt, Malfoyt nézte hatalmasra nyílt szemekkel.
Draco végül egy méterrel a vörös hajú srác előtt megállt. Potter is közelebb húzódott, és gyanakvó, zöld szemeit Monstróékon jártatta. Malfoy végigmérte Weasleyt tetőtől-talpig a lehető legnagyobb megvetéssel a szemében.
- Hidd el, Weasley - kezdte Malfoy halkan, de akkora volt a csend a folyosón, hogy bárki kristálytisztán hallhatta a hangját –, nekem volt már az ágyamban olyan okos, olyan gyönyörű lány, amilyenről te max csak álmodozol.
A mardekárosok elismerően, a griffendélesek hitetlenkedve és gúnyosan hördültek fel ezt hallva. Mikor a rövid kis hangzavar elült, Weasley gunyorosan rávigyorgott Dracóra. Malfoy környezetében Ron volt az egyetlen olyan fiatal, aki vetekedett vele magasságban.
- Na persze… - mondta Weasley vigyorogva. – Álmodik a nyomor.
Draco csak felvonta a szemöldökét, és halványan elmosolyodott.
- Gondolj, amit akarsz, Weasley.
Ezzel Draco újra elindult, megkerülte Ront meg a csaját, és folytatta útját a bűbájtan terem felé. Háta mögül Crak és Monstro csalódott motyogása hallatszott. A két zömök srác még odaszúrt valami sértő megjegyzést az oroszlánosoknak, majd követték Malfoyt. Nott és Zambini szintúgy.
Draco csak ballagott lassú léptekkel. Elhaladt a gerlepár meg a gyertyatartó Patil mellett, maga mögött hagyta Pottert is. Hermione a folyosó szélén álldogált, és ahogy Draco közeledett felé, egészen a falig hátrált. Malfoy felemelte a fejét, és tekintete összekulcsolódott Hermionééval. A lány barna szemei félszegen, kicsit riadtan csillogtak, de Malfoy látta még bennük azt a mindent elemésztő, édes sóvárgást, amely végül egymás karjaiba taszította őket. Már csak pár lépés volt közöttük a távolság. A folyosót elállta egy csapat hollóhátas, akik eddig a jelenetet bámulták, így Draco lehúzódott szélre, és ahogy eloldalazott a kék szegélyű talárosok és a falhoz préselt Hermione között, újra olyan közel érezte magához a lányt, mint a karácsony előtti éjszakán. Hermione elkapta Dracóról a tekintetét, mikor a magas, szőke fiú elsasszézott mellette, és a lány esküdni mert volna rá, hogy érezte, amint egy selymes, nagy kéz megsimogatja az ujjait.
- Húzzál már arrébb, Granger.
Draco a már jól ismert, vontatott stílusában közölte ezt, majd minden további pepecselést mellőzve hátat fordított a griffendéleseknek, és célba vette az időközben kinyitott bűbájtan terem ajtót. Négy haverja csatlakozott hozzá, és amint beérték őt, körégyűltek és szélesen vigyorogva azonnal bombázni kezdték kaján kérdéseikkel.
- Milyen csajról beszéltél?!
- Volt valami entyem-pentyem míg nem voltunk itt…?
- Na, mesélj csak!
- Ki volt az?! Okos meg gyönyörű? Olyan nincs is, höhöh…!
- Miért nem meséltél még erről a csajról?
Draco csak féloldalasan elmosolyodott, megnyalta az alsó ajkát, majd belépett a terem ajtaján.
- Semmi közötök hozzá.
Vége
2005. augusztus 21. - 2005. október 22.
Jan Collie
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
