AJÁNLOM AZ OLDALT
A hirtelen jött temérdek hó azonban nemcsak a kisebbeket hozta lázba. Az udvaron rendszeresen lehetett találkozni ötöd vagy hatodévesekkel, sőt még a Roxfort végzős tanulói sem zárkóztak el néha napján egy-egy kiadós fürdetéstől vagy hógolyózástól. A griffendélesek és a mardekárosok nézeteltéréseinek elsimítására kiváló helyszínül szolgált a több centiméteres hóréteggel borított udvar, ahol a két ház tanulói szinte minden nap összetűzésbe kerültek. Ezen konfliktusok általában egy:
„Na, mi van, te sörényes dög?”
„Nekem sziszegsz, csúszó-mászó?!” – val kezdődtek, és elég komoly sérüléseket eredményező hópárbajokkal (lehet, hogy a „hó” előtagot ki is lehetne felejteni) végződtek. A hatodikos mardekárosok – Crakkel és Monstróval az élen - többször lehetőséget kaptak arra, hogy elpáholják az ellenzéki évfolyamtársakat, és ezekkel a lehetőségekkel - kivétel nélkül - mindig éltek is.
Draco azonban nem volt hajlandó részt venni ezekben az általa „gyermeteg, ostoba játszadozás”-oknak titulált feszültség-levezető gyakorlatokban. A fiú továbbra is társaitól távol töltötte ideje nagy részét. Az iskolában jól teljesített, prefektusi teendőit azonban csak ímmel-ámmal látta el, sőt – amin szinte mindenki kivétel nélkül megdöbbent, még a griffendélesek is – a kviddics csapatból is kivált.
- Gyere már le! Csak egy kicsit.
- Nem akarok.
Zambini bosszúsan megforgatta sötét szemeit, és türelmetlen arckifejezéssel méregette Dracót, aki egy könyv mögé bújva, a klubhelyiség egyik kényelmes karosszékében, szinte fekve olvasott. Zambini már felöltözve, sapkába és sálakba bugyolálva álldogált mellette, és az elmúlt öt percben azon fáradozott, hogy rábírja a szőke fiút egy kis hógolyózásra. Draco azonban nem tűnt túl lelkesnek. A maga vontatott stílusában immáron tizedjére mondta el ugyanazt a mondatot, hogy: „nem akarok”.
- Komolyan mondom, olyan vagy, mint egy neveletlen gyerek – dörmögte Zambini, miközben felhúzta a kesztyűjét. – Mást se tudsz mondani, csak hogy: nem, nem, nem… Pedig jó buli lesz a ma délután. A Potter fan-club két leghűségesebb tagját fogjuk irgalmatlanul elverni.
- Azt a kis tökmag, szöszke mitugrászt? – jött Draco unott hangja a Száz és száz rontás, ellenségeidnek ajánljuk borítója mögül.
- Dehogy… bár ha az a Creevey gyerek is ott lesz, az csak emelni fogja az est fényét – vigyorgott gúnyosan Zambini. – Weasley meg Granger beszélgetnek meghitten már egy ideje az udvaron. Greg vette észre őket az ablak…
- Granger? – kérdezte Malfoy, és végre hajlandó volt letenni a könyvet. Kinyújtóztatta a karjait, majd felvett egy rendesebb ülő-pozitúrát. – Az a kis fattyú nagyon pimasz lett. A múltkor csak úgy beszólt nekem a könyvtárban.
- Tényleg? – kérdezte felvont szemöldökkel Zambini. – Akkor talán ideje lenne tisztázni vele, hogy hol is van a helye, nemde Draco?
Malfoy összeszűkült szemekkel nézett maga elé egy pillanatra. Nem szívesen bántott lányokat. Igazából sohasem ütött még meg nőt, de most, hogy eszébe jutottak a hetekkel korábbi találkozás emlékei, hirtelen kedve támadt valamilyen módon a Granger csaj tudtára hozni a fizikai fölényét.
Ez a gondolat határozottan kellemes érzésekkel töltötte el, így feltápászkodott a karosszékből.
- Várjatok meg, Blaise! – szólt oda Zambininek, miközben elindult a csigalépcső felé. Zambini győzedelmesen elmosolyodott, majd bólintott. - Mindjárt jövök.
Következő
