Megtörtént, aminek történnie kellett... Annie és Ulrich közölték Phoebe-vel, hogy ők a szülei. De vajon mi lesz most? Mit szól majd ehhez Phoebe?... A tinik ügyeiben is történtek változások. Míg Ryan és Nina szakítottak, Dean már alig várja a másnapot, amikor ő is tinédzserré válik, és végre belekóstolhat a bulikba, a szerelembe, és a pattanások ellen folytatott harcba. Eközben Christy és Ryan úgy érzik, ki nem állhatják a másikat, és már nem is köszönnek, ha összefutnak az utcán. De térjünk vissza a Brenken-házba, ahol éppen beesteledett, és ahol éppen egy fontos beszélgetés történik meg...

Mielőtt Phoebe bármit is mondhatna, Annie gyorsan elmeséli, hogyan akadt rá az Internet segítségével, és hogy mennyit kutatott utána. Majd rátér a múltra: - Lányom, bocsáss meg, de muszáj volt otthagynalak az árvaházban. Egy lyukban éltünk Ulrich-kal, és azt akartuk, hogy jobb sorod legyen. Később pedig már csak egyszerűen féltünk megkeresni... - magyarázza Annie, de Phoebe még mindig teljesen le van döbbenve: - Dehát pont ti nem lehettek a szüleim! - kiált fel.

Majd Phoebe zaklatottan elrohan. Annie és Ulrich tehetetlenül néznek utána. - Majd lenyugszik - vigasztalja Ulrich a feleségét. - Várható volt ez a reakció. Egyelőre várunk, hátha majd jelentkezik - mondja, de attól még Annie csalódott marad.

Phoebe nem akar hazamenni, így idegesen ül le egy utcai padra. "Micsoda butaság!"- gondolja. -"Méghogy én! Az ő lányuk! Szenilis vén öregek, nem tudják, mit beszélnek. Dehát... végül is minden összefügg, amit mondtak. Lehet, hogy igaz? Hogy tényleg Annie az anyám? És Ulrich az apám? Hihetlen belegondolni. Jaj, most mit tegyek?..."

Végül éjfél környékén Phoebe rászánja magát, és hazaballag. Jack pizsamában várja, és sejti, hogy most mondhatták el a feleségének Brenkenék az igazságot. - Drágám? - kérdezi aggódva. - Megtudtad, hogy Brenkenék a szüleid? - kérdezi, és Phoebe ezen felhúzza magát: - Hogy mi? Te tudtad?! Ez nem lehet igaz! Manapság már a saját férjében sem bízhat az ember! - azzal mérgesen elvonul, Jack pedig tanácstalanul néz utána.

Másnap reggelig Phoebe sokat gondolkozik, és úgy dönt, bocsánatot kér a férjétől a tegnap esti kiabálásért. Így amikor Jack éppen kint áll az erkélyen, Phoebe átöleli: - Bocsi, hogy kiabáltam veled tegnap. Csak annyira ideges voltam... - mondja, és Jack megérti: - Semmi baj, érthető, és igazad van. Sajnálom, hogy nem mondtam el, de jobb volt, ha Annie-éktől tudod meg - és Jack boldogan öleli vissza a feleségét.

Következő lépéseként Phoebe áthívja a szüleit, és hellyel kínálja őket a kanapén. Annie-ék kíváncsian várják, hogy mit mond majd Phoebe. Végül a lányuk megszólal: - Nézzétek, sajnálom, hogy úgy elrohantam, csak olyan hihetetlen volt ez nekem. Nem haragszom rátok, titeket is meg lehet érteni. Amúgy meg... rendes emberek vagytok, így nem is rossz, hogy ti vagytok a szüleim - mondja Phoebe, amitől Ulrich-ék teljesen meghatódnak, és büszkék lesznek a lányukra.

- Annyira örülök, Phoebe, hogy nem haragszol! - mondja boldogan Annie, és hirtelen átöleli a lányát. Phoebe hagyja, sőt ő is örül neki. - Dehogy haragszok, anya - mondja.

- Na, adj egy ölelést az öregapádnak is! - dörmögi Ulrich, és megöleli a lányát. - Remélem, jókra tanítod majd Dean-t, apa - mondja Phoebe boldogan, mivel így már a két fiának is vannak nagyszülei.

Így néz ki egy boldog család! Vannak a gyerekek, a szülők és a nagyszülők. Bízunk benne, hogy most már minden rendben megy, bár időbe telik majd, amíg mindenki megszokja majd a helyzetet. És vajon mit fog szólni Ryan és Dean, hogy Ulrich a papájuk és Annie a mamájuk?... Egy biztos: Dean nagyon boldog lesz!