V.
Álmos fejedelem

A honfoglalás előkészítésében és lebonyolításában kiemelkedő szerepet játszó Álmos és Árpád fejedelem életét nem ismerjük annyira sem, mint a négyszáz évvel korábban uralkodó hun Attiláét. A honfoglaló fejedelemnek ugyan Álmos fia, Árpád tekinthető, de Álmos fejdelem volt az, aki a magyarokat a Kárpát-medencéig, a történelmi Magyarország határához elvezette, ahol aztán IX. századi eleink háromszázezer négyzetkilométert szálltak meg.

Az Árpádoknál büszkén őrzött családi hagyomány volt az Attilától való leszármazás tudata, a Turul nemzetséghez tartozás hite. Eredetmondájukat, a Turul-mondát a krónikások őrizték meg az utókor számára. Nekik köszönhetően "tudjuk", hogy a nemzetség elsőszülöttének, Álmosnak az anyját, Emesét egy turul (a sas török neve) ejtette teherbe. (Ez a sasféle madár, mely a sólyomfélék családjába tartozik, az Árpádok totemállata: Árpád magyarjainak ötvösei a női mellkorongok szép rajzú domborművein is szerepeltették a sólymot. A Képes Krónikában sólyom van Attila és Árpád címerében. Az Árpádok eredetmondájában is a sólyom - "turul" - születik újjá Emese álmában.)

Álmos születéséhez gazdag mondani hagyomány, a Turul-mítosz fűződik. Az egyik monda szerint Álmos már teherben lévő anyjának, Emesének álmában égi küldetésű, állat alakú szellemős jelenik meg egy sasféle madár formájában. Ebből a jelenésből az anya tudomására jut, hogy rendkívüli képességű, az istenség erejében részesedő fiút hoz a világra, akit népe ezért uralkodójának ismer el, és akit mint "az Ég Fiát" szakrális, azaz szentnek kijáró tiszteletben részesít.

A megszületett gyermek azonban mégsem a csodás álomlátástól kapta nevét. Régebben mindkét fejedelem nevét óvónévként magyarázták, Álmos neve annyit jelentett volna: 'a vásáron vett', Árpádé pedig 'árpaszemecske', ami az asszonyok meddőség elleni szere volt. Szinte hihetetlen, hogy a nagyfejedelmek ilyen nevekkel éltek volna. Az újabb keletű magyarázatok szerint Álmos jelentése: 'istentől kapott', Árpádé pedig: 'védelmező hős'. Tudni olyan értelmezésről is, hogy az Álmos köztörök szó, jelentése pedig valószínűleg 'szerző, hódító'.

Álmos valódi családi viszonyai és születésének körülményei tehát a mondák világába vesznek. Annyi azért kibogozható-kikövetkeztethető, hogy Álmos végső fokon az Attila dinasztiából való Kovrat (605-665) legidősebb fiától, attól a Bátbajántól származott, aki a VII. század végén a kazár kagán uralma alá került népével, az onogur-szavir egyesülésben élő magyarok őseivel. Álmos apja, Ügyek 784-789 között születhetett, az uralkodása kezdetét pedig a 810-815 közötti időszakra teszik. Első konkrét adatunk Álmos apjáról az, hogy 810-820 között hadiállapotba kerül a bolgárokkal. Ügyek a rendelkezésre álló adatok tükrében átlagon felüli tehetségű és ambíciójú politikusnak mutatkozik. Szüksége is van erre a képességére, hiszen Levédia, ahova a magyarság a Volgán átkelve a Don, a Donyec és Azovi-tenger mentén nyugatra vándorolva került, a kazár birodalom fennhatósága alá tartozott. A kazár kagán egy fejedelmet bízott meg vezetésükkel; ez volt az isteni lénynek tekintett "főkirály", a kende (kündü) - név szerint Levedi -, a kazár hatalom képviselője, ám a valóságos hatalmat a nép vezető rétegéből kiválasztott alkirály, a gyula - Álmos apja - tartotta a kezében, s ő intézte a hadügyeket is. A gyula tisztség tudvalevőleg a legfőbb hadvezér funkciójának felelt meg. A tisztségek nemzetségeken belül öröklődtek.

Álmos születési évszámát (819) Anonymus nem mindenben hiteles Gesta Hungarorumából tudjuk, bár valószínű, hogy ez az adat megközelíti a valóságot. Az is kiderül a krónikákból, hogy a szülők hosszú időn át vártak a fiú megszületésére. Ha erre évszázadok múlva is emlékeznek, a "hosszú idő" - véli némelyik kutató - legalábbis egy évtized lehetett, vagyis Ügyek nősülése a 810 körül (inkább előbb, mint később) valószínűsíthető. Az a tény, hogy a várva várt fiú születéséről 300 évvel később is tudnak a krónikák, mutatja, hogy a születés milyen mélyen belevésődött a népemlékezetbe, tehát Álmos születése országos esemény lehetett. Vagyis Ügyek akkor már jó ideje az egyik fejedelem, akinek családi életét figyelemmel kíséri a köznép.

Hogyan lett Ügyek fia, Álmos fejedelem?

A IX. század elején, 830 körül belháború rázta meg a kazár birodalmat. (Álmos ekkor még tizenéves fiú.) Ebben a küzdelemben a magyarok a központi hatalom ellen foglaltak állást, sőt befogadták és kabar néven törzsbe szervezték a levert és menekülésre kényszerült "lázadókat", a kabarokat. A IX. század közepe táján a magyar nép elszakadt a kazár fejedelemségtől és 840-850 körül - biztonsági okokból - nyugatabbra húzódott, útközben hun-türk szokás szerint "első" törzsként maga előtt küldve harcba a kazár birodalomból kiszakított és hódoltatott néptöredéket, a kabarokat. Így kerültek eleink a Dnyeper és Dnyeszter folyók vidékére, az Etelközbe.

Anonymus gestájának az a kijelentése, hogy Álmost éppen akkor választották meg, amikor régi hazájukból útra keltek, hogy az utat egyetlen, közös parancsoló alatt könnyebben tehessék meg, hihetőnek hangzik. Csakhogy - így némely történész - a kazár függéstől való szabadulás idején Álmos a legjobb esetben is még gyermekifjú volt, nem lehet tehát fejedelemmé választását közvetlenül összekapcsolni a függetlenség visszaszerzésével. Mások úgy tartják, "bár Álmos a kazár kagán támogatásával lett főfejedelem, ügyes politikával csakhamar függetlenítette magát a kazár hatalomtól, és önállósította népét. Belső hatalmát is megszilárdította a többi törzzsel kötött szövetség. Ennek lovas nomád szertartása a törzsfők vérének egy edénybe csorgatása és kölcsönös megízlelése volt." Kristó Gyula monográfiájából (Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig) viszont az a feltevés olvasható ki, hogy a magyar és török nyelvű törzseket Levedi szervezte szövetséggé, aki - Kristó szerint - finnugor eredet volt ugyan, de házassággal megpecsételt szerződés kötötte a kazár birodalomhoz. A kazár kagán emelte kende rangra, azaz a szövetség szakrális uralkodójává tette. Egy besenyő támadás után Levedi népével menekülni kényszerült. Kazár példából tudjuk, hogy a főfejedelemnek életével kellett lakolnia azért, ha népét vereség vagy valamilyen természeti csapás - például szárazság vagy árvíz - sújtotta. A kende tehát, mivel veresége miatt halál fenyegette, lemondott rangjáról, s a török Álmost, "az Ég Fiát" ajánlotta szakrális királynak maga helyett. E hipotézis ellenzői szerint elképzelhetetlen, hogy egy szakrális uralkodó csak úgy leköszönjön méltóságáról. (Megint mások - Györffy György, Képes Géza - úgy vélik, a honfoglalás idején is Levedi leszármazottja, Kurszán volt a kende, s halála után emelték a gyula rangban lévő Árpádot szakrális fejedelemmé, megszüntetve a kettős fejedelemség addigi gyakorlatát.)

Akárhogyan esett is a dolog, annyi mindenképpen bizonyosra vehető, hogy a független életnek logikus következménye volt a fejedelemválasztás. Nem egy keresztény krónika is megemlíti, hogy a magyarok első, megválasztott fejedelme Álmos volt. A Zágrábi Krónika tömören ezt írta: "E népnek több vezére volt, de ezek közül végül is egyet választottak fejedelemmé, talán nemessége és erényei miatt, akit Álmosnak neveztek. Ezt követte a fejedelemségben fia, akit Árpádnak hívtak." Álmos, valószínűsítik feltételezések, mint a kende névleges főnöksége mellett teljhatalmat szerző gyula kezdte meg emelkedését. A kende főhatalma akkor szűnt meg, amikor a kazár függés formálisan is véget ért, és amikor a magyar gyula méltóság viselője, Álmos került az első helyre.

Fejedelemmé választása idején, a 850-es évek második felében Álmos 35-38 éves férfi lehetett (más vélemény szerint "nem volt fiatal ember - negyvenedik évén túlhaladott -, amikor fejedelem lett"). Házasságáról krónikáinkban nincs semmi adat; némelyek valószínűsítik, hogy onogur asszonyt vett feleségül. Megint megoszlanak a vélemények az újdonsült fejedelem fiának korát illetően: "fia, Árpád nem volt több 15 esztendős gyermeknél" - "ekkor már fegyvert viselő, sereget vezető korban lehetett fia, Árpád" - "862-ben már Pannoniában hajtanak végre katonai akciókat. Ebben az időben Árpád már 20 éven felül van. Talán nem merész az a következtetés, hogy a katonai akciók megindulása 860-tól kezdve Árpád nagykorúságával függ össze" - "Álmos fejedelemsége legkésőbb 860 körül már létezhetett, sőt, trónörökös fia, Árpád is 882-ben már túl volt a harmincadik életévén" stb.

A függetlenség megteremtése után a fejedelem erős hatalmat épített ki (természetesen a törzsfők is rendelkeztek saját fegyveres kísérettel). Az uralkodásra nagyon is alkalmas Álmos megszerezte az uralmat a hét törzs szövetségébe tömörült magyarság felett és az Etelköznek nevezett új hazából egy még újabb felé, a Kárpát-medence felé vezette népét. A vándorlás hosszú ideig tartott. Ismeretes olyan vélemény is, hogy Álmos, útban az új haza felé, Kijev fejedelme is volt egy ideig. Apja, Ügyek ugyanis egyes adatok szerint (838-839 körül) várat épít Kijevben, nagyjából akkor, amikor népének elnevezése a számos nyelvben mindmáig élő "ungar", "hungar" formában először kezd feltűnni az írott forrásokban. A Felső-Dnyepert és a Gyesznát egyaránt védő, ellenőrző építmény védelmét és irányítását tulajdon fiára, Álmosra bízza, aki az erődítések és vár elkészültekor "ideköltözik és itt is marad tíz évig".

A Kárpát-medence elérése idején Álmos már öreg ember volt. Ha nem is hagyatkozunk Anonymus évszámára, azt bizonyosan tudjuk, hogy 894-ben már Álmos unokája, Levente is hadsereget vezetett, eszerint mindenképpen helyes, ha úgy ítéljük, hogy Álmos elérte, esetleg túl is haladta a hetvenedik életévét, amikor népe a Kárpátoknál megjelent. Az akkori átlagéletkorhoz képest igazán aggastyánnak számított.

Álmos halálának dátuma - 895 - valószínűbb, mint oka. Kései krónikáink szerint Erdélyben a honfoglalás előtt feláldozták. A Hóman-Szekfü-féle Magyar Történet honfoglalást taglaló fejezetében olvashatjuk, hogy "... a nagy vállalkozás előestéjén - régi szokás szerint - áldozattal fordultak istenükhöz s az ősök varázshatalmú szelleméhez. A nemzetségi totem, a szent turulmadár inkarnációjaként tisztelt öreg Álmost áldozták fel(!), hogy varázsereje, bölcsessége és bátorsága a földi béklyóktól szabadulva, fia lelkébe költözzék, s azt betöltve az ifjú fejedelmet képessé tegye nagy feladatának megoldására." Napjaink történelemoktatásában így szerepel a lehetséges magyarázatok egyike: "Feltételezzük, hogy Álmost is azért ölték meg alattvalói Erdélyben, mert az etelközi vereséggel bizonyítva látták azt, hogy szentként tisztelt uralkodójuk rosszul tartotta a kapcsolatot az égiekkel. Ezenkívül agg kora sem tette alkalmassá ennek a feladatnak a betöltésére, hiszen már hetvenéves aggastyán volt, közel a 40 esztendős uralkodási periódushoz. De Álmos megöletése más mozzanattal is magyarázható, így az emberáldozattal az új haza elfoglalásának küszöbén."

A Zemplénben feltárt fejedelmi sírról sokáig azt vélték, hogy Álmos nagyfejedelemé. Ez azonban téves felfogás: amiképpen a szent fejedelem életében is elkülönült alattvalóitól, akképpen halálában is magányos maradt.