Kellemes, késő őszi napsütés köszöntötte az ébredő diákokat vasárnap reggel. Hermione Granger még csukott szemekkel feküdt az ágyában, és arra gondolt, bár folytatódna az álma. Az álom, amelyben két erős kar tartotta őt, és amiben valaki óvatosan fektette az ágyába, betakarta, és megpuszilta a homlokát. Sajnos azonban ez az álom már véget ért, ő ébredezett, és már nem volt lehetősége, hogy visszatérjen azokba az erős karokba. Gőzerővel kutatott agyában, kapkodott a képfoszlányok után, hogy rájöjjön, ki volt az a férfi, aki álmában szerepelt, de nem tudott rájönni. Úton volt a teljes ébrenlét felé, és ezen a reggelen már nem járhatott utána a rejtélynek.
Mosolyogva nyitotta ki szemeit. Tudta, hogy valami szépet álmodott, de már nem tudta felidézni, mi is történt pontosan. Aztán új emlékképek tolakodtak az álom helyére. Eszébe jutott a tegnapi nap, amikor Ront és Ginnyt megtámadták a dementorok, amikor a gyengélkedőn voltak, és hogy Dumbledore professzor a merengőbe hívta őket. Úgy döntött, hogy reggeli után ellátogat Ronhoz, hogy felmérje, mennyi munkát igényel majd rábírni az együttműködésre.

Elindult a fürdő felé, hogy lezuhanyozzon, elintézze teendőit. Hamar végzett, mert hajtotta az éhség is, hiszen tegnap nem túl sokat vacsorázott. Visszatérve szobájába felöltözött, haját nem kötötte össze, mint hétköznap, csak átfésülte, és szabadon leengedte, majd elindult a nagyterem felé.

Nem voltak még sokan reggelizni, a prefektusi asztalnál is csak Ernie és Hannah ültek. Azonnal az után érdeklődtek, hogy igaz-e a pletyka, mi szerint dementorok támadtak rájuk.
- Sziasztok! – köszöntötte őket Hermione. – Sajnos, igaz. Ront és Ginnyt támadták meg.
- És mi történt? – kérdezte Ernie.
- Az út közepén veszekedtek valamin, amikor odaértünk, szinte egyszerre a két dementorral – mesélte röviden a lány. – Harry és Draco küldtek egy-egy patrónust, és elűzték őket – fejezte be, miközben ő is leült az asztalhoz. – Még épp időben, mert Ron már összeesett.
- De nincs komoly baja, ugye? – aggódott Hannah.
- Szerencsére már jól van, bár Madam Pomfrey benntartotta éjszakára, és… – mondta volna, de nem tudta befejezni.
- Várjunk csak… – vágott közbe Ernie. – Malfoy mentette meg Ront?
- Igen – jött a tömör válasz.
- Nahát… ezt soha nem hittem volna! – ámult el Hannah.
- És te meg Harry együtt voltatok vele a faluban? – faggatózott tovább a fiú.
- Igen – ismételte Hermione.
- Ez hihetetlen! – álmélkodott Ernie. – Az feltűnt, hogy mostanában nem szekál senkit, de hogy veletek is kibékül, azt nem gondoltam volna.
- Azért ez a béke még elég ingatag, nevezzük inkább fegyverszünetnek – mondta mosolyogva Hermione.
Úgy gondolta, ebben is a legjobb módszer a fokozatosság. Nem hinné el senki, ha azt mondanák, hogy mától vége a gyűlölködésnek és átkozódásnak. Könnyebben elfogadják majd a dolgokat a többiek is, ha szépen, lassan alakul a békülés előttük, és igazából még ők sem lehetnek biztosak abban, hogy a jelenlegi állapot tartós marad.

- Jó reggelt! – hallották Tony álmos hangját, aki Blaise és Draco társaságában érkezett.
- Sziasztok – köszönt kórusban Hannah, Hermione és Ernie.
- Hello! – motyogta Draco és Blaise is.
- Hermione! – kezdte Tony. – Mi lenne, ha este csapnánk egy medence-partit a fürdőben? Ti meg a prefektusok.
- Hát nem is tudom… – nézett körbe bizonytalanul társain.
- Szerintem ez jó ötlet – élénkült fel Ernie. – Mikor kezdődik?
- Nem tudom – vont vállat az ötletgazda. – Nyolckor megfelel? Addigra még a leckét is meg tudjuk csinálni.
- Remek! Leadom a drótot a többieknek – bólintott Ernie, és már pattant is.
Végre mindenki leült az asztalhoz, és a társaság reggelizni kezdett. Draco és Hermione egymás mellett ültek, és egy darabig mindketten némán ették a rántottát.

- Jól aludtál? – kérdezte Draco halkan. – Nagyon mosolyogsz.
- Igen, köszi! – felelte a lány. – Valami szépet álmodtam, de már nem emlékszem mindenre. Sajnos.
- És mi az, amire emlékszel? – érdeklődött tovább a mardekáros.
- Jaj, de kíváncsi vagy – nevetett rá Hermione.
- Bocs, ha titok! – emelte fel a kezét védekezőn. – Csak nem a lovagoddal álmodtál?
- Még az is lehet – szólt sejtelmesen a lány.
- Nocsak, nocsak! – kapcsolódott be Tony. – És ki az a mázlista, aki az álmaidban jelen lehet?
- Hát ez az! – mondta a lány. – Nem emlékszem az arcára. Hé! Ti aztán tudjátok, hogyan kell kicsikarni az emberből az infót!
- Naná! – vigyorgott Blaise is. – Megvannak a módszereink!
- Na, de térjünk vissza a tárgyhoz! – szólt Tony. – Ha már nem emlékszel szerencsétlen lovagodra, akkor azt el tudod mondani, hogy mi történt az álmodban?
- Na most már hagyjatok! – nevetett Hermione. – Miért fontos nektek, hogy én kivel álmodok, és mit csinálok vele?
- Húúú… – kapta fel a fejét erre Blaise –, ezek szerint forró volt az az álom!
Erre az asztalnál ülő fiúk kaján nevetgélésbe kezdtek, és egymás ellen gyártották a lehetséges verziókat a lány álmáról.
- Jól van, perverz banda – adta meg magát Hermione –, inkább elmondom, amire emlékszem. Szóval valaki, akire nem emlékszem, a karjában vitt engem, aztán az ágyamba tett, betakart, és megpuszilta a homlokomat – Draco kissé félrenyelte a falatot, és zavartan köhécselni kezdett. – Ennyi. Na, ebből milyen elméletet gyártotok?
- Hát ez elég uncsi – fintorgott Tony.
- Ja, én is valami szaftosabbat vártam – sóhajtott lemondóan Blaise is. – Draco, mi van veled? Meg ne fulladj itt, haver!
- Csak félrenyeltem – mondta a fiú kissé piros arccal.
- Ja, azt látom. Na, ha kész vagyunk, akár mehetünk is, szerintem – mondta a mit sem sejtő Tony, és már fel is állt az asztaltól.
- Mikor mész a gyengélkedőre? – kérdezte Draco Hermionétól olyan halkan, hogy csak ő hallja.
- Reggeli után. Jössz te is?
- Szerintem most nem. Ha Ron pozitívan reagál, akkor ebéd előtt még elmehetnénk hozzá.
- Rendben, ha végeztem nála, majd szólok.
- Köszi – szólt a fiú, majd társait követve elhagyta a nagytermet.
Magában mosolygott, ahogy a lány szavait felidézve, aki azt hitte, hogy álmodta, ami az éjjel történt…

Hermione is befejezte az evést, és elindult Ronhoz. Belépve a kórterembe látta, hogy a fiú nincs egyedül: Ginny és Harry már megérkeztek és csak Hermionét várták.
- Szia, Ron! Hogy vagy?
- Szia Hermione! Jól, már mennék, de Madam Pomfrey nem enged el ebédig – fanyalgott a fiú a mondat végére.
- Tényleg, Hermione! – szólt most Ginny. – Akartam kérdezni, hogy hogyan jutott be veled Draco a szobádba az éjjel?
- Miről beszéltek? Nem volt a szobámban az éjjel – nézett rá a lány zavartan.
- Dehogynem! Dumbledore megkérte, hogy vigyen vissza a szobádba, mert elaludtál, amíg Ron és Ginny a merengőben voltak – felelte Harry.
- Té… tényleg? – kérdezte bizonytalanul, és lassan kezdett ráébredni arra, hogy milyen tehetségesen árulta el magát a reggelinél.
- Igen.
- Hát nem tudom, én nem emlékszem semmire – mondta még mindig zavartan. – De ez most nem fontos. Ron! – fordult a fiúhoz. – Mit szólsz a látottakhoz? Most már hiszel nekünk?
- Hát… hiszek – ismerte el kelletlenül. – De nekem ez akkor is olyan elképzelhetetlen. Most meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy igazából nem olyan szemétláda, meg kell barátkoznom vele, és ami a legrosszabb – húzta el a száját –, meg kell köszönnöm a tegnapi mentőakcióját.
- Nem lesz az olyan nehéz – mondta Ginny. – Különben is, nem arról van szó, hogy ezentúl sülve-főve együtt leszünk vele, csak nem utáljuk egymást, és együttműködünk a siker érdekében, hogy ne Voldemort győzzön.
- Hát, megpróbálom. De ne várjatok teljes sikert! – sóhajtott fel Ron olyan arccal, mint aki most adja vissza egyik kedvenc játékát. – Tudjátok, hogy nekem az ilyesmi nem megy olyan könnyen…
- Persze, haver – szólt Harry –, nekünk sem olyan egyszerű, csak mi nem tegnap tudtuk meg, hanem egy hete. Másnap mi is így éreztük magunkat Hermionéval.
- Igen, így van – bólintott Hermione. – De a barátkozáshoz már tudok is egy lehetőséget. Tony kitalálta, hogy ma este menjünk a fürdőbe, a medencéhez bulizni. A prefektusok, meg mi. Szerintem te is gyere, Harry.
- Nem rossz ötlet! A tegnapi napunk amúgy sem sikerült valami fényesen – válaszolt a kérdezett.

Az esti buli terveivel, és a Draco-ügy kitárgyalásával múlatták az időt a továbbiakban. Ron csak sopánkodott, hogy még nem mehet el a gyengélkedőről, mert a gyógyító még valami vizsgálatot akar, pedig Harry sem volt ennyi ideig bezárva harmadikban, amikor megtámadták a dementorok.
Hermione hamarosan búcsút vett barátaitól, és elindult, hogy megkeresse Dracót. Amíg a fiú után kajtatott a kastélyban, azon gondolkodott, hogy akkor ő most nem álmodott, hanem tényleg megtörtént… Kissé kellemetlennek érezte a helyzetet, hogy úgy adta elő, mint álmot, holott, nagy valószínűség szerint, minden megtörtént. Úgy döntött, mindenképpen megkérdezi a fiútól, hogy mi is történt, és hogyan, illetve, hogy mennyi igaz az egészből.
Már a parkban járt, amikor megtalálta Dracót, aki a tó mellett ült, egyedül.

- Szia! – köszöntötte Hermione, miközben leült mellé a fűbe.
- Szia! Beszéltél Ronnal?
- Igen.
- És? – kérdezte kíváncsian Draco.
- Hát… hisz nekünk, de nem lesz egyszerű – felelte Hermione őszintén. – Tudod, hogy ő nehezebben adja fel az érzéseit és a meggyőződéseit, még ha azok nem is passzolnak a valósághoz.
- Igen, azt sejtettem – bólogatott a fiú a tavat figyelve.
- De meg fog békülni veled is és a helyzettel is – bizonygatta a lány –, és biztos vagyok benne, hogy segíteni fog, amiben csak tud. Innentől kezdve rajtatok múlik minden.
- Az jó lenne! – sóhajtott fel Draco.

Hermione egy rövid ideig figyelte a mellette ülő fiú arcélét, aki még mindig az előttük elnyúló feneketlen víztömeget figyelte. A kósza szellő olykor belekapott a szinte fehér tincsekbe és magas homlokába söpörte őket. Tekintete elindult a finom metszésű szemektől, végigfutott az egyenes vonalú orron, az oly jellegzetesen és akaratlanul is gúnyra húzódó ajkakon, egészen az egyre markánsabbá, férfiasabbá váló áll vonaláig.
- Draco! Kérdezhetek valamit? – szólalt meg halkan Hermione.
- Persze, mondd csak! – fordult hozzá a fiú érdeklődve.
- Szóval a tegnap estéről lenne szó… – kezdte zavartan a lány –, tényleg te vittél vissza a szobámba?
- Igen – nézett rá a fiú komolyan arccal, de belül mosolygott.
- És… és te… te öltöztettél át, meg takartál be, és te… – kérdezte akadozva.
- Igen – mondta még mindig komolyan.
- És… amit a reggelinél elmeséltem, hogy mit álmodtam, akkor az nem álom volt, hanem megtörtént? Az egész? – faggatózott tovább, és kezdett belepirulni a helyzetbe akarata ellenére is.
- Igen, bár nem tudom, milyen egészre gondolsz – tette a tudatlant a fiú, pedig tisztában volt vele, melyik rész következik.
- Hát… hogy megpusziltad a homlokomat – pirult el most már teljesen.
- Igen.
- Miért?
- Nem tudom – mondta a fiú nemes egyszerűséggel. – Olyan aranyosan aludtál, és csak úgy jött.
- Értem – bólintott Hermione. – És hogy jutottál be a szobámba?
- Felébresztettelek, és te mondtad meg a jelszót – felelte készségesen Draco. – Lady Brianna igen makacs hölgy lehetett…
- Nem emlékszem semmire – rázta meg a fejét a lány.
- Nem csoda, csak addig voltál ébren, míg elmondtad a jelszót.
- Hát, mindenesetre köszi, hogy visszavittél – nézett ismét a fiúra.
- Nincs mit. Akkor feljössz velem Ronhoz? – váltott témát Draco.
- Igen, menjünk – kapott az ötleten a lány. – Ebédre már elengedik.

Feltápászkodtak a földről, és a gyengélkedő felé indultak. Harry és Ginny már nem voltak ott, így Ron egyedül unatkozott a kórteremben.
- Szia! – köszönt Hermione.
- Szia… sztok! – javította magát Ron. Ránézett a mardekárosra, és vett egy nagy levegőt. – Öhm... Malfoy, köszönöm a tegnapit… hogy segítettél rajtam – olyan vörösen mondta ki ezeket a nehéz szavakat, mint a cékla.
- Nincs mit – biccentett a fiú. – Szerencsére még időben érkeztünk.
- Aha… – bólintott Ron is, és folytatni készült a mondókáját. – Szóval, azt akarom mondani, hogy elhiszem, amit tegnap este láttam, és én sem fogok ezután gorombáskodni veled, és…
- Ron! – szakította félbe nyugodt hangon Draco a nehézkes ígéretet. – Tudom, hogy még mindig nem kedvelsz. Nem kell, hogy fogadkozz! Majd kialakul a békés viszony, idővel. Azt nem remélem, hogy majd barátok leszünk, szerintem soha nem fogtok igazán túllépni az elmúlt hat éven, de ha békében együtt dolgozunk, már nagyot léptünk előre.
- Rendben. Azt hiszem, ezt a tempót tudom vállalni – mondta Ron elgondolkodva.
- Rendben – szólt Draco is.
Hermione csendben figyelte a két fiút. Látta mindkettőjük szemében a kétségeket, reményeket, és a bizakodást, hogy talán ez az újrainduló, baráti kapcsolat most nem fog zátonyra futni.

Szerencsére nem kellett sokáig a kórteremben lenniük, mert Madam Pomfrey, hosszas könyörgés után ugyan, de elengedte Ront. Megbeszélték, hogy ebédnél találkoznak, és már tervezgették az esti bulit is. Hermione ebéd után a könyvtárba ment, hogy befejezze a házi dolgozatot, amit Piton kért tőlük. Ráment két órája, mire meglett a kiszabott három tekercs. Piton után a számmisztikát vette elő, és teljesen belemerülve dolgozta ki a feladatokat. Mivel már pénteken délután elkészítette a lecke javát, így már nem volt több tanulnivalója. Úgy döntött, hogy vacsora előtt még sétál egyet a parkban. Visszavitte könyveit a szobába, és magához vett egy puha, meleg pulóvert, mivel az idő kicsit szeles volt odakint.
Kényelmes tempóban ment le az előcsarnokba, nem sietett, volt még ideje vacsoráig. Elsétált a tóhoz, és nekidőlt egy nagyobb kőnek a parton. Üres volt a park, mindenki inkább a kastély melegét választotta. Az elmúlt hét eseményein gondolkodott, azon, hogy mennyi minden történt. Egy hete Harry és Ron még gyűlölték Malfoyt, most pedig szövetségesek lettek a jó oldalon. Soha nem hitte volna…
Lassan már a Nap is lemenőben volt, vörösre színezve az eget maga körül. Hermione ellépett a sziklától, szembe fordult a Nappal, arcát az erősödő szél útjába fordította, és élvezte, ahogy az a hajába kap, és játékosan megcibálja tincseit. Lehunyta szemeit, ajkai kissé elnyíltak, és a távozó fényforrás utolsó sugaraival még körbeölelte őt, aranyos fénybe vonva tetőtől talpig.

A kastély ajtaján éppen egy szőke ifjú igyekezett kilépni. Már indult volna lefelé a lépcsőn, amikor észrevette a tóparton a széllel szembeszegülő, napfénybe burkolt alakot. Misztikus, és gyönyörű látvány volt ez. Az elemek kényeztetése. Aztán véget ért a csoda, mivel a Nap teljesen átbukott a horizonton, hogy más tájakon ontsa fényét és melegét. Ekkor ismerte fel az alakot. Mint egy jelenés, gondolta. Ha megtehette volna, számon kérte volna a Naptól, milyen jogon vonja meg sugarait a lánytól. Visszaparancsolta volna a horizont fölé, hogy újra fénybe vonja a karcsú testet, és maradjon úgy örökre, hogy mindenki láthassa a csodát. Ezt sajnos nem tehette meg, bár vigasztalta a tudat, hogy holnap is megtörténhet, és minden nap, míg világ a világ.
A lány visszaindult a kastélyba, és Draco már nem vágyott a szabadba. Inkább belépett az ajtón, remélve, hogy nem bukik le, amiért kileste a lány és az elemek játékát.
Még mindig a kinti jelenetre gondolva ült le a Nagyteremben vacsorázni. Hamarosan megérkezett Hermione is, aki átszellemült, boldog arccal foglalt helyet, és kezdett el enni. Draco nem akarta zavarni a lányt, úgy érezte, hogy most ő is újraéli a kinti varázst, melynek főszereplője volt.

Vele ellentétben azonban mások nem így vélekedtek. Tony a lányhoz fordult, és szavaival kizökkentette őt az álmodozásból
- Hermione! Vacsi után mehetnénk is a fürdőbe. Mit gondolsz?
- Rendben – bólintott mosolyogva. – Jön mindenki?
- Azt hiszem, igen – felelte a fiú. – Parkinson kicsit hisztizett, de szerintem ő is eljön, ha másért nem, hát irigykedni a jókedvünkre.
- Ha neki az esik jól… – vont vállat Hermione. – Jut eszembe, elhívtam Harryt is, ha nem gond.
- Nem, dehogy! Már előre élvezem a partit! – kacsintott a lányra
- Jaj, Tony! Javíthatatlan vagy! – mondta Hermione nevetve.
- Na! – nézett végig a fiú a társian. – Igyekezzetek már! Minél hamarabb végeztek, annál hamarabb kezdődik a parti, és annál tovább tart! Gyerünk, lusta banda! – bíztatta őket.
Diáktársai szófogadóan gyorsították az étkezés tempóját, és tíz perc múlva már kint állt mindenki az előcsarnokban.

- Na akkor! – vette át az irányítást ismét Tony. – Csajok, ti szedjétek össze magatokat, és menjetek a fürdőbe. Nekünk még van némi elintéznivalónk a srácokkal. Ott találkozunk. Ja! - vigyorodott el a lányokra nézve. – Megjelenés csak bikiniben!
- Persze, aztán majd kiesik a szemed – nevetett rá Ginny.
- Az legyen a legnagyobb baj! – kacsintott Tony, majd nyomában a többi fiúval elindult a konyha felé.
- Menjünk mi is, öltözzünk át! – mondta Hannah, és nekivágott a márványlépcsőnek.
- Nem tudom, miben sántikálhatnak – tűnődött Hermione.
- Szerintem még hoznak kaját, meg talán vajsört - szólt Ginny.
- Na, az szép lesz...

Hermione szobájába érve az utazóláda mélyére vetette magát, hogy előkotorja bikinijét. Nem akarta elhozni, csak véletlenül összefogta néhány más ruhadarabbal, de most már nem bánta ezt a kis balesetet. Gyorsan kibújt ruháiból, és magára öltötte a zöld és ezüstcsíkos kétrészest. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy szerencsés dolog-e mardekáros színekben virítania, de aztán nem bűvölte meg, mivel az édesanyjától kapta, és neki végül is tetszett a színöszeállítás. A melltartó pántját nyakába kötötte, de az alsóra aggódva tekintett, mivel az úgy nézett ki, mintha félúton elfogyott volna az anyag. Még mindig jobb, mintha a legkevesebb anyagból kihozott változat lenne, gondolta, és felvette köntösét, fogott egy törölközőt, és elindult a két lányért.

Amint beléptek a fürdőbe, már élénk beszélgetést hallottak a medence felől. A fiúk már ott voltak, és szépen elrendezték az egyik padot, amit szendvicsek, sütemények borítottak, mellette a földön pedig egy vajsörös rekesz kapott helyet. Ott volt már Parkinson is, aki szokásos ízlésficamának engedve egy ciklámen, fodros bikinit viselt, Padma pedig egy türkiz darabot választott.

- Végre! Mi tartott ennyi ideig? – hallották a ceremóniamestert.
- Mégis mit gondolsz? Ki kellett választani azt a bikinit, amivel a leginkább ki tudunk készíteni – vigyorgott rá Ginny, majd levetette köntösét, és a földre dobta.
Alatta egy fekete bikinit viselt, ami remekül illett vörös hajához. Igen cselesen volt kiképezve a felsőrész, szinte követhetetlenek voltak a vékony pántok, melyek a fennmaradást voltak hivatottak segíteni. Ez a hálós megoldás visszaköszönt a bikinialsó hátsó részén is, ahogy megpördült a fiúk előtt.
- Ejha! – nézett nagyot Tony. – Gyerünk, gyerünk! Kérjük a következő versenyzőt! – bíztatta a lányokat.
- Na, akkor most figyelj! – szólt Hannah megelőzve Hermionét, akinek nem állt szándékában utolsónak maradni, de erről már lekésett.
Hannah is ledobta a köntöst, hátravetette hosszú haját, és kihívóan nézett az őt mustráló fiúkra. Piros bikinit viselt, benne aranyszálakkal. A felső szintén nyakba akasztós volt, az alsó rész pedig oldalt megkötős.
- Jesszus, csajok! – hüledezett még jobban Tony. – Ti tényleg tönkre akartok tenni minket? Hermionét már meg se merem nézni…
- Ha akarod, akkor én vissza is megyek a szobámba… – tette a lány a sértődöttet.
- Megőrültél? – szólt rá Blaise, akinek először sikerült megtalálni a hangját a fiúk közül. – Eszedbe ne jusson! Gyerünk, le azzal a köntössel!
- Hát, legyen, ahogy kívánod! – mosolygott Hermione cinkosan a fiúra, majd lassan kioldotta az övet.
Lecsúsztatta vállairól a köntöst, ami bár engedett a gravitációnak, mégis csigalassúsággal csusszant le a lábaihoz, miközben a fiúkat nézte. Amint a köntös a földre ért, Hermione csak azt látta, hogy néhány fiú nagyot nyelve mélyet lélegzik. Látványos hatást gyakorolt a fényes zöld anyagból készült tenyérnyi ruhadarab. A mellrészen vékony ezüstszálak tekeredtek különböző alakzatokba, kiemelve a kiemelnivalót. A felső mintázatát követte az alsó rész is, szintén fényes zöld anyagon tekeregtek a vékony ezüst szálak.
- Fordulj! – adták ki neki az utasítást, mire engedelmesen hátat fordított a nézőseregnek.
Nem láthatta az elsápadó arcokat, amint végignézik karcsú alakját, pillantásuk elidőzött a falatnyi alsó által takart, illetve nem takart testrésznél, sokuk lejjebb már nem is nézett, és Draco ismét nehezen tudta magát féken tartani.
Hermione csak annyit hallott, hogy csobban valami a vízben. Megfordult, és látta, amint Tony és Blaise a víz tetején lebegnek, hullát játszva.
- Ennyire szörnyű? – kérdezte a többieket, akik éppen állaikat igyekeztek visszarendezni a döbbenetből.
- Szerintem sokkot kaptak – vigyorogtak a lányok elégedetten, hogy ők nyerték a játékot.
- Hermione! – hörrent Tony a medencéből. – Tudom, hogy mit mondtam az előcsarnokban, de ha nem gond, felvennél valami kevésbé zaklatót? Tudod, néha szeretnék kijönni majd a vízből.
- Fogd be szád, te barom! – támadt rá Blaise. – A hölgy zöld-ezüstben pompázik, melyek házam színei! Hermione! Át ne merj öltözni! – mondta a lánynak, miközben Tonyt igyekezett vízbe fojtani.
- Értettem, uram.
- Blaise! – szólította meg Ernie a vízben dulakodó fiút. – Nem tudom, tudod-e, hogy Draco melyik ház tagja.
- Hülye! Hát mardekáros!
- Helyes! – tapsolt halkan a másik fiú. – És arra gondoltál-e, hogy ő is zöld-ezüst színeket képvisel?
- Persze! – nézett rá gyanakodva Blaise a medencéből. – De mit akarsz ezekkel az értelmes kérdésekkel?
- Semmit, csak azt, hogy amíg te Tonyt gyilkolod, addig ő szépen elszórakoztatja a hölgyet itt mellettem, zöld-ezüstben – vigyorgott most már Ernie.
- Mi? Eressz, te állat! – lökdöste Tonyt, hogy megakadályozza Draco újabb lányrablási akcióját, és kikászálódott a vízből. – El az útból, Draco! Most nem hagyom, hogy lenyúld, mint a múltkor!
- Majd meglátjuk… – vigyorgott a szőke mardekáros.
Ekkor azonban valamilyen azonosítatlan repülő dolog csapódott közéjük; mint később kiderült, Ginny és Hannah kettőse volt, és minden elérhető embert a vízbe taszítottak, minek következtében össznépi fuldoklás vette kezdetét. Valaki bűvölt egy labdát, és miután túlélték a két lány akcióját, játszani kezdtek.
Harry megunta, hogy csak egy labda van, így bűvölt magának egy másikat. Mikor a többiekben tudatosult, hogy már nem csak egy labdától kell tartaniuk, mindenki gyorsan csinált magának egyet, és pillanatok alatt minden irányban kisebb-nagyobb játékszerek repkedtek.

Parkinson beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és irigykedve nézte a vidám társaságot a medence sarkába húzódva. Idővel csendesedett az őrület, Hannah és Ginny feladták a fiúkkal vívott kilátástalan harcot, felültek a medence szélére vajsört iszogatni, és a többieket figyelték.
Ron hirtelen lebukott a víz alá, majd újra felbukkant egy sikoly kíséretében, ami Padmától származott. Kiváltója pedig az volt, hogy a vörös fiú a nyakába emelte őt. Ezen felbuzdulva Harry már húzta is Hannaht, Tony pedig Ginnyt. Már három lány emelkedett ki a vízből paripáik nyakában ülve. Mivel Blaise nem volt elég élelmes, azt kellett látnia, hogy Hermione is elindul felfelé, Malfoy fejébe kapaszkodva. Így elkapta az eddig látványosan unatkozó Parkinsont, majd egy határozott mozdulattal lebukott a víz alá, és a lány már csak arra eszmélt, hogy a fiú nyakában ül.
Kezdetét vette a küzdelem. Mivel Ernie pár nélkül maradt, ő alakította a bíró szerepét. Elmondta a versenyzőknek, hogy az a páros nyer, ahol a lány legtovább fennmarad társa nyakában. Forrt a víz a birkózók körül, ahogy próbálták lelökni egymást, közben mindenki kiabált, sikított, vagy épp nevetett.
Az első kieső a Hannah-Harry páros volt, mivel Ginny egy jól irányzott mozdulattal a vízbe lökte a lányt. A sikeres akció után újabb ellenfelet keresett, és meg is találta Parkinson személyében. Közben Hermione és Padma vadul tépték egymást, hogy mielőbb a vízbe kerüljön a másik. Ezt a csatát végül Hermione nyerte, mivel sikeresen kibillentette a lányt egyensúlyából, aki a vízbe dőlt. Padmát nem viselte mag a kudarc, nevetve másztak fel Ronnal Harry és Hannah mellé. Ernie közben teljes átéléssel kommentálta az eseményeket, mint egy sportriporter. Figyelmüket Ginny és Parkinson harca kötötte le, melynek végén a mardekáros lány szépnek nem mondható mozdulattal csobbant a vízbe. Már csak Ginny és Hermione voltak versenyben. Ernie teljesen belelendült szerepébe.

- Hölgyeim és uraim! Elérkezett a döntő összecsapás ideje! Ki fog győzni, kedves vendégeink, ki fog győzni? Hermione és Draco készül fel a jobb sarokban, míg Ginny és Tony a bal sarokban beszélik meg a taktikát. Roppant kiélezett küzdelem várható! Ginny támadásba lendül, és elkapja ellenfele karját, minden bizonnyal abból a célból, hogy lerántsa őt társa nyakáról. Az ifjú hölgy azonban résen van, és elkerüli az esést. Máris ellentámadásba kezd, megpróbálja a térdénél fogva leborítani Tony válláról. Éééééés… nem sikerül, pedig milyen szép akció volt. De figyeljünk, hölgyeim és uraim, mert a vörös hajú fúria nem tétlenkedik! Más módszerhez folyamodik, megpróbál ellenfele oldalához férni, hátha le tudja csiklandozni a magasból, de sajnos ez sem sikerül. Meg kell jegyeznem, mindkét fiú remekül egyensúlyoz partnerével, szinte hihetetlen az összhang! Hát mi lesz itt? Hát mi lesz itt, kérem, hölgyeim és uraim, a csata kimenetele megjósolhatatlan! Ezt még a mi kedves Sybillünk se tudná előre megmondani két kiló ázott teafűből sem. De térjünk vissza a medencéhez, ahol a mi kedves iskolaelsőnk most indítja az újabb rohamot. Új taktikát alkalmazva, nekifutásból indulnak Dracóval, talán a lendület meghozza a várt hatást. Elfutnának ellenfeleik mellett, miközben Hermione elkapja ellenfele karját, aki megcsúszik ugyan, de Tony sikeresen manőverezik. Ezt megúszták, igaz, nem szárazon… Lássuk, Ginny tudja-e hárítani a következő akciót! Hermione egy gyönyörű mozdulattal kikerüli ellenfele hadonászó karjait és… IGEN… Ginny a vízben! Hermione a lány mögé kerülve berántotta őt a vízbe. Megvan a győztes, hölgyeim és uraim! Hermione és Draco, a két iskolaelső kiélezett csatában hódította el a vízi birkózásért járó díjat, ami nem más, mint egy-egy száraz törölköző, és két üveg vajsör. Köszönjük a figyelmüket, a viszontlátásra!

Amint Ernie befejezte az előadást, azt vette észre, hogy mindenki az oldalát fogva kacag mellette. Hermione immár a saját lábain állva a medencében nevetett, miközben Draco felbukkant mellette, és elkapta a lány derekát, majd megforgatta a vízben. A lány ösztönösen karolta át a nyakát, ami nagyon meglepte a fiút, és annyira meglepődött, hogy gyorsan el is engedte Hermionét. Győzelmi mámorban kecmeregtek partra, és vették át jutalmukat, a törölközők és vajsörök képében.
- Ernie, te ezt hol tanultad! Jobb volt, mint Lee annak idején! – nyögte Blaise, miután abbahagyta a nevetést.
- Nem tudom, csak úgy jött – vont vállat az alkalmi kommentátor.
- De a teafüves volt a legjobb – nevettek a lányok.
- És mi volt az a vörös fúria? – vágta Ginny csípőre a kezét.
- Teljesen úgy néztél ki, mint aki begőzölt! – nevetett fel Ernie.
- Na várj csak, te bitang, ezért meglakolsz! – azzal rávetette magát a fiúra, és óriási csobbanással estek a medencébe, minek hatására a parton ülőket beterítette a kicsapódó víz, és hiába húzták be nyakukat, újra eláztak.

Kicsit elcsendesedett a hangulat, és többen enni kezdtek a pad mellett köntöseiken ülve. Draco igyekezett Hermione körül lenni, ha csak tehette. Alig bírta levenni róla a szemét, és az sem nagyon érdekelte, hogy ez esetleg feltűnhet a többieknek. Olyan puha volt a lány bőre, mint a selyem, ahogyan Draco a csata közben tartotta őt a nyakában, hogy le ne essen. Milyen jó volt megérinteni… És amikor győztek, ő megölelte Hermionét, aki nem tiltakozott, csak nevetett… Ahogy meztelen bőrük összeért… Harry hangja zökkentette ki gondolataiból.
- Draco, van egy perced? – kérdezte a szemüveges fiú.
- Persze, miről van szó? – kérdezte a fiú.
- Öhm… négyszemközt kellene…
- Persze – szólt Draco és már indultak is távolabb a kis társaságtól. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Tony is. Pár percnyi tanakodás, bazsalygás és hangos nevetés után feloszlott a kupaktanács.


Eközben a lányok közelebb ültek egymáshoz, és pletykálni kezdtek. Fiúkról, ruhákról, fiúkról, sminkről, aztán beszéltek még a fiúkról is, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki.
- Hát, csajok, én nem bántam meg, hogy eljöttünk – szólt Ginny.
- Én sem, szerintem ezek egytől egyig hülyék – bólintott rá Hannah.

Ahogy a lányok csevegtek, Hermione észrevette, hogy Parkinson nem szól bele a beszélgetésbe, és csak sandán méregeti a vihorászó tyúkegyletet. Figyelni kezdte a lányt, nézte az arcát, a reakcióit abban a reményben, hogy rájöhet, mi is rejtőzik a fintorba húzó arc mögött. Feltűnt neki, hogy olykor megrándul a szája, amikor valami különösen vicceset találnak mondani, de semmi pénzért sem csatlakozott volna a kacagó lányokhoz.
Nehéz sóhajjal elhatározta, hogy valahogy bevonja a beszélgetésbe. Legalábbis megpróbálja…
- Tényleg, lányok – fordult most Hermione Padma és Parkinson felé –, ti szoktatok összeülni egy kis dumálásra a fiúkkal?
- Hát, nem igazán – mondta Padma. – Pansy mindig kihúzza magát a társaságból.
- De miért? – fordultak most a mardekáros lányhoz, aki még mindig feltűnően csendben volt.
- Mert én nem alacsonyodom le, hogy…
- Figyelj, Parkinson! – szakította félbe Ginny megvillanó tekintettel. – Ha nem vetted volna észre, itt mindenki jól érzi magát, nincsenek viták, nincs ellenségeskedés. Ha nem érzed jól magad, akkor menj! Egyáltalán, minek jöttél el, ha csak játszod a savanyú királykisasszonyt?
- Hát… – pirult el a lány a hirtelen kitöréstől – azért, mert azt reméltem, hogy…
- Hogy…?
- … hogy majd esetleg Draco megint olyan lesz velem, mint tavaly – árulta el halkan. – Mióta nem vagyunk a klubhelyiségben, alig találkozunk, olyan furcsán viselkedik, nem is akar velem beszélni…
- És úgy gondolod, hogy ha hisztizel, meg durcáskodsz, akkor majd újra szóba áll veled? – tette fel Padma a kérdést.
- Én… nem tudom.

- Nézd, Pansy! – mondta Hermione, és fiúk felé terelte a lány figyelmét. – Látod Dracót? Nézd meg jól, és mondd el, mit látsz!
Pansy odanézett a fiúkhoz, és pár pillanatig figyelte őket.
- Hát, ott ül Harryvel, Tonyval, Ronnal, meg a többiekkel, és röhögcsélnek – mondta még mindig halkan.
- Igen – bólintott Hermione. – Mire következtetsz ebből? – kérdezte tanári stílusban.
- Hát, arra, hogy jól érzi magát – felelte kicsit kelletlenül a mardekáros lány.
- Így van. Ha viszont jól érzi magát abban a társaságban, akkor nyilván nem vágyik olyanba, ahol nem érzi jól magát – folytatta a kioktatást a griffendéles. – Ha te is részese lennél ennek a társaságnak, és elfogadnál minket olyannak, amilyenek vagyunk, egyrészt te is sokkal jobban éreznéd magad, másrészt talán Draco sem kerülne. Lassan ő is kezdi belátni, hogy mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti, és amiről nem tehetünk, azért felesleges bántani. Már ha ez az oka annak, amit mondtál – fejezte be Hermione a lelki-segélyszolgálat fogadóóráját.
- Hát, nem is tudom… – mondta zavartan Pansy, és maga elé nézett. – Akkor ti most barátok vagytok? Ezt nem tudom elhinni olyan könnyen.
- Inkább úgy mondanám, hogy ismerkedünk egymással – helyesbített Hermione, és többi lány is rábólintott szavaira –, és megpróbálunk barátkozni. Szerintem neked is menne, de ez rajtad is múlik…
- Jó volt, ahogy a vízben játszottunk… – nézett fel Pansy bizonytalanul.
- Ugye? És lett valami bajod tőlünk? – kérdezte Hannah mosolyogva.
- Nem.
- Akkor? Mi tart vissza attól, hogy másképp viselkedj velünk? – kérdezte most Padma.
- Ez… ez nem olyan egyszerű… – próbált hárítani Pansy.
- Miért? Mi benne a bonyolult? – tette fel Ginny is a kérdését.
- Tudjátok, a többiek, meg a szüleim, meg…
- Figyelj! – szakította félbe Hermione. – Ez a te döntésed lesz. Mi elmondtuk, amit gondoltunk, te végiggondolod, ha akarod, és majd eldöntöd, akarsz-e velünk ismerkedni, mint Draco, vagy nem.
- Rendben – bólintott bizonytalanul Pansy. – És köszi!

- Csajok! – vette át Ginny a szót – Nekem nagyon bejön ez a Tony gyerek!
- Hát azt látom, kedves – vigyorgott rá Hannah. – De a többiek se kutyák! Egyik jobb, mint a másik. Komolyan mondom, eddig fel se tűnt, milyen jó pasik lettek! Széles vállak, keskeny csípők, markáns arcok… hmm… kész Kánaán!
- Mióta az a bizonyos este volt, tudjátok, amikor kitört a fotel lába… jaj, olyan kis édes! – áradozott a vörös lány.
- És? Alakul valami? – kérdezte Padma.
- Hát, nem is tudom. Azt reméltem, hogy ma este lesz valami… – szólt Ginny kaján hangon.
- Hol van még a mai este vége? – kérdezte Hannah. – Ginny, drágám, mindent bele! Egyébként nem tudom, figyeltétek-e, de szerintem valamiben sántikálnak. Már akkor feltűnt, mikor Harry félrehívta Dracót, és aztán Tonyval együtt nagyon susmorogtak valamit. Most meg ott ülnek egy kupacban, és szerintem valamiben nagyon törik a fejüket. Sőt, egyre gyanúsabbak – mondta Hannah.
A többi lány is tanulmányozni kezdte a teremtés koronáinak társaságát, és egyre biztosabbak voltak abban, hogy a fiúk bizony forralnak valamit…


Miközben a lányok így tanakodtak, a fiúk sem csendben ültek egymás mellett. Roppant fontos témák kerültek szóba, úgy, mint a csajok, a kviddics, és a csajok. Feltűnt nekik, hogy a lányok elcsendesedve beszélgetnek, és fura módon, mind Parkinsonra figyelnek, és néha feléjük pillantanak.
- Mit gondoltok, miről beszélgetnek olyan komolyan? – kérdezte Ernie.
- Valószínűleg rólunk – mondta Harry.
- Szerintem kicsit felvilágosítják Pansyt is – fűzte hozzá Blaise.
- Én nem értem, miért kell neki végighisztizni a partit – mondta Ron, majd belekortyolt a vajsörbe.
- Tudjátok, nem mindig volt ilyen – mondta Draco társainak. – Amikor még nem jártunk iskolába, néhányszor találkoztam vele, ha a szülei elhozták hozzánk magukkal. Akkor még ő is tudott normális lenni. Gondolom, a szülei hatására viselkedik így, és talán azért is, mert nem találja itt a helyét. A szülei nem nagyon foglalkoztak vele, és azért hisztizik és nyávog, hogy magára vonja a figyelmet, hogy vele is foglalkozzon valaki.
- Pedig nem volt hozzá egy rossz szavunk se – mondta Tony erre.
- Nem, persze – értett egyet Draco. – De mit gondoltok, ha én nem viselkedtem volna másképp veletek már év eleje óta, engem meghívtatok volna most?
- Nem valószínű… – szólt Ron
- Na látod – bólintott rá a mardekáros. – Úgy gondolja, csak illendőségből kapott meghívást ide, fel sem merült benne, hogy még rendesek is lesztek vele, és tényleg szívesen látjátok.

- Tényleg, ti jártok, nem? – szegezte a szőkének a kérdést Harry.
- Nem – rázta most a fejét Draco. – Pansy szeretné, ha lenne köztünk valami komolyabb is, de nekem nem nagyon van hozzá kedvem.
- Miért? – kérdezte Ernie.
- Mert… én olyan lányt szeretnék majd feleségül venni, aki nem azt figyeli, mikor mit kérek tőle, hogy aztán rögtön teljesítse azt – magyarázta elgondolkodva Draco. – Olyan embert szeretnék, akivel tudok komolyan beszélgetni, akinek van véleménye a dolgokról, és az sem baj, ha más, mint az enyém. Határozott, okos, kedves, és persze gyönyörű – mosolyodott el.
- És van odaát olyan, akire illik ez a leírás? – vigyorgott Tony.
- Igen – vigyorgott vissza a fiú.
- Ki az? – kíváncsiskodtak a többiek is nevetve.
- Nem árulom el, mert meglincselnek páran, szerintem – hárított félig viccelve.
- Ahogy gondolod… – vont vállat Blaise.
- És te, Tony? Melyik leányzót vinnéd táncba a kis társaságból? – vigyorgott Ron a fiúra.
- A húgodat – vágta rá a mókamester azonnal.
- Aha, az jó... MI? – Ron teljesen ledöbbent.
- Mi ebben olyan furcsa? – vigyorodott el Tony, kiélvezve a helyzetet. – Ginny helyes lány, jó a humora, talpraesett és nekem nagyon tetszik. Elleneznéd, ha összejönnénk?
- Hát… nem is tudom – szólt a fiú. – Ő is így gondolja?
- Nem tudom – vont vállat Tony. – Jól kijövünk egymással, de én csak a saját nevemben tudok nyilatkozni.
- Végül is, nem bánom – legyintett Ron –, úgyse tudnám lebeszélni rólad, ha ő is akar veled járni. Egyszer-kétszer már megpróbáltam beleszólni az ügyeibe, és nem sok híja volt, hogy megátkozzon. Tudjátok, milyen rémdenevér rontást tud produkálni…
- Vannak emlékeim… – vigyorgott Draco, az ötödév végi eseményekre gondolva.
- Remek – dörzsölte össze elégedetten a tenyerét a fiú. – Akkor bevetem magam. Persze, nem most, előttetek.
- Hát azt ajánlom is! – mondta Ron.

- Srácok! Legyünk gonoszak? – vigyorgott Blaise. – Találjunk ki valamit, valami fogadásos dolgot, amit mindenképpen mi nyerünk, és akkor a lányok kényeztethetnének minket. Mit szóltok?
- Tuti a balhé! Ötleteket! – vágta rá a mindig viccre kész Tony. – Mit szólnátok, ha maradna a vízi csatás párosítás? Tudjátok, Ginny miatt.
- Hát, nem is tudom – gondolkodott Ernie –, én egyedül voltam. De részemről benne vagyok.
- Na, srácok! Segítsetek már egy kicsit! – kérlelte őket a hősszerelmes.
- Oké – egyezett bele mindenki.
- Köszi! Akkor mi legyen a fogadás tárgya és mi lesz a büntetés? – kezdte a szervezést Tony.
- Hajjaj, ez már nehezebb kérdés, bár a második felére van ötletem – somolygott Blaise sokat sejtetően.
- Mégpedig? – csillant fel a többiek szem.
- Mondjuk, egy hétig ágyba kapjuk a reggelit – vigyorgott Blaise.
- Nem jó. Reggel menni kell órára – szavazta le Harry.
- Oké, más?
- Leckeírás? – javasolta Ron reménykedve.
- Az se az igaz. RAVASZ-éven vagyunk… – szavazta le Draco.
- Akkor ők szervezik a következő partit! – hallották Ernie-t
- Nem – rázta a fejét Tony –, olyan kellene, amivel mi mindenképpen jól járunk, akár nyerünk, akár nem.
- Megvan! Zseni vagyok! Masszázs! – vigyorgott Ron!
- Ez az, ez lesz a jó! – mondta Tony. – Már csak az maradt, hogy mi miatt fogadunk.
- Úszóverseny? – vetette fel Harry.
- Nem jó, olyan kell, amiben nem érvényesülhet a testi erőnk, ami ugye nagyobb, mint az övék. – szólt Blaise, és a fiúk hangosan nevettek.
- Igaz…
- Várjatok! – szólt Ernie. – Ismeritek a röplabda nevű játékot? Egy mugli játék, ahol két csapat van, és egy háló választja el őket egymástól. Nem kell erő, tudás, csak az ügyesség számít.
- Nem rossz. Mi a lényeg? – kérdezte Blaise érdeklődve.
- Az a fontos, hogy ne essen le a labda. Ha az egyik csapat nem tudja érinteni a labdát, a másiké a pont. Az nyer, akinek több a pontja – magyarázta tömören Ernie.
- Ez jó lesz. Szerintem ebbe belemennek – bólogatott Ron. – Óvatosan kell beadni nekik, nehogy gyanús legyen.
- Akkor induljunk, mintha kajálni mennénk. Most van… fél 11, szerintem éjfélre megvagyunk mindennel – mondta Harry.


Felkerekedett hát a társaság, szépen lassan a lányokhoz somfordáltak, és néhányan elvettek egy-egy szendvicset. Draco alig szólt valamit az egész egyezkedés alatt, de igen elégedett volt az eredménnyel. Mivel Tony megsegítésére az előző játék párosítása élt, nem panaszkodhatott. Hermione csak az övé lesz egy masszázs erejéig. Vagy így, vagy úgy. Draco, fiam, te megzakkantál, ez már biztos. Mit fantáziálsz te itt?
Draco így dorgálta saját magát, de valahogy nem sikerült túl meggyőzőre ez a kis gondolatmenet. Továbbra is a lányt nézte, ahogy annak haja begöndörödött a víztől, ami kicsit vadóc külsőt kölcsönzött neki. Hermione hirtelen ránézett, és ő nem volt elég gyors, így tekintetük összekapaszkodott, de csak egyetlen futó pillanatra, mert Hermione egy kis mosoly után már másra figyelt.
Draco teljesen lemaradt arról, hogyan is vették rá társai a lányokat a játékra, már csak arra eszmélt, hogy mindenki felkelt a helyéről.
- Mi van? Te nem jössz? – kérdezte tőle Ginny.
- Hová? – kérdezett vissza értetlenül.
- Játszani! Ernie kitalált valami játékot. Te hová figyeltél? – kérdezte vigyorogva a lány.
- Ha te azt tudnád… – vigyorgott ő is.
- Lehet, hogy sejtem – felelte titokzatosan, és már sietett is a többiekhez.
Draco is beugrott a medencébe, majd figyelmét Ernie-re fordította, aki a szabályokat magyarázta.

- Tehát a fiúk a lányok ellen. Itt ez a háló – és miközben beszélt, pálcájával egy feszes hálót bűvölt keresztbe a medencén –, ami fölött a labdát át kell ütni a másik csapathoz. Ezt három érintésből lehet megtenni, és a harmadiknak már az ellenfél felé kell irányulnia. Ha valamelyik oldalon a labda a vízbe esik, az a másik csapatnak pontot jelent. Nem bonyolítjuk nagyon, mondjuk 15 pont a cél, aki előbb eléri, az nyer. Van kérdés?
- Mi a tét? – kérdezték a fiúk.
- Mi legyen? Lányok? – fordult a másik csapathoz Ernie.
- Döntsetek ti – jött a nagylelkű felajánlás, mire a fiúk vigyorogni kezdtek, és egy kupacba mentek, mintha ott beszélnék meg a dolgot. Kis idő múlva „megszületett” a döntés, amit Tony közölt az ellenféllel.
- Masszázs, oda-vissza. Mármint a vesztesek masszírozzák a győztest. Megfelel?
Most a lányok gyűltek össze egy kis kupaktanácsra, és némi kuncogás után gyorsan eldöntötték, hogy elfogadják az ajánlatot.

- Remek, akkor kezdhetjük is. Ha nem bánjátok, levezetem a játékot. A lányok kezdenek, már csak az udvariasság miatt is… Tehát, kedves hölgyeim és uraim, kezdetét vette a mérkőzés. Pansy kapja meg a labdát, hogy elkezdje a játékot, sajnos azonban a játékszer a hálóban fejezi be a pályafutását. A következő lehetőség a fiúké, ahol is Harry Potter, a mi kis üdvöskénk készül szétcsapni a lányoknál… Remek ütésének következtében Hannah elmerül, de a helyzetet Ginny menti meg, aki egy szerencsés ütésnek hála már a fiúkhoz irányítja a labdát. Blaise sajnos nem a játékra figyel, inkább a háló túloldalán felhalmozott bájakban gyönyörködik, és sajnos ez nem vezet a győzelem felé. Pont a lányoknál… Most Hermione vágja át Ront és Dracót, mivel a labda kettejük közé érkezik, és ők egymásra várnak. Hajjaj, srácok, itt még bajok lesznek! Újra Hermione üt a játékszerbe, ami ezúttal igen erősen sikerül, így Tony a víz alá merül, reméljük, feljön majd levegőért… Most azonban figyeljük, mi történik a pályán, illetve a vízben, mert Harry már helyezi is ütését a háló fölött. Padma emelkedik ki a vízből, hogy elérje, és örülhet, hogy a bikinifelső vele tart, ami nekünk persze nem túl örvendetes, de hát ez van. Éééééés… megérkezett Tony is, hogy újra részt vegyen az eseményekben… Már 7-6 a fiúknak, és úgy tűnik, nem lesz könnyű dolguk, ha győzni akarnak. Gondoljunk bele, milyen zavarban lenne Piton professzor, ha most pontot akarna levonni… De félre a tréfával, mert Blaise emelkedik magasra, hogy megmentse a játékot. A labdát nem éri el, viszont hatalmas hasassal érkezik vissza a vízbe. Szegény, ez biztos fájt… Mindegy, a lányok már megint jól helyezik az ütéseiket, és már át is vették a vezetést. Az eredmény 12-11… Ne röhögjetek, hanem játszatok! Ejnye, srácok, mi lesz így? Úgy látom, a teremtés koronái új taktikához folyamodnak, és a háló alatt igyekeznek átjuttatni a labdát a lányokhoz. Ez egyszerűbb ugyan, viszont szabálytalan, szóval nem ér semmit… Francba, mi? Maradjunk az eredeti tervnél, hogy a labda a háló fölött, mondom fölötte Potter, fölötte! Tudod, mi az, hogy fölötte?... Ne fuldokolj, ezzel nem hatsz meg! Tehát mint mondottam volt, a labda a háló fölött közlekedik a csapatok között… De mi az eredmény? Ja, 14-12 a lányoknak. Szerintem ezt bukjátok, srácok… Hajrá, csajok! Oké, nekem pártatlannak kellene lennem, de inkább nekik drukkolok. Csinosabbak… Miért, Blaise, nem? Kéretik nem vitatkozni a bíróval, mert levonok pár pontot, Piton után szabadon! Az milyen lenne? Most Ron hozza játékba a labdát, amit a Padma sikeresen továbbít Pansy felé, és… ez az! 15-12! Nyertek a lányok, hála Pansy parádés mozdulatának! A győztes csapat tagjai átvehetik nyereményeiket az általuk megszabott helyen és időben! Köszönjük figy… áááááá! – Ernie nem fejezhette be mondandóját, mert Draco és Harry berántották a medencébe.
A lányok nevetve ölelkeztek össze, és boldogan másztak ki a vízből. Lassan a fiúk is megkegyelmeztek Ernie-nek, és ők is partra evickéltek, és nevetve dőltek végig a lányok mellett a törölközőkön.

- Ez hülye – köhögte Ron.
- Ernie, szerintem pályázd meg a kviddics-kommentátori posztot! – javasolta Padma.
- Hogy aztán sorra leessünk a seprűkről a röhögéstől? – kérdezte Draco még mindig kacarászva.
- Nem rossz ötlet, holnap beszélek McGalagonnyal! – kapott az ötleten Ernie.
- Akárhogy is, szerintem lassan mennünk kéne – szólt Hermione
- Ugyan, még ráérünk! – vette ellen Draco.
- Szép kis iskolaelső vagy, mondhatom – csóválta fejét a lány. – Így kell példát mutatni?
- Jól van, akkor takarodó! Pakoljunk – sóhajtotta a fiú, és inkább feltápászkodott a földről, mert egy ilyen jó este után nem akart vitatkozni a lánnyal.
- Azért ez jó este volt – szólt Ginny, miközben felvette köntösét.
- Az biztos. Lesz ismétlés? – kérdezte Hannah a fiúk felé fordulva.
- Ha sikerül összehozni, akkor igen – felelte Tony, aki az ötlet szülőatyja volt.

Mindenki összeszedte a holmiját, eltüntették a szendvicsek maradékait, majd a vajsörös rekesz következett. Miután mindent rendben találtak, elindultak a kijárat felé. Elköszöntek egymástól, és ki-ki a szobája felé indult. Hermione kissé lemaradt, mert a köntös övével bíbelődött, amit nem tudott megkötni úgy, hogy a keze tele volt a törölközővel, és pár labdával, amit előrelátóan inkább megtartottak a következő alkalomra. Draco, amikor látta, hogy a lány szerencsétlenkedik, odament segíteni, és átvette a cuccokat.
- Jól érezted magad? – kérdezte Hermionétól.
- Igen, nagyon! Régen nevettem ennyit. És te? – felelte a lány, miközben újra elindultak.
- Remekül! – mosolyodott el a fiú. – Ernie egyszerűen fantasztikusan kommentálta a játékot. Azt hittem, begörcsölök a nevetéstől.
- Szerintem mindenki jól érezte magát. Még Pansy is.
- Láttam, hogy beszélgettetek vele… – jegyezte meg Draco mintegy mellékesen.
- Igen.
- Mit mondtatok neki? – kíváncsiskodott tovább a mardekáros.
- Ez titok.
- De hát ő nem is a barátod! Igazán elmondhatnád! – próbálta megtörni az ellenállást.
- Sajnálom, de nem lenne etikus kiadnom a titkait, még ha nem is a barátom – felelte Hermione, immár a szobája előtt állva.
- Értem – jött a csalódott válasz. – Segítsek bevinni ezeket?
- Aha, köszi – azzal belépett a feltáruló portré mögötti ajtón.
- Leteszem a sarokba, gondolom ott nem zavar.
- Nem, ott jó lesz.
- Akkor jó éjszakát! – szólt a fiú, és elindult az ajtó felé.
- Jó éjszakát! – kísérte Hermione az ajtó felé a fiút, Draco azonban visszafordult.
- Nem felejtettél el valamit? – kérdezte.
- Mit? – nézett rá kíváncsian a lány.
- A nyereményed – felelte a fiú.
- Ja, tényleg – pirult el a griffendéles. – De ha jól tudom, én döntöm el, mikor és hol hajtom be rajtad, nem?
- De igen, csak azt hittem, már ma este túl akarsz lenni rajta – válaszolta a mardekáros a lány arcát fürkészve.
- Miért? Talán te már ma este le akartad tudni? – érdeklődött Hermione.
- Hát… – lépett közelebb Draco a lányhoz – nem lett volna ellenemre.
- Nocsak, nocsak – emelte feljebb a fejét Hermione, hogy a szürke szemekbe tudjon nézni –, mi ilyen sürgős?
- Nem sürgős, csak… – Draco nem tudta folytatni, mert belemerült a várakozó barna szemekben, aztán tekintete a kíváncsiságtól kissé elnyíló ajkakra tévedt.
Nem volt több józan gondolata, hirtelen olyan érzése volt, mintha valaki lekapcsolta volna a villanyt az agyában. Vagy éppenséggel felkapcsolta? Nem számított, hiszen itt állt előtte a lány, aki után egész este epekedett, és neki feltétlenül meg kellett csókolnia.
Lágyan, kutatva kóstolt bele a hívogatóan piros ajkakba, magához húzva a döbbent Hermionét. A lány az első sokk után óvatosan engedett a finom ostromnak, de szinte azonnal tudatosult benne a helyzet, és kifordult a fiú ölelő karjai közül. Draco is feleszmélt, majd zavarában inkább szó nélkül hagyta magára az értetlen lányt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.