Stephen King

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

"Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon."

"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"

"Madarak - varjak, vörösbegyek, seregélyek - pihennek a zümmögő vezetékeken, némán összekuporodva; talán érzik az idegen emberi hangokat karmaik alatt. Ha hallják is, gyöngyszemük rezdületlen. A városnak történelmi tudata nincs, csak az időt érzékeli - s a póznák mintha tudnák ezt. Ha az ember a tenyerét rátapasztja valamelyikre, szinte érzi a fa mélyéből a zsongást; mintha lelkek próbálnának meg börtönükből kitörni."
Borzalmak városa

"Ha az ember megszeret valakit, (...) egészen soha nem gyógyulhat ki belőle."