Ígéret - The promise

A nap már lemenőben volt. Konoha kapujánál két feketeruhás alak jelent meg. Sötét kabátjukat vörös felhők díszítették. Határozott léptekkel közelítették meg a falut. Mikor az őrök a bejáratnál meglátták őket a vér is megfagyott az ereikben. Az Akatsuki két tagja! Valyon mit keresnek itt?! Ismétlődött a kérdés a fejükben. Mielőtt észbekaphattak volna, s jelentést illetve segítséget kértek az egyik Akatsuki tag levette a fején lévő bambusznádból szőtt kalapot, melyről fehér díszek voltak lelógatva; s az őrök szemeibe nézett. Vörös szemeinek íriszei változni kezdtek. Mintha a két őr kővé dermett volna, mozdulatlanul tekintettek az Akatsuki tagjának szemébe. Itachi Sharingan-ja felvette az éppen használt Jutsu-hoz tartozó formát, s ennek következtében a két őr holtan esett össze.

Eközben a falu felett egy fehér madár jelent meg. Nemsokaknak tűnt fel, hogy e madárfaj egyáltalán nem honos errefelé, ígyhát senki sem foglalkozott vele. Bár lentről nem lehetett látni, de a madáron egy ember utazott. Deidara volt az, aki még előbb Itachi mellett állt. Amíg az utóbbi végzett a két őrrel, addig Deidara megalkotta a különleges fehéragyagból készült madarát.
Deidara óvatosan letekintett az alant elterülő tájra. Ahogy a kora esti szellő meglegyintette azt a hajtincset, ami a bal szemét takarja el, a lemenő nap utolsó sugarainak fénye megcsillant egy bizonyos szerkezeten, mely a fiú arcának bal részére volt erősítve. Deidara sebészi pontosággal mérte be a falut. Minden utcát, épületet, kertet, teret pontosan bemért, de a keresett személyt nem találta meg.

Mindeközben a Konoha melleti erdőben négy alak küzdött egymással. Nem is igazi vérbemenő csata volt ez, hanem gyakorlás. Ám mindegyikük úgy tekintett erre a gyakorlatra, mintha az életük forogna éppen kockán. Muszáj volt. Muszáj volt egyre erősebbnek lenniük. Csak a megfelelő erővel tudják újra visszaszerezni egykori csapattársukat. Kevesebb mint fél év maradt hátra. Sakura, Naruto és Sai minden szabadidejüket arra fordították, hogy erősebbé, s jobbá váljanak.

Lassan beesteledett. Mind a négyen fáradtan zuhantak a földre. Még egy olyan jólképzett Jouunin-nak, mint Kakashi-nak is megterhelő volt ez a mai tréning. Amíg ők a fának dőlve pihentek, Deidara észrevette őket a magasból.
- Micsoda művészi sebesség! Olyan gyorsak voltak, hogy képtelen voltam bemérni őket. Ez lehetetlen!

Sakura kapkodva vette a levegőt, majd a hátát a fának támasztva ő is a fiúk mellé ült. Amint előrenézett szembetalálta magát, azzal a három farönkkel, ahol még csaknem három éve ültek. Akkor még Sasuke is velük volt. Sakura-nak eszébe jutottak az emlékek. Felvillantak előtte a múltbéli képek. A Chuunin vizsga, az apróbb s az azt követő egyre nehezebb küldetések. Mikor bevalotta Sasuke-nak, hogy mit érez iránta... majd változott a kép, s a képpel együtt az idővonal is. Sasuke már két éve Orochimaru-val edz. A semmilyen érzelmet nem tükrőző üres arc, mely oly sokszor jelent meg Sakura lelki szemei előtt... olyan közel volt hozzá. Ott állt mellette. Ám mégis... még sosem volt hozzá ilyen távol...
- Sakura-chan, baj van? - kérdezte Naruto.
A lány megrázta a fejét, majd Naruto-ra mosolygott.
- Sakura-chan... ne aggódj. Sasuke-t vissza fogjuk szerezni, ne félj!
- Naruto...
- Megígérem neked... Nem! Megígérem mindegyikőtöknek! - azzal nagy mosollyal elindult Konha felé.
- köszönöm... Naruto... - mondta halkan Sakura, majd ő is elindult.