Hermione Granger elgondolkozva indult a prefektusi fürdő felé, már ismerte a kastély minden egyes lépcsőjét, zsákutcáját, nyugodtan elmerenghetett.
A téma természetesen Ron Weasley volt. Az agyára ment a fiú.
Szerette ő, de nem tudott együtt élni annak túlzott ragaszkodásával, kisfiússágával.
Hermione kész nő volt, az egyszerűségre, a gyorsaságra törekedett, nem szeretett elszöszmötölni bizonyos dolgokkal, ahogy azt Ron tette.
Neki egy határozott, nála okosabb férfira volt szüksége, akire felnézhetett, de mégsem a férfi uralkodik rajta.
Magában felnevetett: ki kéne plakátolni az iskolát a következő címet viselő pergamenlapokkal: HATÁROZOTT FÉRFI KERESTETIK!

Persze eszében sem volt mindezt megtenni, mindenki rajta nevetne és Ront is megsértené. Így hát marad a türelem és a kedvesség, aminek valljuk be, egyre inkább híján volt.
Végre elért a prefektusi fürdő ajtaja elé, elmotyogta a jelszót, majd belépett. Valaki ottfelejtette az égő gyertyákat, mert azok kellemes fénnyel vonták be a hatalmas helyiséget. Hermione megrázta a fejét, látta, hogy a hatalmas kádban a fürdővíz is benne van még. Úgy gondolta, annyit mindenki megtehet, hogy egyetlen pálcaintéssel eltünteti a tengernyi habot és vizet.
- Mindegy – gondolta –, majd amikor kimegyek, elrendezem.
A másik kád mellé lépett és lassan vetkőzni kezdett. Először a talárja került le, majd fokozatosan minden más, miközben megnyitott négy-öt csapot. Mosolyogva figyelte, ahogy a csapokból előtör a szivárvány minden színében pompázó illatos hab.
Pár pálcamozdulattal elintézte, hogy a víz hőmérséklete állandó maradjon. Nagyot sóhajtva lépett a forró víztengerbe, majd jólesően kimondta:
- Végre.

- Jó estét, Miss Granger. – hallotta egy férfi hangját. És nem is akárkiét. Amikor oldalra nézett, meglátta a szomszédos kádban Perselus Pitont.
Egy pillanat alatt lecsúszott a tarkója a kád pereméről és a víz alá süllyedt. Kapálózva tört végül a felszínre, de miután felért elgondolkozott azon, talán jobb lett volna odalenn maradni.

- Maga meg mit keres a prefektusi fürdőben?! – dörrent a tanárra, aki idegesítő nyugalommal úszkált kádjában.

- És maga mit keres a tanári fürdőben?

- Basszus... – temette arcát a kezébe a lány.

- Úgy bizony Miss Granger, basszus. Kivételesen nem vonok le pontokat a káromkodásért, mert úgy érzem, a szó megillette a szituációt.

- Basszus... – ismételte a lány. Nem akarta felemelni a fejét keze jótékony takarásából, úgy érezte paprikapirosra vörösödött. – Nem is volt két kád a prefektusi fürdőben... soha.

- Helyes a megállapítás. – bólintott a tanár, majd a víz alá bukott. A pillanat alkalmat adott Hermione számára a helyzet további dicséretéhez:

- Anyám, ennyire nem lehetek hülye... édes Istenem, ez nem létezik. – észre sem vette, máris a kád sekélyebb részén találta magát, ahol már csak a derekáig ért a víz, ott fel alá sétálva gondolkozott és szitkozódott.

- Miss Granger, remélem nem így akarja biztosítani az év végi jegyét. – szólalt meg újra Piton. Hermione egy szempillantás alatt leguggolt a vízben.

- Mióta figyelt?

- Ó, mióta bejött.

- Már egy órája bent vagyok! – ordított a tanárra, aki szemmel láthatóan jól szórakozott. – Miért csak most volt képes szólni?!

- Így láttam jónak.

- Így látta jónak!? Nagyszerű, kellet nekem idejönnöm, maga perverz állat. – Hermione immár a dühtől is vörösödve pillantott a tanárra.

- Miss Granger, vegyen vissza!

- Én vegyek vissza?! Maga mozizott!

- És még milyen jót... – motyogta a tanár az orr alatt. De nem volt elég halk, Hermione kristálytisztán értette minden szavát.

- Maga! – Hermione nem törődve a tanár vágyakozó pillantásaival kipattant a kádból, felkapta ruháit, majd az ajtó felé indult. Már épp lenyomta volna a kilincset, amikor kintről hangokat hallott.

- Valaki van odakinn! – suttogta Pitonnak. A tanár ijedten húzta ki magát a vízben. – Te jó ég! Ez Dumbledore!

- Perselus, te vagy odabenn?

- Igen Albus, de jelenleg nem alkalmas! – kiáltotta vissza Piton hol az ajtóra, hol Grangerre pillantva.

- Sajnálom Perselus, de benn hagytam egy igen fontos iratot, muszáj lenne bemennem érte! – kiáltott az igazgató.

- Rendben, de kérek egy perc türelmet!

- Maga nem normális! – tátogta a lány.

- Jöjjön! – intett a lánynak.

- Hova?

- Hát a vízbe!

- Én oda be nem megyek!

- Gondoljon bele további kínos helyzetekbe, ha az igazgató itt találja.

Hermione döntött, ruháit Piton ruhái alá rejtette, majd lassan, hangtalanul becsusszant a vízbe. Végül nagy levegőt véve lebukott egy olyan részen, ahol sűrű hab fedte a vizet.

- Szabad! – kiáltotta ki Piton.

Dumbledore köntösben és hálósapkában lépett a helyiségbe, majd azonnal a másik kádhoz indult, onnan felvett egy vastag pergamenköteget.

- Sajnálom Perselus, hogy megzavartalak, tudod a diákok kihágásai, amiket minden évben meg kellene írnom a szüleiknek.

- De sosem teszed. – nézett vissza a bájitaltan tanár. Közben észrevette, hogy Granger már majdnem látható, kezdett elúszni felőle a hab. Nem törődve az igazgató monológjával Granger felé úszott, majd kezével még jobban lenyomta a lányt a víz alá.

- Oh, ne haragudj Perselus, mennem kell, még át kell olvasnom a kis csibészek névsorát.

- Viszlát.

- Jó éjt Perselus. – Piton, mihelyst az igazgató kilépett felhúzta Grangert a mélyből, majd alaposan hátba verte, hogy a lány megszabaduljon a felesleges vízmennyiségtől. Hermione nagyot köhögve kiköpte a vizet, de akkor megint az ajtó nyílása hallatszódott.

- Jól vagy Perselus? – Piton az utolsó pillanatban visszanyomta a lányt a víz alá.

- Persze, de miért?

- Köhögést hallottam. Tudod, hogy annak a kádnak elég szeszélyes az alja, gyakran változtatja a mélységét.

- Nem történt semmi. – felelte Piton egyre kényelmetlenebbül érezve magát.

- Akkor rendben, megyek is.

- Jó éjt Albus.

Piton amilyen gyorsan csak tehette, kirántotta a kábult lányt a medence mélyéről. Hermione nem volt magánál, túl sok vizet nyelt. A tanár gyorsan cselekedett, elúszott pálcájáig, majd gyorsan vissza, végül a lányt a mellkasára fektette, hogy Hermione feje az ő vállára bukjon.
Kimondta a megfelelő varázslatot, mire a lány köhögni kezdett a férfi mellkasára borulva.
Pitont feszélyezte ugyan a helyzet, hogy meztelen testük gyakorlatilag összesimul, de nem tudta volna letagadni: élvezte.

- Jól van? – kérdezte a lány hátát simogatva.

- Azt hiszem. Köszönöm tanár úr.

- Nincs mit. – azzal távolabb tartotta magától az instabil Hermionét. – Meg tud állni a lábán?

- Nem – mondta a lány.

- Volna egy javaslatom.

- Hallgatom. – bólintott a lány a medence falába támaszkodva.

- Ha már itt vagyunk, fejezzük is be, amiért jöttünk, aztán először kimegy maga, pár órával később, pedig én.

- Akkor segítenie kell, hogy átmenjek a saját kádamba.

Hermione elfordult, míg a tanár kimászott a kádból és felvette köntösét, majd Piton becsukta szemét, egy törölközőt tartva, míg a lány felé sétált. Miután Hermione belecsavarta magát a zöld anyagba, megszólalt:

- Kinyithatja a szemét.

Piton tekintete elidőzött a meztelen nyakon, a csupasz lábakon. Érezte, hogy a vér nem a feje felé csordogál.
- Basszus. – gondolta dühösen, amikor megérezte köntösét, mivel az szűknek bizonyult.
Mindez idő alatt áttámogatta a lányt a másik kádba, de azt alig bírta ki, hogy ne nézzen oda, míg az leveszi a törölközőt és halk loccsanással a kádba ereszkedik.
Hatalmas léptekkel indult vissza saját medencéje felé, amikor meghallotta Granger motyogását:

- Még a járása is határozottabb...

- Hogy mondta?

- határozott a járása – bökte ki a lány.

- Én úgy hallottam, határozottabb. Ki okozza önnek a fejtörést Miss Granger. Ha már így megismertük egymást az éjszaka folyamán, elmondhatja.

- Ron Weasley – mondta teketóriázás nélkül a lány.

- Nem szerencsétlen egy kicsit magához?

- Nem az, csak nagyon gyerekes. De miért magával beszélem meg mindezt?! – vette észre magát Hermione.
Piton széttárta karját, mint aki azt mondja: halvány fogalmam sincs. Hermione tekintete végigszaladt a tanár szikár felsőtestén. Csak akkor vette észre magát, amikor a tanár elmosolyodott.

- Megfelelek önnek esztétikailag?

- Teljes mértékben – csúszott ki Hermione száján a mondat, majd, mint aki felébredt szája elé kapta a kezét.

- Ne aggódjon, díjazom az őszinteségét. Van esetleg még valami, amit szeretne elmondani nekem? – nézett a lány szemébe Piton.

- Szép a szeme.

- Az öné is. – mondta vigyorogva Piton, észrevette, hogy most bármi könnyen kicsúszik a lány szájából. Rendkívül jól szórakozott.

- Basszus, ne turkáljon az agyamban és ne kényszerítse ki a... a... a....

- A vallomásokat?

- Nem, nem vallomások, csupán annak köszönhető a dolog, hogy majdnem megfulladtam. Ha nem lenne a tanárom, beverném a képét!

- Csak bátran, de nem hiszem, hogy ez az ön testfelépítése alapján valaha is sikerülhet.

- Tudja mit?! Már nagyon idegesít! – azzal Hermione kimászott a medencéből, magára kapta köntösét, majd elindult a tanár felé, végül köpenyestül a másik vizébe mászott.
Már emelte a kezét, amikor a tanár hirtelen megszorította azt.

- Nem hittem, hogy megteszi – mondta elgondolkozva. Arra azonban nem figyelt, hogy a lánynak csupán az egyik kezét tartotta, így végül a másik hatalmasat csattant arca bal oldalán.
Döbbenettől elnyílt ajkakkal nézett a lányra, aki hasonlóan pillantott rá.

- Én most pofon vágtam magát.

- Úgy van, én meg most megcsókolom magát. – Piton ígéretéhez híven megcsókolta a lányt, aki remegett karjai között, majd, mintha mindig erre várt volna, visszacsókolt.
Csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, miközben Piton lefejtette a lányról a lenge köpenyt.
Végre meztelenül simulhatott a lányhoz.
Piton boldog volt, hisz már több hónapja erre várt, szinte tervezte ezt a pillanatot.

Piton elmormogott egy hangszigetelő varázslatot az ajtóra, valamint egy nagyon erős zár-varázslat is került az ajtóra.

Végül megtehette azt, amire egészen eddig türelmesen várt: magáévá tette a lányt.
Hermione pont olyan csodálatos volt, mint ahogy azt álmaiban elképzelte.

Forró szeretkezésük után Hermione mászott ki elsőként a medencéből. Már nem zavartatta magát azzal, hogy a tanár megláthatja meztelen testét. Apró mosollyal a szája szegletében öltözött fel, ő is elégedett volt.

- Jó éjt Perselus – mondta, majd lehajolt a férfihoz és megcsókolta.

- Jó éjt Hermione.

A szerelmes lány otthagyta a szintén ilyen érzésekkel rendelkező férfit, majd pár lépés után visszanézett az ajtóra., melyen cirkalmas betűk hirdették:
PREFETANÁRI FÜRDŐ

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés