Az EMO-ról:

Az emo-fogalma nem csak egy öltözködési stílust foglal magába, hanem
tulajdonképpen a stílus is a szintén ilyen néven futó zenei irányzatból
fejlődött ki.

Emo, mint zene:

Tulajdonképpen korunk egyik legfrissebb alternatív ,,találmánya", a '90-
es évek közepetájt született meg ez az újfajta, kissé kevert műfajú
zene. Ötvözték a punk-poppal, a brit poppal és a hardcore elemeivel.
Sokan furcsának találják, hogy a kissé ,,nyálas" dallamok mellett fel-fel
hangzik egy kis üvöltözés, egy kis hörgés.:D Az igényesebb bandák
néha áthajlanak a kicsit progresszívebb vonalba, ahol hallhatunk
gyönyörű gitárszólókat, kesze-kusza dobparádéval, meg hasonlókat.
A dalszövegek általában személyesek, a lelki világgal (néha kicsit
elvont), a szerelemmel, barátsággal kapcsolatosak, érzelemgazdagok
(innen a név: emo=emotional=érzelmes) ezért Amerikában már nagy
tömegeket vonz magához ez a fajta zene. Hazánkban is egyre
ismertebb az irányzat, és sajnos jópáran ismét csak pár újonnan
befutott emo-zenekar miatt gondolják magukat emosnak... Emiatt
sokan csinálnak butaságokat, amiket alább olvashattok el.

Emo, mint stílus:

Rengetegen gondolják úgy, hogy ha valaki emo-zenét hallgat, az
depressziós, gyenge idegzetű ember. Szerencsére ez nem így van
(persze sajnos nem minden esetben). Lehet, hogy ezek a fiatalok
érzékenyebbek, többet sírnak, kicsit zárkózottabbak, emiatt sokan
elítélik őket, főleg a fiúkat (EmoKid-eket). Pedig ezeken a dolgokon
nincs mit szégyellni. Rengetegen gondolják úgy, hogy ha valaki emo
stílusú, akkor biztos otthon vagdossa magát, élvezi ha folyhat belőle a
vér, begyógyszerezi magát, és a tizedik emeletről leugorva végzi. Nos,
azok, akik ezt valóban megteszik, mind bolondok. nekik pszihiáterre
van szükségük, vagy barátokra!! felhívnám a figyelmet, ha ismersz
ilyen emberkéket, foglalkozz vele minél többet, tudasd vele h nincs
egyedül a problémáival, és később nem biztos h szembesülnie kell
efajta nehézségekkel. A pesszimizmus nem bűn, minimálisan
mindenkiben megvan. Rossz időszaka is mindenkinek van, ami talán
nem is olyan rossz, csak a pesszimizmus nagyítja hatalmas mértékekig.
Az öngyilkosság pedig végképp nem megoldás a problémákra. Ha
zenében is hallotok ,,öngyilkosságra ösztönző" szövegeket, ne érts
velük egyet, csak hallgasd, mert nem is biztos h arról énekelnek.
Szerintem olyankor a személyiség egy részének ,,meggyilkolásáról"
beszélnek, ami tulajdonképpen az ilyen érzékeny, depresszióra
hajlamos embereknek íródott. Csakhogy sajnos rengeteg olyan fiatal
van, aki félreértelmezi ezeket a szövegeket. Gondolkodniuk kéne,
mielőtt butaságot cselekednek.
Ha tetszik ez a stílus, ne légy a követője úgy, hogy marhaságot
csinálsz. Az igazi emosok sokat gondolkoznak az élet dolgain, gyakran
filóznak olyan dolgokról, amik az emberi érzelmekkel, a léttel
kapcsolatosak.
Szokatlan öltözködésük és hajviseletük felhívja a figyelmet arra, hogy
vannak ilyen fajta lázadók is. Az emberek nemtörődömsége ellen
lázadnak tulajdonképpen, egyfajta segélykiáltás, hogy velük is kell
foglalkozni. Az elme szabadságát és a boldogságot részesítik
előnyben. (az őspunkok sajnos gyűlölik őket érzelgősségük miatt, és
merthogy szintén kissé kitűnnek a tömegből, továbbá mert nem
politikai dolgok ellen lázadnak)

Az emo név az emotional szóból ered ami érzelmest, érzékenyt jelent, ebből kifolyólag az emósok általában nagyon érzékeny emberek, még ha csak divatból is. Nem nagyon lehet eldönteni, mi alakult ki előbb: a zene vagy az életforma. A zene kb. a nyolcvanas évek végén. Egyre több ifjú zenekar kezd befutni ebben a stílusban. A keményebb zenekarok, mint az At The Drive-In, a Rival Schools és a poposabb változat Jimmy Eat World, Weezer egyaránt Amerikából jöttek. Maga a stílus elég sokoldalú és behatárolhatatlan. A legjellemzőbb a stílusra a félhosszú tépett feketére festett haj, csíkos poló, tornacipő, smink, teljes mintás póló, férfiaknál a lányos nadrágok viselése, fekete keretes szemüveg, kitűzők stb. Az emósok egyik jellemzője még, hogy vegetáriánusok (az állatok iránti szeretetből). A stílus egyik jelképe egy X alakzatú jel, ami az amerikai, becsületes életmódot folytató "Straight-Edge" hardcoreosoktól csórtak. Msn-en vagy hasonló chatprogramon egy emo nevében mindig benne van az X jel. A stílus képviselői imádják a tetkókat, piercingeket, fülbevalókat, néhányan a Vespa, antik robogóival közlekednek. Az emo zeneszövegek általában szenvedésről, depresszióról szólnak, avagy "a gonosz szülők nem adtak több pénzt, hogy gagyi koncertekre menjek" vagy "és az milyen már hogy nem szeret". Az emós srácok gyakran ilyen szöveket írnak a barátnőjüknek hogy ˝Mennyire hiányzik nekik az illatuk˝ stb, ugyanakkor ez nagyrészt csak a megjátszott szerephez tartozik. Az emók általában sosem beszélnek pozítiv dolgokról, boldogságról pedig semmiképp. A gitár nélkülözhetetelen, ha valaki emós akar lenni. A kezdők általában leülnek, előveszik a gitárjukat és valami nagyon pocsék dallamot játszanak, amiben arról énekelnek, hogy a szüleik csökkenetették a zsebpénzüket, vagy nem járhatnak többet a Tescóba vásárolni. Az együtteseiknek rendszerint teljesen értelmetlen, minél hosszabb nevük van. Egyenesen elfogadhatatlan, ha valakinek pozitiv világképe van, esetleg elégedett önmagával. Ha ehhez még jól is néz ki, akkor már alapból kizárt, hogy emós legyen. Mindezek ellenére mint már említettem egyre több fiatalnak tetszik a stílus,az emo kétségtelenül egy újabb divathullám ami hamarosan nálunk is felüti majd a fejét. Visszatérő motívum a szerelmi bánat, és az ebből fakadó önsajnálat, frusztráció, reménytelenség. Persze akadnak pozitív ellenpéldák is. A srácok gyakran smárolnak egymással, így szeretnék magukra felhívni a figyelmet, és kimondani szótlan lázadáukat, hogy nem érdekli őket semmi, bele értve ezzel a nemi hovatartozást is. Emo, ejtése egyébként "imo", amit kevesen tudnak mert csak a rövidítést ismerik.