Volt egy kisfiú. A szülei éjszakára egyedül hagyták. De a fiú nem akarta és szólt is a szüleinek, hogy ő nagyon fél nem akar egyedül maradni. A szülei akkor ezt mondták neki: - Ha félsz, akkor rakd le a kezed, és a kutya megnyalja, akkor nincs semmi baj. Ez a mondat némiképp megnyugtatta a fiút. A szülők elmentek. A fiú behívta a házba a kutyát, egészen az ágya mellé. Megsimogatta, és bebújt az ágyba. Már majdnem elaludt, amikor csöpögést hallott. Le rakta a kezét. A kutya megnyalta. A fiú meg is nyugodott, de később megint hallotta a csöpögést. Ismét lerakta a kezét. A kutya ismét megnyalta. Harmadszorra is hallotta a csöpögést. Leszállt az ágyról és kiment a konyhába, de a csapok el voltak zárva. A fürdőbe is bement, de ott is elvoltak zárva. Vissza ment a szobába. Észrevette, hogy a kutya fel van akasztva a szekrényre, és a plafonra a kutya vérével volt felírva: „Nem csak a kutya tud nyalni!”