Lea visszament alapba. Ugyanúgy röhögcsélt, viccelődött, szórakozott. Fellélegeztünk Lilyvel. A megbeszéltek alapján, délután kellett kiosztanunk a meglepetéseket egymás között. Én ár minden csomagot az ágyamra készítettem, megírtam hozzá a kártyákat is, aztán elmentem hajat mosni. Na, nem mintha az ünnep, vagy az ajándékozás miatt cicomáztam volna, csak már szükségem volt egy lelket is kitisztító, hosszú, forró zuhanyra, és alapos sikálásra. Úgy belemerültem a dologba, hogy mire törülközőbe csavarva, csuromvizes hajjal az ágyamra dőltem, már csak egy órám volt „készülődni”. Lilyék nagyon be voltak sózva. Igaz, ennek inkább a gyorsvonatmódra közelgő bál volt az oka. A lényeg, nyolcra mind a hatan (Petert a bál napjára vártuk) összegyűltünk a kiürített klubhelyiségben. Én a kandalló falának dőlve, összekuporodva hallgattam a boldog csevegést, néha elvigyorodtam egyik-másik baromságra, aztán mikor valamelyik fiú horkolni kezdett jó dolgában, felpattantam, hogy megnézzem, melyik kan volt. Hát, lehet tippelni… Lendületből Black ölébe vetettem magam, mire az felvillantotta a legszebb vigyorát, és legurult velem a padlóra.
- Ha a bálon is aludni fogsz, inkább el se menjünk – dünnyögtem unottan, és mellkasára tenyerelve próbáltam legörgetni magamról. Mire ő elengedte magát, és teljes súlyával rám nehezedett. Nyögve leheltem a lelkem, ő meg kényelmesen elhelyezkedett. Arcát a vállgödrömbe fúrta, kezeit alám tornázta, és magához szorított.
- Nekem sokkal jobb ötleteim vannak az alvást, és a bált illetően… - súgta vigyorogva, és a keze elindult a vállamról lefelé…! Nem kellett tovább erőt gyűjtenem, simán kimasíroztam alóla. Megigazítottam félre csúszott/tolt toalettemet, és a közönség felé fordultam.
- Tanácsolom, hogy essünk túl rajta minél gyorsabban… - sóhajtottam, és igyekeztem legyűrni a pírt a nyakamról.
- Egyetértek… Inkább, minthogy org(ia)onáljatok a szemünk láttára. – Potter most elvágta magát… A pír, amit le akartam gyurmáznia a nyakamról, most beborította a hajhagymáim gyökereit. Black feltápászkodott és összekacsintott Potterrel… A zavarom elpárolgott, és valami már vánszorgott a helyére…
- Egyszer még nutellát csinálok a mogyoróitokból… - mormogtam, és visszakúsztam a helyemre.
- Thorána igaza van. Kezdjük el – szólalt meg Lupin, és mosolyogva felállt a helyéről. Haldoklóhoz illőt sóhajtottam, és én is felálltam.
- Kezdjük mi? – kérdezte tőlem Remus, mire én kurtán bólintottam. Pici csomagot nyomott a kezembe. A papíron keresztül éreztem, hogy valami üvegcse féle lehet… De nem bontottam ki. Oda adtam neki az ajándékát. Ő bezzeg rögtön neki esett. A tetején találta a nyalókát. Rám vigyorgott, aztán tovább turkált, és felmarkolta a talárt. Érdeklődve hajtogatta ki.
- Olvasd el a kártyát hozzá… - dünnyögtem halkan, és miközben ő olvasott, én is bontogatni kezdtem a csomagocskámat. Jól tippeltem. Átlátszó üvegcse volt, fa dugóval elzárva, és színtelen folyadék gomolygott benne. Elővettem a papírost. Remus jól ismert, előkelően egyszerű betűivel csak néhány szót kanyarintott rá. „Kis kortyokat használj, ha szükség lesz rá! Úgy sokáig eltart majd… Tudom, hogy a nagyid készletét már elhasználtad. Köszönd a bájitalt Belzebubnak.”
- Jajj, Remus! Köszönöm! – öleltem meg széles vigyorral a képemen. Mosolyogva megpaskolta a hátamat, aztán elővett egy nyalókát, és szorgosan nyalogatva, visszadőlt a fotelbe. Miközben Remus mindenkivel elintézte a csomag oda-vissza dobálgatást, én Leát figyeltem. Arcáról sugárzott a vidámság, és az öröm. Nagyon jó volt nézni őket.
- Lily – szóltam mosolyogva, és izgatottan nyújtottam felé az őzgidás papírba csomagolt, faragott fa dobozkát. A doboz gyertyánfából készült, és egy kecsesen szálló hippogriff lett bele faragva. Lily leszedte a papírt, a kártyát maga mellé rakta a díványra. Felnyitotta a doboz tetejét, és láttam, ahogyan megcsillant a szeme. Óvatosan érintette meg a pálcát, aztán a lábaira fektette. „Venia Venenum Erus Latus” Annyit tesz: Bájital Mesternő. Lily könnybe lábadt szemmel borult a nyakamba, és én úgy szorítottam magamhoz, mintha egybe akartam volna vele nőni. Aztán szipogva megtörölte az arcát, és kezembe nyomott egy kis csomagot. Kibontogattam, és egy könyvecskét leletem benne. Belelapoztam. Az első oldalon egy, az egész lapot beterítő fényképet találtam. A kép Leáéknál készült, talán éppen idén nyáron. A kertben voltunk, a nagy fa alatt. Összekuporodva, szendvicsben durmoltunk aznap délután, mert hogy éjszak kihagytuk az alvás cselekvési pontot. Középen feküdt Lily, hátulról Lea bújt hozzá, átvetve rajta a bal lábát, én pedig kicsit lejjebb, körülbelül Lily hasával egy vonalban gömbölyödtem össze, háttal a lányoknak. Már tudtam, hol lesz a kép helye. Hálásan pillantottam Lilyre, mire ő elmosolyodott, és tovább bontogatta az ajándékait. Bő húsz perc múlva, Potter melltartóban és (elméletileg, mert nem akartam róla meggyőződni) tangában vonaglott előttünk, én pedig hálásan ölelgettem a télre tervezett kviddics talárt, amit a tangás adott nekem karácsonyra. Mindenki vigyorogva kortyolgatta a felcsempészett vajsört, és a konyháról (Blackék szavaival élve) kölcsönvett süteményeket majszolgattuk hozzá. Két kör volt még hátra. Leáé és Blackké. Leával kezdtem. Még mindig vigyorgott, de mikor halkan megszólítottam, szemeiből eltűntek a vidám szikrák. Nem érdekelt. Lea a barátnőm, és ha rajtam múlik, az is marad! Oda adtam a neki szánt csomagot. Némán ült vissza a helyére, és gyorsan leszedte a papírt a két kis dobozkáról. Aztán kinyitotta őket. Merlin az Atyám, nem vagyok elszállva magamtól, de szinte áhítattal nézte az ékszereket. Aztán apró mosoly jelent meg a szája sarkában. Hozzáléptem és átöleltem. Először nem karolt vissza, de aztán hatalmas sóhaj kíséretében, halkan zokogva magához szorított. Picit eltoltam magamtól.
- Mi a baj…? Miért sírsz? Ne sírj, hallod… - tanácstalanul pillantottam Lilyre a szemem sarkából, de ő csak megvonta a vállát. Lea pedig nem szólalt meg, csak összekönnyezte a felsőmet. – Gyere… - mondtam neki halkan, és karon fogva magammal húztam a mosdóba. Becsuktam magunk után az ajtót, aztán a csaphoz léptem, bevizeztem az egyik a törölközőt, és letérdeltem a földön kuporgó barátnőmhöz. Hüppögött, aztán halkan megszólalt.
- Én nem vettem neked semmit… - És tovább folytak a könnyei.
- Jajj, Lea… - sóhajtottam, és mosolyogva megszorítottam a kezét. – Nem is tudod, mennyire örültem neki, mikor ma megérkeztél az adok-kapokra… nehogy azt hidd, hogy megsértődöm… Hallod? – Letöröltem az arcát a vizes anyaggal, aztán újra kézen szorítottam. –Őszintén szólva nem nagyon tudom, mi történik velünk mostanában, de a lényeg, hogy még mindig tudunk együtt nevetni… ugye még mindig tudunk? – vigyorogtam rá, mire ős is mosolygott egyet. – Juhé! – nevettem, és kézen csókoltam. – Most pedig hölgyem… - kihegyeztem a bajuszom, térdre ugrottam, és pillogva felnéztem könnyáztatott arcába. – Megtisztelne azzal, hogy visszakísérhetem az önt váró szerény társasághoz…? – Felnevetett, és pukedlizett egyet.
- Megköszönném, ha inkább a hálótermembe kísérne el…
- Huhh… - hőköltem hátra, majd cinkosan rákacsintottam. – Perverz kisasszony… - nyújtottam ki a nyelem, mire ő hókon nyomott, és nevetve előreindult. Megnyugodott a lelkem.