|
Nyúlmami barátnőmtől
Óda a katicához
Katicabogár, drága katicabogár!
Mikor meglátlak a bánat
tovaszáll.
Pirosló kabátkád
fekete pettyei,
mondd, a költőket
meg miért nem ihleti?
Nem szednek rímbe,
nem foglalnak dalba,
pedig bogarak közt
bizony királynő vagy!
Elnézlek a fűszálon,
hogy hintázol fel, s le,
látványától szívem
megtelik örömmel.
Ha leszállsz a vízre,
s megázik a szárnyad,
ne félj katibogár,
kihalászlak!
Elnéznélek napestig,
de az időm véges,
nem fáradtál még el?
Meghívlak magamhoz,
gyere vacsorára!
Hozz vidámságot a
kicsi házba!
Tálalok majd neked
friss levéltetveket,
ez a kedvenced,
tudom, hogy szereted!
Vígadjunk most együtt
legalább egy kicsit,
s ha elfáradtál
lepihenhetsz itt is.
Ha felkel a nap,
ne félj, ablakom
kinyitom,
s nézek utánad,
hogy reppensz tova!
Katicabogár, drága katicabogár,
mikor meglátlak a bánat
tovaszáll!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
