ADA: Klippremiert láthattunk az előbb. Lola legújabb szerzeményét.
LOLA: Sziasztok.
ADA: Nagyon vicces jelenet zajlott le a stúdióban, amíg a klipet néztük. A klipben ugyanis van egy csókjelenet, aminek Lola az egyik főhőse. Amikor odaérkeztünk, Lola rám nézett, és csak ennyit mondott: „cuki fiú volt.”
LOLA: Igen. Nem is ezzel volt a legnagyobb gond. Inkább az volt a rossz, hogy nagyon-nagyon izgultam. Most csináltam ilyet először. Ez egy különleges klipforgatás volt, hiszen csak két órán keresztül kellett a dalomat hallgatni, egyébként meg nagyon nagy csend volt. De nagy feladat volt még a lökdösődős jelenet is, vagy a klip legvége, amikor sértődött arccal kell elhagynom a színt. Ez azért volt különösen nagy feladat, mert a srác, aki a rendezőt játszotta, rengeteg hülyeséget kiabált össze-vissza, és alig bírtam ki nevetés nélkül.
ADA: Mért mondod, hogy rövid a két óra a zenédből? Mennyi ideig szokott szólni egy ilyen forgatáson a zene?
LOLA: Általában egész nap megy a szám, amitől a stábnak a nap végére már égnek áll a haja. Ezen a forgatáson viszont nem is fáradtam el nagyon. Nagy csend volt, és nyugalom. Békésen zajlott, szerencsére.
ADA: Hogy választották ki a szereplőket?
LOLA: Ez nagyon érdekes. Rengeteg ember szerepel a klipben. Én nem tudtam előre, hogy mi lesz a történet, és amikor a helyszínen láttam, hogy van egy stáb, és mögötte még egy stáb, akkor nem tudtam mire vélni a helyzetet. Rengeteg ember volt.
ADA: A cuki fiút te választottad?
LOLA: Nem. Bár az ötletet én vetettem fel a menedzseremnek, hogy lehetne egy csókolózós jelenet. A fiút végül Indián hozta a forgatásra.
ADA: Akkor már az is kiderült, hogy Indián rendezte a klipet. Kinek az ötlete volt, hogy egy forgatás legyen a forgatás témája?
LOLA: Indián és a menedzserem közösen sütötték ki. Én nagyon meg is ijedtem, amikor hallottam, hogy ez lesz a történet, hiszen nem fordult még elő velem az, hogy az éneklésen kívül egy másik, külön szerepet is el kellett játszanom egy klipben. Féltem, hogy nem fog menni a feladat. De szerencsére jól sikerült.
ADA: Dehát a sorozat után, amiben játszottál...
LOLA: Igen, tulajdonképpen itt is az a lényeg, hogy egy sorozatban játszom: bedobnak a mély vízbe, minden összejön. Szerencsére a végén minden megoldódik, és happy end lesz.
ADA: A csókjelenetről mesélj egy kicsit. Ez engem mindig nagyon izgat, hogy hogyan is működik ez. Én azért nem mertem színésznőnek menni, mert féltem, hogy egyszer csak azt mondja valaki, hogy csókolózni kell.
LOLA: Én is nagyon féltem a csókjelenettől. De a forgatás reggelén beküldte hozzám az Indián a Bencét, és mondta, hogy...
ADA: Hogy gyakoroljatok ha-ha-ha!
LOLA: Nem, csak beszélgessünk. De azt is mondta, hogy még mielőtt ötven ember látja, azért próbáljuk ki, milyen egymással csókolózni. Akkor megtudtam, milyen is a színházi csók, és azt is, hogy most nem azt kell csinálni. De hát szerencsére a való életben azért csináltam már ilyet, tehát nem volt teljesen új a dolog. A furcsa az volt, hogy elsőre sikerült a jelenet, és nem volt különösebb probléma. De több beállításból is vették a jelenetet, így ez négy órán keresztül zajlott.
ADA: Tehát négy órán keresztül csókolóznod kellett?
LOLA: Nagyjából. Közben megsértődni, kiszaladni stb. Egy idő után sajnos már nem volt romantikus. De jóban lettünk Bencével.
ADA: Hát azt meg is értem. Köszönöm, hogy elmesélted az élményeidet. |