Tekintse meg képeinket!A kutatók elismerték, hogy ennek az egy égitestnek az elemzése után nem lehet általános érvényű igazságokat kijelenteni, hiszen nem lehet tudni, hogy a Tempel 1 mennyire átlagos üstökös. Ugyanakkor remélik, hogy pontosabb képet kaptak arról, hogy milyen anyagokat hoztak az üstökösök a Földre 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Szénhidrogéneket jóval nagyobb mennyiségben találtunk, mint amire számítottunk, és több olyan anyagot is felfedeztünk a porban, amit eddig még nem sikerült azonosítani, lelkesedett a Marylandi Egyetem csillagásza, Michael A'Hearn, a NASA's Deep Impact küldetésének vezető tudósa. Nagy találkozás Ezek az első komolyabb tudományos beszámolók a találkozás óta. A Deep Impact az előzetes terveknek megfelelően július negyedikén a hat kilométer átmérőjű Tempel 1 üstökös közelébe érkezett, és kilőtte az égitestre töltetét. A mosógép méretű, 372 kilós szerkezet helyi idő szerint hét óra előtt tíz perccel csapódott be a Tempel 1-be, hogy kiszakítson belőle egy darabot. Ennek az volt a célja, hogy, az égitest szerkezetét a szonda elemezni tudja. Az óránként 37 ezer kilométerrel száguldó lövedék becslések szerint száz méter átmérőjű krátert vájt az üstökösbe. Az üstökös 135 millió kilométerre volt a Földtől a találkozáskor, a szondának az elliptikus pálya miatt azonban ennél jóval többet, közel négyszázmillió kilométert kellett utaznia. A találkozás előtt 24 órával az anyaszondáról levált az Impactor, és elindult utolsó, szomorú útjára. A szakításkor 864 ezer kilométerre száguldoztak az üstököstől, ami két Föld-Hold távolságnak felel meg. Az Impactor becsapódásakor az anyaszonda 8700 kilométerre volt a Tempel 1-től, aztán még 500 kilométerre megközelítette az égitestet, mielőtt végképp elhagyta azt. Kicsapódó anyag Tempel 1 Az égitestet 1867-ben találták meg, aztán átmenetileg eltűnt, és csak 1972-ben került elő újra. Az üstököst egy Tempel nevű tudós nevezte el saját magáról, aki igen termelékeny kutató volt: még további 12 égitestet talált. A Tempel 1 teljesen átlagos üstökös, egyebek között ezért is választották ezt a célpontot: nagyjából hat kilométeres az átmérője, viszonylag közel van, ráadásul könnyű megcélozni, mert jókor, jó szögből süt rá a nap. Horst Uwe Keller, a német Max Planck Intézet munkatársa elmondta, hogy a becsapódás során 5500 tonna víz került az űrbe, több más jégfajta – például széndioxid, szénmonoxid, és ammóniajég - kíséretében. De a porfelhőben ennél sokkal több anyag volt, A'Hearn elmondta, hogy a felhőt elemezve találtak hidrogén-cianidot, metil-cianidot, acetilént és formaldehidet, ezen kívül még több olyan szerves anyagot, ami azonosításra vár. Az, hogy ezekből az anyagokból ilyen nagy mennyiségben találtak a Tempel 1-en feltételezi, hogy a korábban sejthetőnél nagyobb az összefüggés az üstökösök és a földi élet kialakulása között, mondta A'Hearn. Lyukacsos A kutató elmondta, hogy a becsapódó test ferdén találta el a Tempel 1 felszínét, és pár tíz méter mélyre fúrta be magát, de az üstökös belsejéről egyelőre nem tudtak többet mondani a tudósok, mert a krátert eltakarta a porfelhő, amit még nem sikerült számítógéppel kiretusálni. A tudósok azt várták, hogy előbb-utóbb sűrűbb részt ér az Impactor, de ez nem következett be, amiből arra következtetnek, hogy az üstökös 75-80 százaléka üres tér. Korábban mocskos hógolyóként tekintettek ezekre az égitestekre, mert úgy gondolták, hogy belül jégből állnak, kívül pedig por fedi őket. Most azonban sokkal inkább úgy néz ki, hogy a vékony felszíni jégréteg alatt ritka, lyukacsos szerkezetet találunk.