Amikor a pilóták felfedezték a tárgyat, az 2100 méter magasan repült, ám pillanatokon belül 3000 méter fölé emelkedett, majd hihetetlen gyorsasággal, öt másodperc alatt 150 méteres magasságba ereszkedett. Eközben a repülő tárgy a hangsebesség kétszeresére is felgyorsult, és mindezt az F16-osok és a földi megfigyelők műszerei is rögzítették. Furcsa volt az is, hogy amikor átlépte a hangsebességet, nem lehetett hallani a szokásos hangrobbanást, miközben szakértők szerint ilyen mértékű gyorsulást és zuhanást egymásután nem képes emberi pilóta túlélni. A Discovery Channel 1991-ben sugárzott „Unsolved Mysteries” (Megoldatlan rejtélyek) című sorozatában interjút készítettek W.J.L. de Brouwer vezérőrnaggyal, a belga légierő akkori műveleti parancsnokával. Ő megerősítette, hogy „kiemelkedően nagy gyorsulási értékeket mértünk, amelyeket nem lehet egyetlen hagyományos repülővel sem elérni”. Még 1981-ben, egészen pontosan január 13-án, Charles Halt alezredes, a brit Royal Air Force suffolki (Bentwaters/Woodbridge) amerikai légibázisán dolgozó parancsnokhelyettese feljegyzést küldött a brit védelmi minisztériumnak, amelyben az 1980 karácsonya és szilvesztere között bekövetkezett éjszakai események sorát írja le. Az információszabadságról szóló amerikai törvény értelmében a feljegyzésnek egy másolatát kénytelenek voltak 1983-ban nyilvánosságra hozni. Ebből kiderül, hogy 1980. december 27-én kora reggel az amerikai légierő biztonsági őrjáratának két tagja a woodbridge-i bázis melletti, rendleshami erdőben észlelt szokatlan fények felderítésére indult. „Az illetők egy furcsa, csillogó tárgyat láttak az erdőben. Leírásuk szerint a tárgy fémesnek és háromszög alakúnak látszott, a szélessége a lábánál két-három méter, a magassága mintegy két méter lehetett. Az egész erdőt megvilágította fehér fényével” – olvasható a feljegyzésben. „A furcsa tárgy csúcsán vörös fény pulzált, alja pedig kéken világított. A tárgy lábakon lebegett. Amikor a járőrök elindultak felé, a fák között manőverezve eltűnt…. Másnap az eset helyszínén három darab közel 4 cm mély és csaknem 18 cm átmérőjű bemélyedést fedeztek fel. A következő este ellenőrizték a terület sugárzási szintjét. A rögzített béta/gamma értékek 0,1 milliröntgent mutattak, a legmagasabb értéket a három bemélyedésnél és az általuk képzett háromszög középpontjánál észlelték.” Ez a várt szint tízszeresének felelt meg. A feljegyzés ezután leírja, hogy december 29-én éjjel vörös, „napszerű” fényt láttak a fák között, amelyből csillogó részecskék szóródtak szét, majd a fénysugár öt különböző fehér részre vált, és eltűnt. Ezután két-három órán keresztül három tárgyat lehetett látni az égen; az egyikük délnek tartva időről-időre fénycsóvát bocsátott ki. „Ennek a jelenségnek többen is szemtanúi voltak, köztük az alulírott” – zárja sorait Halt alezredes. A dokumentumot, Nick Pope minisztériumi tisztviselő mutatta meg nekem. Pope szerint a Rendleshamnél megfigyelt titokzatos fény „a világ egyetlen hivatalosan is elismert ufójelensége”. Nem azért nem felel meg a valóságnak, hogy Rendelsham lenne az egyetlen hivatalos ufómegfigyelés, mert sosem ismerték el hivatalosan – mondja Pope úr –, hanem azért, mert számtalan más alkalommal is láttak ufókat katonai szemtanúk, illetve radarral is megerősítették a vizuális megfigyelés tényét.