Írások : Égi Háború 2 : Anúbisz Papnője |
Égi Háború 2 : Anúbisz Papnője
2007.06.15. 10:08
Anúbisz papnője 2
Égi háború
Prológus.
Két feketeköpenyes alak megállt egy hatalmas, gránitból faragott kapu előtt. Ez volt a Sötétség Kapuja, mely mögött olyan titkok rejtőztek, amelyeket az egyiptomi istenek el sem tudtak képzelni. Kivéve ezt a két alakot.
-Feszültnek látszol Szét! Mi aggodalmad oka? – kérdezte az egyik.
-Olyan dologra készülünk ami miatt az istenek száműzhetnek. Jogom van aggódni Anúbisz. Nem gondolod?
Az isten egyetértően bólintott.
-Való igaz. Veszélyes dologra készülünk. De nálunk van Baal jogara és hamarosan pedig a serege is. Akkor pedig a többi isten minket szolgál majd. Ráadásul az aki meghiúsíthatná a tervünket, fogságban van. Nincs okod aggódni!
Szét nem szólt egy szót sem.
Anúbisz felemelte a jogart és így szólt:
-Szólítalak téged Őrző!
A kapu melletti szobor hirtelen megmozdult és fejét a két isten felé fordította.
-Mit akartok tőlem? – kérdezte mély, dörgő hangon.
-Oh hatalmas Őrző! Nálam van Baal jogara! Parancsolom, hogy nyisd ki a Sötétség Kapuját és add nekem Baal hatalmas seregét!
A szobor egy pillanatig habozott, majd a kőkapu hirtelen megmozdult.
-Ahogy óhajtod! Baal serege a tiéd!
-Ugye nem megmondtam? Nincs miért aggódnod! – mondta Anúbisz és mosolyogva Szét felé fordult –A többi egyiptomi isten ideje lejárt.
-Meg kell hagyni a leleményességed határtalan. Ellopni Ball jogarát, merész ötlet volt. – suttogta Szét.
-Merész, de célravezető. – bólintott az isten és elindult a nyitott kapu felé.
Szét nem habozott követni. Anúbisz biztosan tudja, hogy mit csinál. Ha pedig minden a terv szerint alakul, a Holtak Birodalmának és az isteneknek hamarosan vége.
-Min mosolyogsz? – kérdezte Anúbisz.
-Csak elképzeltem a jövőt.
-Szép jövő elé nézünk.
Még nem tudták mi vár rájuk, de nagyon jót sejtettek.
Athemu békésen feküdt a fűben és a szemét lehunyva gondolkodott. Sosem sejtette, hogy a Holtak Birodalma ilyen szép és békés hely. Ide csak azaz egyiptomi kerülhetett, aki kiérdemelte. Ezekszerint ő már kiérdemelte ezt a jogot. Igaz már nem először van itt. Miután Yugi legyőzte, akkor is ide került. A fiú a barátaira gondolt. Nagyon hiányoztak neki és nem tudta, vajon találkozik e még valaha velük. Nagyon örült volna neki, de ez idáig Rá hajthatatlan volt és tiltotta őt tőlük.
-Hé, kicsi fáraóm! – szólalt meg valaki.
Biztosan elaludt és ezt csak álmodja.
-Kicsi fáraóm!
Álmodik és ez egy rossz álom.
-Mi az megsüketültél? – kérdezte picit dühösebben a hang. –Tudom, hogy nem alszol.
Athemu kinyitotta a szemét és dühösen felállt.
-Reméltem, hogy csak álmodom. De sajnos, nincs olyan szerencsém. Mit akarsz?
-Ne légy olyan mogorva kicsi fáraóm! – mosolygott a hang tulajdonosa, Szenmut – Árt a szépségednek. Különben meg nem értem, hogy miért vagy ilyen velem. Én alapjában véve kedves vagyok, engem mindenki kedvel.
Athemunak ezen nevetnie kellett.
-Ugye most csak viccelsz? Még hogy kedvel. Inkább utál!
Szenmut sértődötten elfordította a fejét.
-Mint mondtam már, ne gúnyolódj kicsi fáraóm. Nem áll jól!
-Szóval mit akarsz? – kérdezte még egyszer Athemu
-Rá hivat téged.
-Engem?
-Mi olyan meglepő benne? Mióta legyőzted Anúbiszt, te lettél a kedvence. Őtet nem érdekli, hogy ennyire elkényesztetett vagy.
-Én nem…. – tiltakozott a Fáraó.
-Ugyan kicsi fáraóm! Ismerd be végre, mióta visszajöttünk Yugiéktól, egy igazi ördögfióka lettél.- mosolygott Szenmut és megveregette a fiú vállát.- Még kiállhatatlanabb vagy, mint voltál.
-Most magadról beszélsz? – kérdezte Athemu és elindult az egyik ösvényen.
Valahogy nem volt hangulata Szenmut gúnyolódásait hallgatni. Felőle ez a hólyag azt csinál amit akar. Most jobban érdekelte, hogy mit akarhat tőle Rá. Nagyon fontos dolog lehet.
-Mond kicsi fáraóm! Nem akarsz róla beszélni?
-Miről? – kérdezte értetlenül Athemu.
-Arról ami bánt.
-Engem nem bánt semmi.
-Dehogynem! Van szemem, látok amit látok.
-Engem nem bánt semmi és kész!
-Rendben. Ahogy akarod.
Athemu biztos volt benne, hogy Szenmut úgysem fogja békén hagyni. Nem értette honnan szedte, hogy valami bántja. Nem bántja semmi! Tökéletesen el van. Legalábbis elvolt, míg meg nem jelent Szenmut. De ez ellen aligha tehet valamit.
|