Aiszóposz: A teknősbéka és a nyúl
Egy napon a teknősbéka épp az úton sétálgatott, amikor a nyúl ugrott elé. - Jó napot, teknőc koma. Látom, ma is alig vonszolod magad. Miért vagy ilyen lassú?- gúnyolódott vele a nyúl. - Lehet, hogy lassan járok, de ami a kitartásomat illeti, nincs hozzám mérhető senki a világon – válaszolta a teknősbéka. -Gyere, tegyünk próbát! Fuss velem versenyt, fel a domb tetejére- indítványozta.
A nyúl jót nevetett az ötleten.
-Ha-ha-ha! Hát ez jó! Még esélyed sincs arra, hogy nyerj, tudod-e?
A nyúl nyomban összecsődítette a barátait. Gondolta, most aztán megmutatja teknősbékának meg a többieknek, hogy mit tud ő, és egy jót mulatnak is ezen a versenyen.
-Mindenki jól figyeljen! Nézzük, ki a gyorsabb: a nehézkesen mozgó teknőc vagy én?
- Elkészülni! Vigyázz! Rajt! – kiáltotta a róka, aki a versenybíró szerepét vállalta magára. A teknősbéka és a nyúl egyszerre indultak. A nyúl vidáman, szökdécselve futott el a kíváncsiskodók mellett, és hamarosan már a domb felénél járt.
Vajon meddig jutott el a teknősbéka? – tűnődött a nyúl, majd megállt és hátranézett. A tenősbéka jó messzire lemaradva tőle, még a völgyben cammogott.
A nézőközönség jól szórakozott a teknősbékán.
- Teknős uram! Nem te vagy véletlenül a világon a leglassúbb állat?
A gúnyolódások ellenére a teknős kitartóan folytatta a fárasztó utat a dombnak fel.
A nyúl megunta, hogy a teknős járását lesse.
Úgy látom, még mindig lenn jár a völgyben. Azt hiszem, nyugodtan lepihenhetek egy kicsit – gondolta magában. Ezzel félúton leheveredett, és azon nyomban mély álomba merült. Amíg a nyúl az igazak álmát aludta, a teknősbéka lassan, de kitartóan haladt tovább a cél felé.
- Lehet, hogy lassan járok, de kitartásban senki sem veheti fel velem a versenyt – mondta magának. Amikor az út feléhez ért, hangos horkolásra lett figyelmes.
- Oh, hát itt fekszik nyúl úr, és mélyen alszik. A teknősbéka most minden erejét összeszedve kapaszkodott felfelé. Maga mögött hagyta a nyulat, aki még mindig aludt.
A jó kis szunyókálás után a nyúl felébredt.
- Vajon meddig jutott a teknőc? – kérdezte magától, és visszanézett az úton, le a völgybe, de a teknősbékát már sehol se látta.
- Ez nem lehet igaz! – kiáltotta fel meglepetésében.
Fenn a domb tetején ott állt a teknősbéka, és teli torokból, boldogan kiabálta, hogy ő lett a győztes. Megérdemelten ünnepelte magát.
Tanulság: A kitartó előbb-utóbb célba ér!
|