NOBODY HOME
I've got a little black book with my poems in. Got a bag with a toothbrush and a comb in. When I'm a good dog, they sometimes throw me a bone in.
I got elastic bands keepin my shoes on. Got those swollen hand blues. Got thirteen channels of shit on the T.V. to choose from. I've got electric light. And I've got second sight. And amazing powers of observation. And that is how I know When I try to get through On the telephone to you There'll be nobody home.
I've got the obligatory Hendrix perm. And the inevitable pinhole burns All down the front of my favorite satin shirt. I've got nicotine stains on my fingers. I've got a silver spoon on a chain. I've got a grand piano to prop up my mortal remains.
I've got wild staring eyes. And I've got a strong urge to fly. But I got nowhere to fly to. Ooooh, Babe when I pick up the phone There's still nobody home.
I've got a pair of Gohills boots and I got fading roots.
NINCS OTTHON SENKI
Van egy fekete noteszom a verseimnek, van kistáskám fésűnek, fogkefének, ha jó kutya vagyok, vetnek egy csontot nekem.
Lábamon gumipánt tartja a cipőm. Néha búskomorság tör rám. Tizenhárom csatornányi szemetet fog a tévém. Van elektromos világításom. És van látnoki látásom. És bámulatos megérző képességem. Épp ezért jól tudom, hogy ha megpróbálom, hogy hívjalak telefonon, senki nem lesz otthon.
A hajam divatosan hendrixes, és persze a kedvenc szaténingem elejét is kiégettem egész lent. Nikotinfoltos az ujjam, ezüstkanál lóg láncomon, van zongorám, megtámasztani halandó testem.
Vad és fürkésző a szemem, néha repülni volna kedvem, de nincs hova szállnom. Ó, kedves, amikor hívlak telefonon, még mindig senki sincs otthon.
Vannak menő cipőim és elhalt gyökereim. |