Magyarul az interjú:

Hallom sokkal több időd lesz.

Graham: (nevet) Igen úgy látszik.

Megkönnyebültél hogy vége van?

Graham: Több érzés kevereg bennem, és hálás vagyok a sok tapasztalatért, de igen egy kicsit megkönnyebültem.

Minden jel arra mutatott hogy a sorozat még 13 epizód erejéig visszatér. Mi történt?

Graham: Nos, tudod, temérdek dolog történt az alatt, míg a 13 részes éved ötlete felmerült. Pár hónappal ezelőtt már szóltam az illetékeseknek, hogy úgy érzem, nem fog összejönni, de kértek egy kis időt míg kitalálják, hogyan lehetne mégis tető alá hozni. Mind én mind Alexis borzalmasan fáradtak voltunk, ráadásul úgy éreztük, hogy a sorozat kreativitása vagy elérte a végét, vagy nagyon közel állt hozzá. Egyszerűen nem tudtunk még egy évadot elképzelni. A 13 rész ígérete csábító volt, de egyszerűen nem működhetett volna. A helyzetnek ideálisnak kellett volna lennie, de nem úgy jött ki. Azt azért mindenképp elmondanám, hogy a stúdió és a csatorna rendkívül bőkezű és tiszteletteljes volt. Csupán nem akartunk többé abban a tempóban dolgozni, amit eddig követtünk. De ha kevesebbet dolgozunk, akkor mi lesz a sorozattal? Nem tett volna jót neki ha azt a módszert követjük, mely nekünk a legjobban megfelelne. Nekem jelenleg epizódonként hat-hét napot kell a kamera előtt töltenem, Alexis esetében is körülbelül ugyanez a helyzet. Ennél kevesebbet szerepelni negatívan hatott volna a sorozatra, az egész már nem lett volna ugyanaz. Megpróbálták vonzóvá tenni számunkra, megpróbáltuk használni a fantáziánkat, de mindent összevetve szinte lehetetlen dolgot próbáltunk megvalósítani.

Alexis-sel közösen tárgyaltatok?

Graham: Nem hivatalosan, de mindenképp átbeszéltük azt, hogy mit remélünk. Nagyon nyitottak vagyunk egymással, a legtöbb beszélgetésünk abban a szellemben zajlott, hogy hogyan is folytathatnánk.

Igaz az, hogy Alexist nehezebb volt meggyőzni?

Graham: Kétlem, hogy így lenne. Egyszer ki is mondtam, hogy “Nem folytatom tovább”. Fel is tették a kérdést maguknak, hogy “Menne csak Alexis-sel?”. Sokat visszakoztunk, de végül egyikünk sem akarta a másik nélkül folytatni.

Volt reális esély erre?

Graham: Ha olyan helyzetben lett volna, hogy mondjuk saját sorozatot, egy saját spin-offot akar… Próbáltak minden eshetőséget átgondolni. Egy időben úgy volt, hogy én már csak mint producer leszek jelen, minimális szerepléssel. Sokáig töprengtem ezen, úgy éreztem, hogy tovább tudok lépni. Próbáltak valami módot találni arra, hogy ez működjön, temérdek szituációt képzeltek el. Nagyon nyitott beszélgetésben vehettem részt Dawn Ostroffal. Megpróbáltuk, de végül azt kellett mondanunk: “Tudod mit? Ez egyszerűen túl komplikált”. Ekkor elöntött a boldogság, mert kizárt, hogy a sorozat ugyanolyan maradt volna ezzel a 13 résszel, az már nem a Szívek Szállodája lett volna.

Meg voltál elégedve a sorozat jelen szezonjával kreativitás tekintetében?

Graham: A munkafolyamattal boldog voltam, remek volt együtt dolgozni az írókkal. Minden évben Amy vezetése alatt úgy éreztem, hogy a sorozat folyamatosan fejlődik. Az utolsó epizód utolsó snittjével megpróbáltunk visszanyúlni a pilot nyitányához, úgyhogy leültünk, hogy megnézzük, főleg, mert nagyon régen nem láttam. A sorozat viszont teljesen más, mint amilyen a pilot volt, sokkal drámaibb volt, mint az átlag WB sorozat. Sokat fejlődött, drámából komédiává vált az évek alatt, minden év egy újabb lépcsőfokot jelentett. Ebben az évben viszont nagyon furcsa volt, mert lényegesen kevesebb szövegem volt. Sokak számára biztos, hogy ez bejött, de sokszor találtam magam olyan hosszú jelenetekben, melyben némán álltam, ez pedig teljesen szokatlan volt. Ezért feltettem a kérdést: “Hiteles marad így a karakter?”

Utolsó beszélgetésünk alatt tavaly elárultad, hogy szeretnéd, ha a neved ott lenne a producerek listáján, de azt mondtad, kizárt, hogy a Warner Bros. belemenne. Nos, ebben az évben megkaptad, amit akartál. Mi történt?

Graham: Úgy éreztem, hogy egy producer munkáját végzem. A továbblépés reményében reméltem, hogy észreveszik milyen munkát végzem immáron - akkoriban pedig erősen kacérkodtam a továbblépés gondolatával. Végül nagyon szépen alakult minden, amikor a sorozat létrehozói távoztak, immáron a színészek voltak a “körelnökök”, a sorban a következők. Sokkal nagyobb részem volt abban, hogy merrefelé halad a történet, sokkal aktívabb szerepem volt az eseményekben. Ez volt az, amire vágytam.

Úgy hallottam, hogy kértél pár változtatást a végső scriptben…

Graham: Hol hallasz te ilyeneket Mike?! Mit fognak most csinálni a kémjeid, így, hogy a sorozatnak vége! (Nevet)

Remek kérdés! Szóval milyen változásokat kértél?

Graham: Valamiért azt éreztem, hogy ez az epizód gyenge, még egy szezonfinálénak is. Azt gondoltam, hogy ez remek alkalom búcsút inteni, vagy legalább valamiféle elismerést szerezni ezeknek a karaktereknek. Sokkal drámaibb befejezésre is vágytam, David Rosenthal pedig pokolian figyelmes volt, sokkal jobban, mint amilyennek lennie kellene. Úgyhogy elővette a forgatókönyvet, újból átnézte és feltette a kérdést, hogy hogyan szerezhetnénk elismerést az összes karakternek, hogyan kaphatja meg mindenki a maga pillanatát. Fontosnak tartottam hogy nagyobb mélységet kapjanak az ilyen dolgok.

Véleményed szerint a Luke és a Lorelai rajongók elégedettek lesznek a befejezéssel?

Graham: Nos, tudod, többek között abban is teljesen biztos voltam, hogy ez a sorozat ezekről a csajokról szól. Az anya-lánya kapcsolattal kezdődött, ez a sorozat pedig nem az volt, ahol hatalmas dolgok történtek. Úgyhogy mindig volt bennem egy kis félsz, hogy nagy lesz a nyomás… (Nevet) A legextrémebb példám mindig az volt: “Dupla esküvő!” Egyszerűen csak nem akartam, hogy hatalmas események menjenek végbe. De Luke és Lorelai tekintetében mindenképp egy olyan irány felé mozdultunk el, mely kielégítő lesz.

 Meglepődtél azon, hogy a rajongók mennyire kelletlenül intettek búcsút a Luke és Lorelai kapcsolatnak, engedve azt, hogy Lorelai Christopher-rel keljen egybe?

Graham: Nos, piszkosul nehezen követhető sztori volt. Nagyon impulzív esküvő volt. Mindig is szerettem volna, hogy Luke/Lorelai/Christopher szerelmi háromszög nagyon komplex legyen, hogy ne legyen egyértelmű választási lehetőség. Ez olyan, mint amikor egy romantikus komédiát nézel és azt mondod, hogy “Biztos, hogy nem azzal a sráccal fog összejönni a lány.” Ez túl könnyűvé teszi a dolgokat. Egyszerűen csak szerettem volna, hogy úgy formálják Christophert, ami igazi szerelmi háromszöggé varázsolja az egészet. De minden olyan gyorsan történt. A Luke és a Lorelai történet volt a sorozat kiindulópontja, az a dolog az, amelyre muszáj építkezni, hiszen onnan indult ez az egész. Így teljesen érthető és logikus a frigy.

Az összesküvés elméletek rajongói még mindig azt mondják, hogy a Lorelai/Christopher románc hátterében a nem túl jó viszonyod áll Scott Pattersonnal.

Graham: Szóval te vagy az, aki ezeket a teóriákat kitalálja! (Nevet) Végre rájöttem!

Nem, dehogy! El sem hinnéd, hány kérdést kapok nap mint nap ez ügyben. Sok hűhó semmiért?

Graham: Valahogy úgy. Mármint, személyesen közelebb állok David Sutcliffe-hez. Már vacsoráztunk is együtt. Mindig is azt gondoltam, hogy az emberek azért találnak ki ilyeneket, mert barátok vagyunk. De a helyzet nem ez. Ahogy korábban már említettem, a sorozat olyan régóta megy, hogy nem akartam egyértelmű választási lehetőséggel előrukkolni, mert akkor a sorozatnak vége lenne, nem lenne merre folytatni. Éppen ezért mindig újabb romantikus fordulatért, komplikációért kardoskodtam mert úgy vélem, hogy ez csak jobbá teszi a történetet. De mindig is úgy éreztem, hogy a rajongók átverése lenne, ha a Luke és Lorelai szál nem lenne annyira szerves része a sorozatnak.

Hogyan írnád le a munkakapcsolatod Scott-tal az évek alatt?

Graham: Teljesen jónak. Pontosan olyan munkakapcsolat, mint a legtöbb, de pont ez volt benne a jó. Mindig is szerettem a közös jeleneteinket, mert megvolt közöttünk az összhang. Az incselkedéseink voltak a legviccesebb dolgok, amiknek a részesei lehettünk.

Keserédes a befejezés Amy nélkül?

Graham: Igen. Azt reméltem - a nélkül, hogy elvennék David Rosenthal érdemeiből, akivel jó volt együtt dolgozni -, hogy majd ő írja a befejezést. De ő nem így dolgozik. Vagy száz százalékig ott van, vagy egyáltalán nem. Képtelen csak úgy leporolni egy olyan szálat, melyet nem dolgozott ki és most kellene befejeznie. Szerettem volna, ha ebben az évben jóval nagyobb szerep jut neki a sorozat életében, mert egy olyan részét alakítottam, ami annyira jellemző rá. Hiányoznak az írásai.

Beszéltetek azóta, hogy megtörtént a sorozat befejezésével kapcsolatos bejelentés?

Graham: Emaileztünk és ezen a héten meg is iszunk egy italt együtt.

Megpróbálod majd kiszedni belőle, hogy mi lett volna az utolsó négy szó amivel a sorozat befejeződött volna?

Graham: Ó igen, el is felejtettem. Kétlem, hogy elárulta volna ha tudja, hogy elértük a véget. Ez volt a másik dolog, amit nagyon furcsálltam a sorozat ilyen módon történő befejezése kapcsán. Amikor befejeztük a forgatást, 50% esély volt arra, hogy folytatjuk. Úgyhogy amikor véget ért az évadzáró parti, úgy búcsúztunk el egymástól, hogy “Viszlát a következő évadban!”. Ha tudtuk volna, hogy ezzel vége, akkor biztos, hogy nem hagyja abba és vele fejezzük be a sorozatot.

Legkedvesebb emlék?

Graham: A fenébe, nehéz kérdés. Talán az, amikor a maratoni dialógusokat folytattuk és körülbelül 35 felvétel kellett ahhoz, hogy sikerüljön. (Nevet) Ez az az érzés, amelyet sehol máshol nem kaphatnék meg. Ahhoz, hogy ez mind összejöjjön, tényleg teljesen ott kell lenned, erősen koncentrálva. Pontosan ez az érzés, amely igazán felvidító, ez az, ami színészként a leginkább hiányozni fog. Volt valami különleges humor és zenei aláfestés, mellyel Amy megírta ezt az egészet. Ezek azok az emberek, akiket imádok, függetlenül attól, hogy minden nap látom-e őket. Alexis és én megszámlálhatatlan alkalommal dőltünk a nevetéstől, többnyire a kimerültségtől. (Nevet) Igazán különleges kapcsolat köt össze minket. Nagyon fog hiányozni a stáb közelsége, azon embereké, akikkel otthon érzem magam, akik nap mint nap támogatnak. Nem volt könnyű összehozni a sorozatot így a csapatnak külön elismerés jár.

Kedvenc epizód?

Graham: Atya ég, szó szerint még a legutolsóra sem emlékszem.

Legalább egy jelenet amely kiemelkedik a többi közül?

Graham: Tényleg olyan sok volt. A péntek esti vacsorák, amit igazi kínszenvedés volt megcsinálni, hiszen a forgatás szinte a végtelenségig húzódott, mire minden szögből sikerült felvenni, de ennek ellenére nagyon nagyon élvezetes volt.

Na és mikor lesz a Szívek Szállodája újraegyesülés?

Graham: (Nevet) Tuti biztos, hogy megcsináljuk a GG filmet. Soha többé nem fogok mást csinálni. Ott lesz a Szívek Szállodája: A Musical. A ruhakollekció amit Lorelai-nak hívnak és a Stars Hollow nevű parfüm… Nem, jelenleg az Evan Almighty-t reklámozom, ami júniusban jön ki. A köztes időben rengeteget olvasok. És alszom. (Nevet) De számos szerep meghallgatásán voltam már, hamarosan egy újabb filmszerepet vállalok el.

Csinálnál még egy TV sorozatot?

Graham: Mindenképpen, de nem most. Szeretem a TV-t. Talán egy fél órás egykamerás komédiában benne lennék. De most mindenképp élvezni akarom ezt a szabadságot, hogy biztosan készen álljak, mielőtt valami újba vágok. Ha itt lenne előttem a világ legjobb dolga nem tudom, hogy mennyire lennék képes örülni neki, mert tényleg kell egy kis idő, mire vevő leszel az újdonságokra. Úgyhogy kérnék egy év szünetet, megnézni, hogy mi másban vehetek még részt.

Van valami, amit a rajongóknak üzennél?

Graham: Csak annyit, hogy szívből hálás vagyok a támogatásukért és a rajongásukért (Nevet), az odaadásukért mellyel a hét év alatt adóztak a hullámvölgyek között is a szereplőknek. El sem tudom mondani, mennyire bizsergek mikor azt hallom különösen a fiataloktól, akik a sorozattal együtt nőttek fel, hogy milyen kapcsolatot létesítettek a családjuk egy tagjával, miközben együtt nézték a sorozatot. Remélem, hogy mikor 55 éves leszek és nem lesz állásom, ezek a lányok majd emlékeznek Lorelai Gilmore-ra, mikor egy stúdió élére kerülnek.