A végső állomás

Bevezető

Hogy miről is próbálok írni? Valamiről, aminek szörnyűségét egyetlen olvasott szöveg sem képes visszaadni, ami túl szívszorító ahoz, hogy le lehessen írni. Néhány hűséges és csodálatos élőlény szörnyű, élőlényhez nem méltó haláláról. Arról, hogy milyen hálátlan lény az ember, arról, hogy egy elenyésző apróságról nem tud lemondani, annak ellenére, hogy egy(illetve több), az emberiséget oly hűen szolgáló élőlény halálához járult hozzá ezzel, arról, ahogy egy emberben megbízó és őt szerető állat életének vége szakad...  Sokat vitatott kérdés, hogy bűn-e elfogyasztani egy ló húsát. Én azt hiszem, akinek a szíve az nem kőből van, s kicsit is viszonozza egy másik élőlény szeretetét és szolgálatát, az egyet fog érteni velem. Valamilyen szinten minden állat elfogyasztása bűn, hiszen egy élőlény halálát okozta az ember étvágya. Ezzel sem értek egyet, ám egy lovat sohasem lesz jogunk megölni! Ezt a törvényt nem világi hatalom hozta... Ez a törvény szívünkbe van vésve (legfeljebb nagyon mélyen elrejti a "megkövesedett" szív). Aki lóhúst eszik, az lovak meggyilkolásához járul hozzá! Hogy miért is? Kifejtem kicsit bővebben.

Azok miatt rosszab a lovak esélye, akik lóhúst fogyasztanak!

Kutyát, macskát nem eszünk. Éppen ezért, ha eltörik a kiskutya vagy cicuska lába, minden bizonnyal nem fogjuk levágni őt, s megenni a húsát. Gondozzuk őt, ha erre nincs pénzünk, elajándékozzuk. Egy szenvedő házikedvencet legrosszabb esetben is humánus módon elaltatunk (ezalól vannak kivételek, ám az már kimeríti általában az állatkínzás fogalmát). A lovak sokkal rosszabbul járnak. Mivel sokan rajongnak a lóhúsért, a lovat el lehet vinni vágóhídra, ahol nem kell fizetni az állat megsemmisítéséért, de még pénz is jut a szívtelen gazdának (nem is kevés!). Így a lónak szinte esélye sincs arra, hogy tovább élhessen, vagy élőlényhez méltó módon pusztuljon el. Megalapozott lenne tehát a lóhús betiltása, hiszen a lovak nagy része valamilyen munka elvégzése végett, netán házikedvencként van tartva, nem emberi fogyasztásra. Emellett, azon sem csodálkozunk, hogy ha valaki megeszi a kutyáját, feljelentik. Ez nyilvánvaló, mivel a kutya, cica egy társ, nem pedig élelem, ahogyan a ló sem az.

Sajnos nem csak hazánkban esznek lóhúst...

Nos, ott tartottam, hogy a fent említett okok miatt próbáljon mindenki lemondani a lóhúsról. De sajnos ezzel sem érünk el sokat! Ha itt nem fogy az "áru", külföldre viszik a lóhúst, és ott fogyasszák el. Ez egy ördögi kör... De ha sikerülne hazánkban betiltani a lóvágást, egy olyan dominó-effektus indul(hat)na el, mint már annyiszor a világtörténelem során. (Gondoljunk csak bele, hogy először Franciaországban valósult meg a női egyenjogúság, s mára már az egész világon elterjedt.) A dolognak van egy hátulütője; ha nem lehetne vágóhídra vinni a lovakat, talán néhányan kegyetlenül végeznének az elöregedett állattal, ha már nem veszik hasznát. Ez azonban nem valószínű, hogy nagyon elterjedtté válna, hiszen akár többszörösét is fizethetik a szívtelen "emberek" az altatás árának, ha rajtakapják őket az állatkínzáson.

Össze kell fognia hazánk minden állatbarátjának, akár tüntetésekkel vagy petíciókkal, de valahogyan be kell tiltanunk a lóvágást! 

Hogyan is ér véget néhány ló élete?

Ha lenne olyan választásom, inkább nem írnám le.. Szörnyű belegondolni is! De nekem nincs ilyen választásom, ahogyan más állatbarátoknak sincs, mivel fel kell hívnunk a figyelmet erre a kegyetlenségre! Néhány fotót találtok itt a főoldalon, mely (szerintem) megmutatja, hogy mennyire semmibe veszik egy állat életét egy vágóhídon... A link: http://www.savedahorses.com/

A lovak látják, hogy társuk bemegy, és nem jön ki. Hallják az utolsó hangját, mely minden esetben kétségbeesett, érzik a vér szagát, sőt, olykor élve kezdik el nyúzni a lovakat! Az ide érkező állatok tisztában vannak vele, hogy miért érkeztek a vágóhídra. Sokak szerint mi, állatbarátok csak beképzeljük, de a lovak szemén is tükröződik az a reménytelenség, mely megérinti őket itt. Arról nem is szólva, hogy sokszor hosszú utat kell megtenniük a vágóhídig, mely során nem ritkán össze vannak zsúfolva a szerencsétlen lovak egy aprócska (jobb esetben) lószállítóba.

Mindezt annak ellenére, hogy annyi mindent tettek értünk a lovak?!

Bizony, ha egy ló megöregszik, vagy egyszerűen csak kicsit komolyabb sérülést szenvedett, az helyett, hogy segítenének rajta megölik. Ebbe belegondolni is szörnyű! Látunk egy ilyen csodálatos, érző, hűséges állatot, aki minket szolgált egész életében; aki szeretett minket annak ellenére is, ha esetleg rosszat tettünk vele, látjuk, amint megöregedett, vagy megsérült, s az helyett, hogy próbálnánk segíteni rajta, szebbé tenni élete hátralévő részét, vagy gondoznánk, ápolnánk őt, egyszerűen elvisszük a vágóhídra, és bezsebeljük a pénzt, amit adtak érte?! Ezt elképzelni is olyan nehéz! Én nem mernék emberek közelébe menni egy hasonló eset után, nem mernék senki szemébe nézni! Egy ilyen aljas tettre nem is lehet képes érző ember... Sokaknak nagyon sok pénzt hozott a lovuk, esetleg dicsőséget is. És ebből a pénzből annyira nem futja néhányaknak, hogy gondozzák azt az élőlényt, akinek a vagyont köszönheti, és aki úgy szerette egész életében...

Néhány gondolat a végére...

A lovak könnyen meg is ölhetnék gazdájukat, ők azonban nem teszik. Tudják azt, amit néhány szívtelen "ember" nem, hogy nincs szörnyűbb annál, mint elvenni más életét, aki talán rosszul is bánik velünk, de élőlény. Azt hiszem, egy lónak sokszor több érzelem fér el néma, ám hatalmas lelkében, mint egy-egy embernek!