A leánykérés

Stramm vagyok, ifjú és szép
És legfőképp: jó parti!
Vágyom rá halálosan
Kastély is van - tóparti!

Nem kell a hozomány
Elég a fele!
Adósságban áll?
El van intézve!

De térden állva kérem önt
Adják nekem őt!
Szép júliát!

Páris úr! No hát, bizony!
Meglep nagyon - elvégre
Látta őt: még fel se nőtt!
Kérdem hát önt: nem kéne
Várni egy kicsit még?
Várjon mielőtt beköti fejét!
Okosabban dönt!

Hisz itt lesz ma a bálunkban
Hát bűvölje el!
És egy táncra kérje fel!
De higgye el – hisz látni kell...

Még fel se nőtt!
Ne kérje őt!
Idő előtt
Idő előtt!

A téboly

Haragszik az ég miránk
Pusztulásra kész ez a világ
Darabokra szakad a lét
Nem értem, mindez miért
Sikolt és tombol a vég

Minden átok visszaszáll
Minden megtorlásra vár
Rómeó a bűnös! Úgy van, miatta történt! El kell fogni rómeót!

Iszonyatos próbatét
Emberség és jóság nem elég
Ne tűrjünk több áldozatot!
Ki van a sötétben ott?
Előzzük meg a gonoszt!
Ez egy szükségállapot
Verona bűzben kavarog

Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál
Suhan a téboly a falak tövén
Ma rabol és csahol
Nyomodban lohol, rád talál
A kapuk alatt és az utca kövén
Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál
Ma terád vár!

Merre van az értelem?
Jön az eszelős veszedelem
Mentsétek a gyerekeket!
zárd be az ablakokat!
Szánd meg a bűneidet!
Hitek dőlnek szanaszét
Sehol nincs már menedék

Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál

Suhan a téboly a falak tövén...
Jön a vég - Sehol nincs
Jön a vég - Menedék
Jön a vég - Tudom rég
Jön a vég - ó!

A kapuk alatt és az utca kövén...
Jön a vég - Borzalmat hoz
Jön a vég - Ez a pokol
Jön a vég - Menekülj
Jön a vég - A tébolyból!

Angyal

(Rómeó)angyal földi kertben
nála csodás minden
ott még az ég is kékebb a kéknél
szeme tüzében boldogan égnél
ha nála járok
templomcsend vár ott
ha átölel csendben,
eltűnt a külvilág
gond és bú nincs tovább
minden rossz messzeszállt
(Rómeó) érte mindent (Júlia): lőrinc barát!
(Rómeó) megtennék (Júlia): lőrinc barát,
(Rómeó) érte (júlia): lőrinc barát!
(Rómeó) meg is halnék (Júlia): lőrinc barát,
(Rómeó) ketrecben voltam (Júlia): segítsen rajtunk
(Rómeó) de megszöktem onnan (Júlia): férjhez akarnak adni, párishoz...
(Rómeó) felforr a vérem (Júlia): én inkább meghalok!
(Rómeó):vadásznak rám! igen!
ma éjjel titkom
világgá ordítom
(ketten): a szerelem nem bűn!
mártírok nem leszünk!
vonuljon el a szennyes ár!
ha szeretsz, a béke megtalál
(Rómeó) vonszolom magam mantovába,
és érzem, hogy megbolondít,
hogy ő nincs itt
(Rómeó) angyal (Júlia): minden jelentéktelen
(Rómeó) földi kertben (Júlia): még a viszály sem számít
(Rómeó) nála (Júlia): ó
(Rómeó) csodás minden (Júlia): minden jelentéktelen
(Rómeó) ott még az ég is (Júlia): csak ő legyen mindig itt
(Rómeó) kékebb a kéknél (Júlia): remegek, úgy hiányzik
(Rómeó) szeme tüzében (Júlia): mért bűn ez? mondd miért
(Rómeó) boldogan égnél (Júlia): nem lehetünk egymáséi?
(Rómeó) ha nála járok (Júlia): ó...
(Rómeó) templomcsend vár ott
ha átölel csendben,
(ketten): eltűnt a külvilág
gond és bú nincs tovább
minden rossz messzeszállt

Belém égett

Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!

Fontos ember lesz belõled, azt mondták!
Szeretteid érdekében kell, hogy harcolj hát!
Érzelmeik árnyai közt nõttem fel,
Ma is hallom: Tybalt, mindig gyõznöd kell!

Most a magány fojt, bármikor rám ront!

Az én átkom! Az õ bûnük!
Szüleim gyenge bábjaként
Kaptam fennkölt bõsz erényt!

Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!

Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!

Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!

Bűnösök

(Montague-né)
Most, hogy õk nem élnek, pokol tüze éget!
Gyermekeink nélkül létünk mit ér végül?
Mélybe hull a gályánk, áldás nincsen ránk!

(Capuletné)
Igazgyöngy a lelkük, messze miért ûztük?
Kínzó vád és bánat, nem jut bûnbocsánat!
Nyugodjanak békén, égjen értük a fény!

(Montague-né)
Minket tûzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!

(Montague-né + Capuletné +Dadus)
Minket tûzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!

(kórus)
Bûnös, bûnhõdj! Nézz, így ítél a nagy világ: bûnös! (többször)

(Dadus) Szívbõl szeretni híven..
(Benvolio) Égni e tûzben..
(Capulet) Lelkünk kevésbé féljen..
(Dadus) Égig emeld a szíved, szerelmünk hírdesd...
(kórus) Szerelem!

Egy nap!

Romeo: Húsz évem már a múlt, és kedvelnek a nők. A karjuk megölel és néha meg is öl. Sok asszony szeretett, én senkit igazán. Vad átkot szórtak rám, ha meguntam egy lány hószín testét. Mért hús mért csak festék?A színlelt vágy rossz álom!A rejtett titkot várom!

Julia: Ha nincs, ki átkarol, mert 16 sem vagy, a szív dolgairól még nem tudhatsz sokat, de nekem nincs időm! Én látni akarom, ki szeret majd nagyon! Éjszakán, nappalon vágyom csókját! Nagy ég kérlek,küldd hát! Váltsd valóra álmom! A rejtett titkot várom!

Romeo:Egy nap új csodára virrad, jön egy lány, ki bíztat.

Julia:Egy nap jön, ki mindent adhat: szárnyalást és izzó vágyat.

Ketten: Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. Eljön,úton van már érzem, ott áll majd a fényben. S így szól:Egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben!Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!

Romeo: Egy nap...

Julia: Egy nap...

Erkély duett

(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?

Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!

Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?

Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!

(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!

(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!

(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?

Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

Ez a kéz utolér

(Tybalt)
“A nő csak tárgy, hát így használd!”
Apám mellett, a bordélyban tanultam ezt
Sovány vagy telt - nem érdekelt
Az mind jól járt, ki kéjjel bélelt ággyal várt
De őket nem! Nem szeretem!
Csak Júliát! Csak Júliát!
Én láttam őt, hogy egyre nőtt
És most a legszebb lány, ki él és köztünk jár
Hogy nézhetett rá egy Montague-fiú?!
Hivatlanul jött, és gyáva volt a búcsú!

Ez a kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
A vágyott nő ha másra vár
Egy sebzett szív, az bosszút áll!
És az enyém
Sebzett, szegény
Összeszorul
De most a fájdalomtól megszabadul!

Nekünk a nők csak börtönök
Én minden éjjel véle álmodom már rég
Neki sose mertem elmondani még
Hogy nem engedem át egy senkinek a szívét!

Mert ez a kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
Most Júlia az embered
A gyengeségedért fizet!

Ölni muszáj
Annyira fáj
Belül a seb
Jobban, mint amivel még élni lehet!

(kórus) Ez a kéz (Tybalt) Elárult a szívem
(kórus) Utolér (Tybalt) Kell-e most félnem?
(kórus) Itt a vér (Tybalt) Hogy balsorsom elér:
(kórus) Lesz a bér! (Tybalt) Meghalni a szerelemért?
A becsület sem érdekel!
A szerelemért halni kell!
Ami csak fájt
Így adom át!
Majd megérti
Széttépett szívvel él most minden férfi!

Júlia búcsúja

Így a földön nélküled,
itt maradnom nem lehet!
Most, hogy nem vagy már, te drága,
nincs jogom, hogy én legyek!

Hogy mi lesz velem, s vele,
nincs senkinek hozzá köze!
Egy szerelmespár szép halála,
fény és füst a semmiben!

Tarts hát, Rómeó úgy, ahogy én téged!

Hagytátok, hogy így legyen!
Mit nektek a szerelem!
Éljetek haragba, kínba,
várnak rám a semmiben!

Várj rám, Rómeó, egy perc, és követlek csendben!

Szerelmem, szerelmem!
E szó elmúlt e percben!
De nem fél a szívem,
ha édes ajkad nem felel,
nincs új nap, ami érdekel!

Szerelmem, szerelmem!
Csak várj, követlek csendben!
A múltam csak álom,
A csókod íze ajkamon,
a földi létet itt hagyom...!

Lehetsz király

(Mercutio)
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító

(Mercutio és Romeó)
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!

(Benvolio)
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tökegyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!

Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jobban esik, az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami kéjhez vezet, bizsergesd a tested-lelked!

Mámort és kéjt kínál száz száj és száz szempár
Csók csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj ahogy jólesik, nem baj, ha meglesik!
Tedd, ami élvezet, bizsergesd a tested-lelked!

(Mercutio)
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!

(Rómeó)
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?

(Rómeó, Mercutio és Benvolio)
Ha kimaradunk, nekünk az a király!

Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jobban esik, az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami kéjhez vezet, bizsergesd a tested-lelked!

Mámort és kéjt kínál száz száj és száz szempár
Csók csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj ahogy jólesik, nem baj, ha meglesik!
Tedd, ami élvezet, bizsergesd a tested-lelked!

(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha meglesik, tedd, ami élvezet!)

A szerelemtörvény-ez ősrégi törvény
Ha velem vagy, dobd be magad!
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!

És durva lenne, ha földbe verne
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
Egy tájfun, egy cikon, ha támad?
Én nem vagyok itthon!

De megőrzöm én a hidegvérem,
Ha forró a talaj, lelépek szépen
A gyönör, a mámor, az nem áll távol
Az alkatától egy megrögzött kannak,

Ki mindíg annak tenné a szépet,
Ki bejön, ki köszön, és már le is lépett
Hát szerezz egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!

Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jobban esik, az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami kéjhez vezet, bizsergesd a tested-lelked!

Mámort és kéjt kínál száz száj és száz szempár
Csók csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj ahogy jólesik, nem baj, ha meglesik!
Tedd, ami élvezet, bizsergesd a tested-lelked!

(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)
Élj, ahogy jólesik, nem baj ha meglesik, tedd, ami élvezet!)

(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)

Méreg

(Julia)
Síromban rémálom támad reám, csontok közt,férgekkel fekszem.
Talán lesz-e ébredés? Vagy tévedés?
Boldogság, házasság, sok lázas szó.
Miért kell-e színjáték?
Mond Romeo!
Lesz-e ébredés?
Vagy tévedés?
Nincs más, ha játék kell, játszunk nekik.
Új élet vár ránk, ha meghalok kicsit...
Rád így várok!
Itt e méreg segít...

(Kórus)
Szép álom, mély álom.
Jöjj el hozzá új élet!
Boldogság így talál rá.
Lesz ébredés, nem tévedés.....

Minden szerelem vak

(Lőrinc barát)
Minden szép szerelem vak!

(Rómeó)
Ám csak így édes a holnap!

(Lõrinc barát)
Az én szívem az Úré!

(Júlia)
Az enyém Rómeóé!

(Lõrinc barát)
Ez a vágy szíveket tép!

(Rómeó)
Érte én meg is halnék!

(Lõrinc barát)
Lángra gyúl, s kifullad!

(Júlia)
Új erõt és reményt ad!

(Rómeó)
Szerelem szép szivárvány!
Ezer színt hordoz fátylán!
Mint egy lobogó!

(Rómeó és Júlia)
Adj most össze hát,
kell az esküvõ, a házasság!

(Lőrinc barát)
Ebbõl baj lehet, félek!

(Júlia)
Ez a fény, ezért élek!

(Rómeó)
Csillagfény az éjben!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem benn a szívben!

(Lőrinc barát)
A szívben!

(Rómeó)
Tenéked itt az Úr,
engem Júlia ott vár!
Mit kérsz tõlünk ezért?
Mondd meg,
mi lesz az ár!
Segíts, jó atyám!

(Júlia)
Áldást kitõl nyerünk?

(Rómeó és Júlia)
A városnak is jó, hogyha megesküszünk!
Nincsen sok idõnk, ez a pillanat dönt!
Hisz bárányok vagyunk itt a farkasok közt!

(Rómeó)
Ma éjjel Júliát kéne öleljem én!
Hogy így találjon ránk majd a hajnali fény!

(Rómeó és Júlia)
Kérünk hát!

(Kórus)
Ez a vágy hogyha éltet,
vele nyersz örök létet a síron túl.
Megsegít az Úr, megsegít, ha kéred,
kérjük hát...!

(Rómeó és Júlia)
Nézz most ránk!

Pacsirta

(Rómeó) Légy erõs, Júlia! Pacsirta szól, úgy sír a hangja!
A törvény átkozott hatalma ûz most innen el!

(Júlia) Ne menj még, Rómeó! Csak fülemüle szól az ágon!
Az õrület közel van, érzem, most szorítsd még kezem!
Nem akarok, nem is tudok így élni tovább!
Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!

(Rómeó) Téged, téged akarlak, míg csak élek!
Hát maradok, ha kérsz, bár halálom lehet! Míg ránk nem rontanak, én melletted leszek!

(Júlia) Oh, nem! Kérlek! Kint vár az élet!

(Rómeó és Júlia) Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!
Átfogva téged, meghalni végül véled!

Párbaj

(Mercutio) Tybalt, Tybalt, mi lesz veled?
Tybalt, Tybalt, nem lesz szíved!
Kivágom, megsütöm, felnégyelem,
És koncként a kutyáim elé vetem!
Nem zavar többé e pökhendi arc!
Sem az a genny, amit folyton szavalsz!
Tybalt, Tybalt, jobb ha beszarsz!

(Tybalt) Mercutio! Nézz magadra! Tetves féregként taposlak porba!
Te marionett! Te jancsibohóc! Feltöltött bûzbomba, te takonypóc!
Már kölyökként vártam a pillanatot, hogy szívedbe
mártsak egy vasdarabot! Mercutio még ma halott!

(Rómeó) Õrült emberek állj, ehhez nincs jogotok!
Hogyha öltök a törvény is pusztulni fog! Netovább!

(Kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj! Óvd azt, aki él, közel a cél, a gyõzelem vár!

(Rómeó) Ne harcolj, ne gyûlölj, elég legyen!
Barát kell, család, és szerelem!
(Rómeó és Benvolio) Miért ûz bosszúvágy, mondd! Itt a pokol tátong!

(Kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj!

(Tybalt) Gyáva szívtipró, állj! vedd fel végre, a harc nem fáj (Küzdelem vár!)
A halálnak terád ma van ideje, fogadd el hát, ölelkezz vele!

(Rómeó és Benvolio) Nem! Óvd meg a létünk! Szép öregkort éljünk!

(Mercutio) Gyûlöl minket régóta már!
Nem, Rómeó, itt nincs megállj!
Gyáva kutya ez! Nem harap!
Ugat! De csak a szája nagy!

(Tybalt) Ostoba ripõk! Te szókirály!
Az utolsó játék ma megtalál,
Vinnyogó gazember, kezem elér!
Megfizetsz az összes bûnödért! Hah!

(Mercutio & Tybalt) Jöjj! Vár rád a végzet! (Szép) Nem színház az élet! (Élj! Élj! ..)

(Mercutio) Ah! Jaj! Mercutio rád vár! (nyög, ordít)

(Kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály! Élj! Élj! Élj!

(Rómeó) Mercutio! Mercutio!

(Mercutio) Pusztuljon mind a két család!

(Rómeó) Megsebesültél! Mutasd!

(Mercutio) Hogy egy kutya, egy macska, egy patkány, egy egér karmoljon halálra, á!

(Rómeó) Biztos csak egy karcolás! Mutasd!

(Mercutio) Rómeó, mindig ügyetlen voltál! Miért ugrottál közénk? Ah! Ha-ha-ha! Látod? A lét csupán egy karcolás!

(Rómeó) Mercutio! Én..

(Mercutio) Bocsánatot ne kérj! Azt csak gyermek teszi! És Júlia egy férfit szeret! Szeresd hát õt! Mert azt adhatja neked, amit egyetlen nõ sem ezen a világon! Minden jót, Rómeó!

(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio! Mercutio, ne mondd ezt!

(Mercutio) A porban végzem én, de kezeid között!
Veled testvér, mi lesz, ha én elköltözök?
Most meghalok, hogy te élj! De követsz majd talán!
Ne félj, köszöntelek ott, a Semmi túlpartján! (Mercutio!)
Lépj tovább, megy a harc, de csakis nélkülem!
Mint király távozom kutyák közül, ó, igen!
De megátkozom én most egész Veronát!
Rómeó! Féltelek! Az igaz utat járd!

(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio.. ne hagyj itt, testvérem! Mercutio!
Mondd, ki fejti meg lelked sok féltett titkát?
Miért, uram, mondd miért pokol a lét? Ó! Tybalt! Tybalt!

(Capuletné) Tybalt! Tybalt!

(Rómeó) Miért, uram, mondd miért pokol a lét?
Isten veled, barátom! Isten veled!

Párisz halála

(Párisz) Rómeó!

(Rómeó) Párisz!

(Párisz) Számûzött gyilkos!

(Rómeó) Egy halálra szánt ember!

(Párisz) Nem térhetsz vissza a törvény szerint,
Hogy szárazon megúszod, csak azt ne hidd!
Kövess bitang, vagy megöllek itt!

(Rómeó) Könyörülj, hadd legyek vele most egyedül!
Arat már a halál - rád is vár - menekülj te tovább!
Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!
Óvd, azt, aki fél, szeresd ki él, mind békére vár!

(Párisz) Most mirõl papolsz, te szépfiú? Hullagyalázó Montague!
Jöjj, harcolj, mint férfi! Jöjj, ne merj kitérni!

(Rómeó) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!

(Párisz) Sosem értheted azt, amit érez e szív!
Nem! A menyasszonyom az a ravatalán!
Ki hûségesen itt vár reám!
Nincs kiút e bajból, vagy kövess vagy harcolj!

(Rómeó) Õrült beszéd minden szavad, mert õ az én hitvesem!

(Párisz) Nyomorult féreg, védd magad! Ha meghalok, te is jössz velem!

(Rómeó) Korán távozunk, túl korán! De legyen így, ha más út nincs!

(Párisz) Egyek vagyunk a sír jogán, együtt megyünk pokolra is!

(Rómeó és Párisz) Jöjj, vár rád a végzet! Szép ( Nem!) színház az élet!

Szívből szeretni

(Rómeó)
Szívbõl szeretni híven! Nincs szebb, égni e tûzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!

(Júlia)
Szívbõl szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!

(Rómeó és Júlia)
Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!

(Kórus)
Szívbõl szeretni híven! Nincs szebb, égni e tûzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívbõl szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltûnt a múlt a mából!

Szívbõl szeretni annyi (szeretni szívbõl), érte mindent föladni (szállni, csak szállni)!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni (áldást találni)!

Szívbõl szeretni híven (szívbõl szeretni)! Nincs szebb, égni e tûzben (égjünk e tûzben)!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szerelem!

Verona

(Verona hercege)
Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
Szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végig olvasott.
Nem segít a sok tudás, a mi Veronánk más!

Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!

Őrült világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?

(Kórus)
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

(Verona hercege)
Egy õrült világ!

Hiába kérés, könyörgés, hiába súlyos büntetés!
Mindent megteszek, de itt már semmi nem segít!
Hát akkor jöjjön a vasszigor, jöjjön az ostor, szolgasor!
A szép szóra e sok lator már rá sem hederít!

Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!

Szédült világ! Egy õrült világ!
Veronát vérben fürdeti, az ember meddig tûrheti?
Hogy folyton félelemben él, hogy itt a törvény ennyit ér.
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?

(Kórus)
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

Világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?

Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

(Verona hercege)
Õrült, szédült, õrült világ!