Luna Lovegood

Neve:

Love = szeret
Good = Jó  
Luna = Hold

Luna álmodozó tekintetű, piszkosszőke hajú, és nagyon furcsa lány. Olyasmik létezésében hisz, amit más egyszerűen nevetségesnek tart. A teszleksüveg a Hollóhátba osztja, biztos azért, mert furcsaságai ellenére okos lány.

Édesapja a Hírverő újság szerkesztője. Édesanyja meghalt. Résztvesz a Harry Potter által szervezett DS-ben. Ronald Weasleyt feltűnően kedveli, de valószínűleg nem szerelmes belé. Számomra legérdekesebb, leghumorosabb megnyilvánulása az volt, mikor Harry kviddics meccsét kommentálta, s a résztvevők figyelmébe ajánlotta a különös formájú felhőket.

Egyéb: Hagrid óráit nevetségesnak tartja. Nem szeret táncolni.

Idézet tőle: "Magad azzal ékesíted, hogy az elméd élesíted." "Esős korom óta évről évre láttam őket. Mindigis ezek húzták a kocsikat. Ne félj épp olyan normális vagy, mint én."

Csoporttársai: Cho Chang, Antony Goldstein, Padma Patil

Legkedvesebb, legmeghatóbb része:

- Miért dugják el a többiek a holmiaidat?- kérdezte szemöldökráncolva.
-ó... hát... - Luna vállatvont.-Azthiszem afféle különcnek tartanak engem.
Sőt, vannak, akik Lüke Lovegoodnak neveznek a hátam mögött.
 Harryben felerősödött a sajnálat érzése.
- Azért még nem kéne széthordaniuk a dolgaidat- jelentette ki.- Segítsek megkeresni őket?
Luna mosolyogva rázta a fejét.
- Köszönöm nem kell tudod, mindig előkerülnek valahogy.  

" Te már...-kezdte.- illetve... neked van olyan valakid, aki meghalt?
- Igen- bolintott Luna.- az édesanyám.Tudod, nagyon tehetséges boszorkány volt, de szeretett kísérletezgetni , és az egyik bűbája egyszer nem úgy sikerült, ahogy akarta.
Kilencéves voltam akkor.
-Ó.. - motyogta Harry.
- Igen, szörnyű baleset volt- folytatta  könnyed hangon Luna- Most is elszomorodom néha, mikor eszembe jut. De hát apa megmaradt nekem, és egyszer majd anyát is viszont láthatom.
- Igen?- kérdezte Harry bizonytalanul.
Luna megütközve csóválta a fejét.

-De hiszen hallottad őket! Ott voltak a függöny mögött!
- Úgy érted...
A teremben, ahol a boltív volt. Csak nem láttuk őket, de ott voltak. Te is hallottad a hangjukat."
Egymásra néztek. Luna halványan mosolygott. Harry nem tudta, mit mondjon... Luna annyi furcsa dologban hisz... Viszont a hangokat tényleg hallotta ő is.

Ahogy Harry a távolodó Luna után nézett, furcsamód úgy érezte, mintha a lelkére nehezedő teher egy leheletnyivel könnyebbé vált volna."