A sushi eredetileg nem Japánból, hanem Kínából származik, és az i.e. VII században terjedt el a szigetországban, ahol a hús tartósítására használták. A nyers halat megtisztogatták, sóba forgatták, rizzsel meghintették, majd kövek közé préselve elásták. Pár hét múlva, amikor a rizs már megerjedt, kiszedték a földből a húst, és a rizst félredobták. Az így tartósított halszeleteket még hónapokkal később is fogyaszthatták. A XIV században dúló háborúk miatt a rizstermés éveken át szegényes maradt, és az emberek annyit éheztek, hogy a hús tartósítására használt erjedt riszt is megették. Hamarosan az étrend szerves részévé vált a fermentált rizs, amit együtt fogyasztottak a hallal.
Későbbi századokban a rizst csak néhány hét elteltével tették a kiásott halra, és megerjedés után azt is fogyasztották. Néhány japán étterem manapság is kínál az ősi módon elkészített sushit, melynek neve Nare-sushi.
A XVII századtól rizs-ecettel öntözték meg a rizst, hogy felgyorsítsák az erjedési folyamatot. A rizs-ecet különösen finom aromát is adott a rizsnek és a halnak egyaránt. A sós húst, és az ecettel locsolt rizs egy fadobozba tették, amit kővel fedtek le. Egy nappal később már fogyasztható volt a Hako-sushi, amit kockákra vágva tálaltak. A XIX században, Tokióban a hagyományos sushit felváltották a ma ismert sushi fajták, a nigirik. A nigiri egy falat rizs, amit hajszálvékony halszelettel borítanak be.
A sushi páratlanul értékes tápanyagforrás. Alapanyagai bővelkednek jódban, fehérjében. Zsírtartalma alacsony. A rizsgombóckákat gyakran csomagolják vékony algalapokba, ami kiváló fehérjeforrás, és rendkívül finom, egzotikus ízt ad az ételnek. (Maki-sushi) A sushi egyetlen gyenge pontja a nyers hal. Nagyon fontos, hogy kizárólag friss halból készítsük a sushit. Mivel nincs hőkezelve, a rajta lévő paraziták nem pusztulnak el, és nem friss hal könnyen okozhat gyomorbántalmakat.
|