Egy pénteki napon Grissom az irodájában pakolt,amikor belépett hozzá Greg.
-Megnéznéd ezt az izét?
-Az az izé történetesen egy bogár! –mondta Griss felvilágosításként.
-Nyilvánvaló,hogy az,de szeretnék többet megtudni.
-Greg,már másfél órája szabadságon vagyok!Ott van az a könyv az asztalomon,abban mindent megtalálsz róla.
Gregnek feltűnt Griss érdektelensége a bogár felé és a feltűnően nagy rend az asztalon.
-Nem hiszem el…a nagy Grissom szabadságra megy? –poénkodott vigyorogva.
-Ne szórakozz Greg, tedd a dolgod! –mondta komolyan Griss.
-Jól van…,de ezt akkor sem tudom elhinni…
-Greg?Kérlek, törődj bele, és mars a laborba,ha itt végeztél!
Griss fogta magát és elindult Cathy keresésére,hogy átadja neki a feladatokat,amelyeket a szabadsága miatt nem tud befejezni. Greg pedig annak tudatában,hogy a főnöke elhagyta a terepet,leült a székébe,feldobta lábait az asztalra és „bogarászta” a könyvet . Közben Sara belépett az irodába.
-Greg?Te mit csinálsz itt?Hol van Grissom?
-Hát,ő távozott,én meg elképzeltem,hogy milyen lehet főnöknek lenni.
-Úgy érted,hazament?
-Ja… – vigyorgott.
Grissom és Cath hirtelen megjelentek Sara mögött, Greg azt sem tudta,hogyan ugorjon fel hirtelen.Griss összevont szemöldökkel ránézett,de nem szólt semmit,majd Cathyhez fordult.
-Tartsd rajta a szemed…rendben?
-O.K. Gil,meglesz. –mosolygott a nő.
Grissom gyengéden összekulcsolta kezét a Sara-éval,majd maga felé húzta.
-Gyere,mert a végén itt ragadunk.
-O.K. Szivem,menjünk.
-Hé Greg,attól,hogy nem leszünk itt,az egyik szemem rajtad tartom. –mondta mosolyogva Griss.
-R-rendben.. – motyogta Greg.
Griss és Sara elhagyták a labort, Cathy-t még egy pár mondat erejéig szóval tartotta Greg.
-Sara is?! Együtt mennek szabadságra?! –kérdezte értetlenül .
-Igen Greg,szokj hozzá a gondolathoz. És ahhoz is,hogy ez a szék az enyém,amíg vissza nem jönnek.Most pedig sipirc a laborba. – viccelődött Cathy.
-Jól van,megyek…főnök…! - vigyorgott Greg.
Közben Griss és Sara hazafelé tartottak,pontosabban Sara lakására .
-Mondd,hogy-hogy nem szóltad le Greget?
-Bírom a srácot.Még a nehéz napokon is tud egy kis mókát csempészni a laborba. –mondta Griss,majd rámosolygott Sara-ra.
-Igen,én is ezt szeretem benne.
-Na meg persze nem akartam elrontani azt a pár napját,amit nélkülem tölthet.
-Ez nem igaz Griss, Ő felnéz rád…
-Gondolod?
Levette jobb kezét a kormányról és megfogta Sara-ét.
-Mondd,mit terveztél jövőhétre? -kérdezte Griss.
-Egyszerűen csak veled akarom tölteni minden percét. –mondta mosolyogva,majd ránézett.Látta,hogy mosolyog,de nem szólt semmit.
-Griss?Mi jár a fejedben?
-Nagyon sok minden. –mondta kétértelműen.
Levette a kezét Sara-éról és beparkolt a ház elé.Sara csak mosolygott Grissom szavain,majd felmentek a lakásba.Miután megittak egy teát,Sara elment tusolni,Griss pedig bekapcsolta a tévét és rendelt vacsorát.
-Gil,miért kérdezted,hogy mit terveztem jövőhétre? –kiabált Sara a fürdőből.
Griss félig behajolt a fürdő ajtaján,félrebillente a fejét és elővette hunyorgó tekintetét.
-Nem mondom meg…-mondta sejtelmesen.
Sara imádta,amikor Griss így néz rá,nem bírta megállni és csurom vizesen odasétált hozzá.
Megfogta az inggallérját,szorosan magához húzta és megcsókolta.
-Héé,csurom vizes leszek…még dolgom van… -suttogta Griss.
-Számolnod kell ezzel,ha így nézel rám …
A férfi megfogta Sara kezét,majd így szólt:
-Bármit is akarsz most tenni,jól gondold meg,mert akkor sem mondom el.
-Ezen nem kell gondolkodnom… -suttogta Sara,miközben csókolta és simogatta Griss testét.
Mindeközben Gil-ről is lekerült mindennemű ruha és a tus alatt folytatták,amit elkezdtek.
Kis idő múltán Sara a kanapén pihent,Griss pedig ruhát keresett magának.
-Hová készülsz Szivem?
-Csak hazaugrok pár dologért.
-Meg sem kérdezed,hogy mennék-e veled?
-Nem Szívem,mert …- Griss majdnem elszólta magát – …mert van egy kis egyéb teendőm is.
-Jó,de siess,nemsoká hozzák a vacsorát.
-Addig visszaérek,fél óra az egész. –mosolygott Griss,majd adott egy puszit Sara-nak és elviharzott.
Sara nem feszegette a témát,sejtette,hogy Griss készül valamire.
Fél óra múlva csengettek,megérkezett a vacsora,ám Griss még sehol sem volt. Kicsit később Sara késztetést érzett,hogy felhívja,hiszen nem szokott késni,de mégsem tette. Nem akart rátelepedni,gondolta,ha sokat késik,akkor majd felhívja. Abban a pillanatban Griss kopogott az ajtón.
-Hello…Sokat késtem? – köszönt és adott egy puszit a lánynak.
-Nem… - mondta mosolyogva. – Vacsizunk?
-Persze,éhes vagyok. – mondta hamissággal a hangjában,majd rákacsintott Sara-ra.
Miután megvacsiztak,kicsit összebújva pihentek a kanapén,tévéztek,beszélgettek.
Sara Griss mellkasára hajtotta a fejét.
-Mi van a zsebedben,Griss?Valami megnyomta a halántékomat.
-Semmi különös,csak egy pár kulcs.
Sara ki akarta venni,de Griss lefogta a kezét.
-Nem adom oda…-mondta nevetve.
Ám Sara addig birkózott vele,mígnem elvette tőle.Nem látta még azokat a kulcsokat Griss-nél.
-Ez nem volt fair,Sara….jó,hogy ilyen könnyen leszerelsz,ha teljesen el vagyok gyengülve miattad. – nevetett,majd felült.Sara vele szemben állt,fenyegető tekintettel,ám mosolyogva.
-Persze…Ez nem is a tiéd.
-De jövő hétre a miénk Szívem.Ezért ugrottam el az előbb.
-Igen?Miből gondolod,hogy bárhová is elmegyek veled? –játszadozott Sara.
Griss Sara után nyúlt,megfogta a derekát és magához húzta,leültette az ölébe.
-Abból Édesem,hogy a világ végére is eljönnél velem.
-Hú,de magabiztos vagy!Miből gondolod?
-Abból,hogy szeretsz,én meg téged szeretlek és ez pont elég hozzá.Szerintem…
-Aha,szóval így gondolod?
-Ja,meg persze nem bírnád ki nélkülem egy hétig….- mosolygott Griss és felhúzta a szemöldökét.
Sara nem szólt,csak ujjaival simogatta Griss tarkóját és lágyan megcsókolta.
-Szóval,holnap reggel indulunk. –mondta Griss.
-Nagyon korán? – Sara ásított egyet és odabújt Griss-hez.
-Nem,nem.Édesem,menjünk aludni? –kérdezte Griss suttogva.
-Nem…olyan jó így a karjaidban.
-De mégis inkább beviszlek.
Adott egy puszit a homlokára,bevitte az ágyra,majd bebújt mellé és átölelte.Így aludtak reggelig,szinte meg sem mozdultak.
Grissom korán ébredt,a menetrend szokásos volt:tusolás,kávé.Aznap a reggelit is ő készítette.Bevitte,a teát az ágy mellé és visszabújt Sara-hoz.Átkarolta,csókolgatta a vállát.
-Jó reggelt…- dünnyögött Sara.
-Jó reggelt…jól aludtál?
-Ha veled alszom,mindig jó. – Sara szembefordult vele és csendben nézték egymást.Pár perc múltán Sara letusolt,megreggeliztek,bepakoltak,majd 9 óra körül elindultak.
A hely,ahová mentek,a Mead-tó egy csendes szegletében helyezkedett el,távol a város zajától.Grissom óvatosan vezetett.Sara az eget fürkészte,amikor Griss lehajtott egy földútra,ami egy erdős területre vezetett.
Sara meglepődött,nem gondolta,hogy olyan messze ,mennek a várostól,ahol a házak szinte kilométerekre vannak egymástól.
-Griss,hová viszel?Tudod merre kell menni? –aggodalmaskodott a lány.
-Sara,ha nem lennék biztos benne,gondolod,hogy erre jöttem volna?
-Te jártál már itt? – kérdezte meglepetten.
-Igen Szivem…régebben.
-Kivel?
-Az nem fontos…most veled vagyok. – Griss direkt mondta ezt,gondolta,hogy Sarat elkezdi foglalkoztatni a téma.
-Valóban… -mondta csalódottan.
-Most mi baj van?
-Az,hogy annyi mindent nem tudok még rólad.
Griss lehúzódott az út szélére és megállt. Kikapcsolta a biztonsági övet,áthajolt Sara-hoz és mélyen a szemébe nézett. Sara nem tudta állni a tekintetét,kinézett a semmibe. Griss megfogta az arcát,és maga felé fordította.
-Sara,nem reagálhatsz így mindenre,amit mondok.Van időnk,meg fogjuk ismerni egymás gondolatait és múltját.Rendben?
-Persze,de miért nem lehet egyenes választ adni?Akkor nem lennének ilyen helyzetek.Nem gondolod?
-De igen.Azért én élvezem az ilyen helyzeteket. –mosolygott.
-Élvezed?!Én meg kellemetlün érzem magam miatta…
-Valóban?Akkor kérlek ne haragudj rám. –mondta,miközben simogatta Sara arcát.
-Ne csináld ezt velem többször…Rendben?
-Megígérem…nem fogom. –suttogta,majd egy csókot lehelt Sara ajkaira.
Újraindította a motort,és mentek még kb. ötszáz métert,mire odaértek a házhoz. Gyönyörű helyen volt,helyes kis faház,a telekhez tartozó tóparti szakasszal. Kilométeres körzetben senki és semmi sem volt.
-Griss,ez nagyon szép! –ámult Sara – Ilyen környezetben el tudnám képzelni az életem.
-Na és ,kivel? – kérdezte mosolyogva Griss.Letette a csomagokat az autó mellé,Sara mögé állt és átölelte a derekánál.
-Most veled,mert éppen veled vagyok… -incselkedett.
-Jól van,csak hogy tudd,anyámmal töltöttem itt nyaranta pár hetet . –mondta nevetve.
-Griss,te szórakozol velem! – Sara a könyökét kicsit meglendítve óvatosan belevágott Griss gyomrába.
-Huhh…de harcias Miss Sidle! Bemegyünk,vagy itt támadjuk egymást? –kérdezte sejtelmesen.
-Bemegyünk,de semmiféle támadás,szét akarok nézni a környéken. –motyogta Sara.
-Tessék?! Egész délelőtt vezettem,pihenni szeretnék.
-Jól van,a séta tökéletes kikapcsolódás ilyen estben…Bűnhődj csak… -mondta mosolyogva.
Miután bepakoltak, elmentek sétálni a tóparton. Beszélgettek, Griss mesélt a háznál töltött időkről. Sara csak hallgatta, szerette, ahogy Griss mesélt.Gyerekként is komolyabb volt a társainál, ezért nem is tudott igazán barátkozni velük. Sara meglepetten tapasztalta,hogy Griss mennyi mindent elmesélt abban a másfél órában. Nehezen tudott megnyílni mások előtt, ám Sara mostmár az élete része volt és vele szemben könnyebben ment,de nem feltétlen tökéletesen.
Még sötétedés előtt visszatértek a házhoz,együtt készítették a vacsorát.Sara elgondolkodott,miközben darabolta a zöldségeket.Griss mögé állt,átölelte a derekát,adott egy puszit a nyakára és az állát megtámasztotta Sara vállán.
-Min mereng olyan nagyon, Miss Sidle?
-Á,semmi különös,csak rajtunk.
-És az nem különös? –suttogta Griss.
-Nem,inkább különleges.
-Szóval,akkor?
-Nem fontos.Kibontunk egy üveg bort a vacsihoz? – próbált terelni Sara. Griss kissé csalódottan ment le a pincébe,kíváncsi volt,cikáztak a gondolatok a fejében.Amikor visszatért,megcsörrent a telefonja,Cathy hívta.Közben Sara kiült a tóparti a mólóra,lábait belelógatta a vízbe.Griss a ház ablakából figyelte.”Valami nem stimmel…”-gondolta magában.Közben Cathy kérdezett valami,de nem kapott választ.
-Hé,Griss!Itt vagy még?
-Persze-persze,ne haragudj…figyyelek.
-Minden rendben nálatok?
-Igen…illetve nem…,nem tudom. –dadogta.
-Megijesztesz Griss.Mi történt?
-Hát,nem tudom.Passzolok. Sara olyan furcsán viselkedik velem. Voltunk sétálni,akkor még minden rendben volt.Utána pedig olyan…nem is tudom,Cath.
-Milyen?Rosszul van? –kérdezte aggódva.
-Nem!Gondolkodik és nem tudom kiszedni belőle,hogy min. És mintha még kerülne is.
-Ohh,akkor biztosan veled kapcsolatos.
-Velem?De hát semmit sem tettem. –mondta értetlenül.Közben még mindig Sarat nézte és fel-alá járkált.
-Nem úgy értem,Griss!Női,lelki dolgokról lehet szó. –próbálta nyugtatni,sikertelenül.
-Aha,és azok rám nem taroznak?!
-De biztosan,csak összeszedi a gondolatait.
-Valami tanács?
-Csak hagyd,ne erőltesd,ha megérik benne,majd elmondja.
-Dehogy hagyom Cath!Azt szeretném,ha lélekben is itt lenne velem! –háborgott Griss.
-Tudom Griss,de akkor is.Nyugodj meg,hadd beszéljek vele.Megengeded?
-Persze,odaadom neki a telefont.Köszönöm Cath.
-Nincs mit.Szia!
Griss odaadta Saranak a készüléket,közben mélyen a szemébe nézett,majd visszament a házba.
-Szia Cathy,örülök,hogy hallom a hangod!
-Szia Sara!Én is örülök.Jól vagy?
-Persze.
-Griss mondta,hogy valami nincs rendben.
-Igazán?Miért nem nekem mondja?
-Nem meri,mert szerinte tartózkodó vagy vele.
-Ja,nem…csak olyan furcsa gondolataim vannak kettőnkről.Előző kapcsolataimban nem fordult elő ilyesmi.Csak szokatlan.
-Mégis mi?Baj van?
-Nem-nem,minden tökéletes,Griss mindent megtesz.Tudod…,imádom minden mozdulatát és szavát. –mondta immár nevetve.
Griss örömmel vette tudomásul,amikor meglátta őt nevetni.
-Na,ha ezt így mondod,akkor nem értem mi van. –nevetett Cathy is a vonal másik végén.
-Jól van,elmondom.Tudod,úgy érzem,hogy itt lenne az ideje a gyermekvállalásnak.Nem tudom,hogyan hozzam fel a témát Griss-nek. –sóhajtozott.
-Hoppá,mindenre gondoltam,de erre nem!
-Ugye,hogy nem könnyű dolog?
-Hát nem,főleg Griss esetében.Azért,ha már többször is rákérdez,beszéljétek meg,mert ez az ő döntése is.
-Persze,majd összeszedem a gondolataimat és a bátorságomat.De kérlek,ne mondj neki semmit!
-Nem fogom,ez a kettőtök dolga.Csak aggódik miattad.
-Tudom,és nem is akarom az egész hetet melankóliában tölteni.
-Jól van Sara,hagylak „élni” Titeket és ne feledd,hogy a gyerekhez ő is kell ám!- mondta nevetve.
-Hát persze! –nevetett ő is – Köszi,hogy meghallgattál.Szia!
-Igazán nincs mit!Érezzétek jól magatokat!Szia!
Sara bevitte a telefont.Griss a fotelban ült,kezét összefogta a tarkóján.Nem szólt semmit,csak követte Sara-t a tekintetével.
-Mi az? Olyan „Grissomosan” nézel.
-Csak nézlek…Velem nem…nem akart már beszélni? –hebegte Griss.
-Nem,nekem jutott a feladat.
-Griss értetlenül összeráncolta a homlokát,kérdőn nézett Sara-ra.
-Valóban?És,miről kell beszélnünk?
Sara megfogta a két borospoharat, a borospalackot és elindult kifelé.
-Gyere,menjünk ki a mólóra. – szólt mosolyogva.
Griss örömmel nyugtázta a dolgot,hogy Sara mosolyog. Arra gondolt,hogy biztos nem komoly a probléma,ha egyáltalán problémáról lesz szó.
Mindketten belógatták lábukat a kellemesen hűvös vízbe.Pár percig csendben ültek egymás mellett,közben Griss töltött a poharakba,majd megtörte a csendet.
-Ebben az éjszakai holdfényben még szebbnek tűnik a tó.
-Igen,de egy kicsit félelmetes.
-Félsz tőle?
-Nem is tudom,vegyesek az érzéseim. –mondta sejtelmesen Sara.
-Mint velem szemben? –kérdezte Griss,félve a választól.
-Nem.Veled szemben tisztában vagyok az érzéseimmel.Csak…
-Mi az a csak,mi van veled ma?
-Csak van valami,amiről nem tudom,hogy egyáltalán érdemes-e beszélnünk.
Griss közelebb húzódott Sara-hoz és összekulcsolta a kezüket.Érezte,hogy a lány keze hideg.Sara-t melegség futotta át az érintésétől,de csak nézte a vizet,nem reagált..
-Nézd Sara,ezt már letisztáztuk.Mondd el kérlek,ha valami gondod van velem,mert ez így nekem sem jó.Közeledni szeretnék hozzád,te pedig hátrálsz,elzárkózol.Ne érts félre,de szeretném,ha lélekben is velem lennél.
-Hiszen veled vagyok,minden percben.
-Most nem ezt érzem Sara,kicsit meg vagyok rémülve.
-Nem,ezt nem akarom Griss,szeretlek.
Griss felemelte Sara állát,maga felé fordította és lágyan megcsókolta.
-Mondd már mi van,nem fogok könyörögni. –suttogta.
Sara nagy levegőt vett,majd elkezdte.
-Nem,nem kell,csak nehéz belekezdeni,de kérlek ne szakíts félbe.Tudod,a gyerekvállaláson gondolkodtam és azon,hogy te mit szólsz hozzá és hogyan reagálnál rá.Nem akarom erőltetni,de lassan itt lenne az ideje…
-Sara… -próbált közbevágni Griss.
-…Nem vagyok biztos benne,hogy te készen állsz-e,egyáltalán akarsz-e tőlem gyereket.És hogy én készen állok-e,hogy felneveljem .Érdemes lenne-e erre a világra,ilyen munka mellett vállalni.Semmit sem tudok,egész délután a válaszokat kerestem!
-Sara… -szólt,szintén sikertelenül.
-…Olyan jó volt veled,amikor meséltél a gyerekkorodról,és akkor hasított belém a gondolat,hogy…én csak veled tudnék élni,csak veled szeretnék közös családot és…
-Hé,Sara…lassíts egy kicsit! –mondta már nevetve,kicsit hangosabban.
-Jó,de még…
-Ne Sara,figyelj rám egy kicsit…
-Most miért nevetsz ki? –kérdezte kicsit csalódottan a lány.
-Nem nevetlek ki,csak olyan nagy hévvel vágtál bele a nagy hallgatás után,mint aki be sem akarja fejezni.
-Mert még nem fejeztem be!Griss,én gyereket szeretnék tőled! –mondta kicsit feldúltan,majd arcát a két tenyerébe temette.Megkönnyebbült,hogy végre kimondta és sóhajtott egy nagyot.
– Na most fejeztem be!
Griss hirtelen nem tudott megszólalni,csak csodálta Sara-t.
-Nem is mondasz semmit.Megdöbbentél,igaz? –kérdezte csalódottan,majd elmerengett a semmibe..
-Nem…csak…de mégis…nem jutok szóhoz. –dadogta Griss.
-Gondoltam…
Sara felállt és el akart indulni befelé,ám Griss felugrott és a keze után kapott.
-Ne Sara,maradj velem!Hallgass meg!Én is meghallgattalak.
-Nem tehettél mást.
-Én…én csak elcsodálkoztam a hevességeden!
Egészen közel húzta magához a lányt és megsimogatta az arcát.
-Nem gondoltam,hogy téged ez ennyire fel fog zaklatni.
-Pedig ez van…
-Sara,nekem mindenem megvan,csak az enyém vagy és el sem tudnám képzelni,hogy más nő legyen majd a gyermekem anyja!
-Griss… --szólt halkan.Sara lábaiból elszállt szinte minden erő,ahogy hallgatta.
-Ne szakíts félbe kérlek.Igen,szeretném,ha közös gyermekünk lenne és nem érdekel a világ problémája,nem érdekel semmi,csak hogy téged boldoggá tegyelek és én viszont boldog lehessek veled.Szeretlek Sara,évekbe telt,mire beismertem magamnak és nem akarok még többet elvesztegetni.
Sara legszívesebben ugrált volna örömében e szavak hallatán,de csak mosolygott,miközben hihetetlen boldogság lett úrrá rajta.
-Griss én olyan hülye voltam,ne haragudj kérlek.Szeretlek.
Ajkuk összefort,hosszú percekig ölelték és csókolták egymást,miután Griss engedett az ölelésén
-Menjünk be Édesem,mert megfázol. –mondta lágy hangon,kissé elgyengülve Sara csókjaitól.
-Jó és majd felmelegítesz? –huncutkodott Sara.
-Azon leszek Édesem,ezt megígérhetem.
Grissom bezárta az ajtókat,Sara pedig befészkelte magát egy fotelba és kicsit elbambult.
-Mi az Sara?
-Semmi Szívem,csak az jutott eszembe,hogy olyan jó itt Veled.
-Erre még csak most ébredtél rá? –kérdezte huncut mosollyal .
Felhúzta Sarat a fotelból,magához szorította.
-Nézd Édesem,előttünk a hét,használjuk ki.Rendben?Ne csak elmélkedjünk. –mondta hunyorgó tekintettel.
-Mire gondol Mr.Grissom? –incselkedett Sara.
-Hát…csinálunk gyereket?
-Jajj Griss,ez nem így működik!
-Azt hittem…. –mondta vigyorogva.
-Ezt nem lehet csak úgy,hogy bemegyünk a hálóba és előtte lefixáljuk a tényt,hogy most pedig gyereket csinálunk. Nem is tudnék rád figyelni…
-Akkor ne csináljunk, – kacagott – de az tény,hogy velem kell töltened az éjszakát…
-Nos Griss,ezt szívesen megteszem…amúgy sincs más választásom a semmi közepén.
Sara érzékien megcsókolta,majd a hálószobában kötöttek ki.
Az elkövetkezendő napokat boldogan töltötték,senki és semmi nem zavarta őket. Rengeteget beszélgettek,Grissom meglepően sokat mesélt a múltjáról. Egyikük sem szerette volna,hogy véget érjenek ezek a napok,ezért minden percét kihasználták a szabadságuknak.