Lassan szállingóztak a hópelyhek a völgyben.Még csak koradélután volt.Néztem az ablakból a tájat.Gyönyörű volt.Emlékeztetett a Harvardi időkre.Hirtelen eszembe jutott egy remek ötlet.Gyorsan felöltöztem,fekete trikót,pamutpulcsit és kabátot vettem.Felkaptam a fényképezőmet és bezártam az ajtót.Bekopogtam Grissomhoz.(Egy éves helyszínelő konferenciára jöttünk el ide,azt Isten háta mögé.A ténynek,miszerint Vele jöhetek,nagyon örültem.)A harmadik kpogásra kinyitotta,kezében egy könyvvel.

n   Szia!-köszöntem vidáman

n   Szia,Sara.-pislogott rám meglepetten.

n   Van kedved sétálni?-kérdesztem merészen

n   De Sara,esik a hó.-ellenkezett

n   Na és,

n   Nem szeretem a havat.

n   Csak egy kis séta,Grissom.Tudtad,hogy csak itt,New York államban 274 téli rovarfaj él?-vágtam bele buzgón

n   Tudtam.De,hamár így felkészültél,jobb lesz ha veszem a kabátom.-mondta és bement a szobájába

n   Ez az!-suttogtam elégedetten.Pár perc múlva ki is jött a szobából és bezárt.

n   Mehetünk?-kérdeztem

n   Igen.-válaszolt.Kimentünk a szállodából,és megindultunk az erdő irányába.Némán baktattunk egymás mellett,amikor kiértünk a tisztásra.Be lehetett látni az egész völgyet.

n   Ez nagyon szép.-suttogtam

n   Tényleg szép.-értett egyet Grissom.Tovább indultunk,de előtte még gyorsan lefényképeztem a tájat.Láttam,ahogy Griss lehajol egy fatörzshöz.

n   Mit találtál?-kérdeztem

n   Semmit,sajnos.-válaszolt csalódottan

n   Gyere,menjünk tovább.-mondtam.Nekiindultunk ismét.Egy alkalommal kisebb adag hó esett le Griss nyakába az egyik fáról.Muszáj volt nevetnem,mivel úgy nézett ki,mint a Mikulás.Ő is elnevette magát,de -egy -részemről- óvatlan pillanatban hatalmas hógolyót dobott nekem.El is talált.Elkezdtünk hócsatázni,mit a gyerekek.Röpködtek a hógolyók,és folyamatosan nevettünk.Bebújtam egy fa mögé,mire ő is ugyanígy tett.Lassan kikukucskáltam,és feléhajítottam egy hógolyót.A játék így folytatódott még sokáig,mígnem kergetőzés közben le nem gurultunk egy pici dombról.Egymás mellett feküdtünk a hóban és még mindeig nevettünk.Már nem is tudom min,a helyzeten,egymáson,talán.Végül Griss felsegített.Egymással szemben álltunk,a leheletünk összekeveredett egymással.A nap lemenőben volt,rózsaszínre festette az egész tájat.Közelebb hajoltam Grisshez,de mikor összeérhettek volna az ajkaink,hallottunk ge ypukkanást.Mindketten ugrottunk legalább egy métert.

n   Mi volt ez?-kérdeztem ijedten

n   Azt hiszem,sejtem.-kezdte Grisom,amikor meghallottuk a következő lövést,mert lövéseket hallottunk,egyre közelebbről-Gyerünk,futás!-kiálltott Griss,megragadta a kezem,és elkezdett húzni.Futottunk keresztül az erdőn,de még í is egyre közelebbről hallottuk a lövéseket.Beértünk egy sűrűbb helyre,ahol grissom elbotlott egy gyökérben,én is megtorpantam  és megtorpantam és megfordultam.A következő pillanatban dördült a puska,és én elestem.A lövéskor éles fájdalom nyilalt bele az oldalamba,mintha egy kést döftek volna belém.Láttam,ahogy Grissom felpattan és felém rohan.-Sara!-kiabált.Letérdelt mellém,és kicipzározta a kabátomat.Éreztem a hideg kezét,ahogy megpróbálja elállítani a vérzést.-Tarts ki, Sara.-suttogta,miközben a sebemet kötözte a sáljával.Rászorított egy adag havat is a sebre.-Kész.-mondta és felsegített óvatosan.-Meg tudod tartani magad?

n   Nem igazán.-válaszoltam halkan,mire átvette a kezemet a vállán és megfogta a derekamat.

n   A legfontosabb az,hogy mihamarabb visszajussunk a szállodába.Csak szorítsd rá a kezed a sebedre.

n   Rendben,csak siessünk.-válszoltam

n   Akkor induljunk.-mondta,és elindultunk.Lassan haladtunk,mivel én nem igazán tudtam menni.Griss folyamatosan beszéltetett,nehogy sokkot kapjak.Már legalább fél órája mentünk,amikor leértünk a tó partjára.Már nem teljesen voltam magamnál,amikor hallottam Griss hangját:-Sara,innen már látszik a szálloda!Már nem vagyunk messze.Tarts ki,kérlek, még egy kicsit!

n   Nem tudok.-válaszoltam,és elernyedtem

n   De igenis,tudsz!Kérlek,Sara!-kiabált Grissom.Utána nem tudom mi történt,csak az rémlik,hogy Griss felemelt és elindultunk.Grissom fejében cikáztak a gondolatok.Mi lesz,ha Sara meghal?Ha azért hal meg,mert nem jutnak időben a szállodába?Ha az Ő hibájából nem jut elég hamar orvoshoz?”Az nem lehet!”hajtogatta magában.Mindig is olyan ember volt,aki nem riadt meg szinte semmitől,Hiába szegeztek rá pisztolyt,teljesen nyugodt maradt.De most nem tudott.Nem bírta elképzelni,hogy Sara meghaljon.”Sara erős lány,nem halhat meg.”mondta magának.már majdnem elérte a szállodát.-Már nincs messze,Sara.Mindjárt odaérünk.Még egy kicsit tarts ki.-sutogta Saranak,és nekiindult a lejtő aljának.A lány teste ernyedten lógott a kezében.Az előbbi gondolatok erőt adtak neki az út folytatásához,pedig nem volt könnyű Sarat támogatni,most,hogy teljes súlyával rá volt bízva,még nehezebb volt cipelnie,de kitartott.Már a szálloda előptti lejtő felénél tartott.Összeszedte a maradék erejét,hogy megtegye az emelkedő hiányzó részét.Felért a bejárathoz.Benyitott a hatalmas előtérbe.

n   Magukkal meg mi történt?-kérdezte megrökönyödve a szálloda tulajdonos,Herm Cormier,amikor beléptek.

n   Segítsen,Herm.-nyögte Grissom és lerakta Sara élettelen testét az egyik fotelba.

n   Jesszusom,mi történt?-hangzott fel újra a kérdés

n   Ránk lőttek az erdőben,eltalálták.Kérem,segítsen,hozzon néhány kötszert és fertőtlenítőt  a szobámba,amíg felviszem.És hívjon orvost.

n   Azonnal,de az orvos nem hiszem,hogy holnapnál hamarabb ideér,mert a hó elzárta az utakat.Kötszert viszont tudok hozni.-mondta aférfi és elsietett.Grissom újra felemelte Sarat és elindult a szobájába.Lefektette az ágyra,és gyorsan betakarta,nehogy mégjobban kihüljön.Amíg várta a szállodást,bevizezett egy törülközőt,hogy le tudják törölni a vért.Pár perc múlva kopogtatott a szállodás,a kért felszerelésekkel.Lepakolt az asztalra és kérdőn nézett Grissre.

n   Segítsen róla levenni a kabátot.-mondta Grissom.Gyorsan levették róla a kabátot,és felhajtották a pulóverét is.Rengeteg vért vesztett,még a pulóvere is átázott.-A fürdőben talál egy törülközőt,hozza ide,kérem.-utasította Grissom a férfit,miközben az ideiglenes kötést igyekezett levenni.Hamar visszatért a fürdőből a szállodás a . törülközővel,Grissom elvette tőle és elkezdte letöröln a vért a lány hasáról.-Hozott valami fertőtlenítőt?-kérdezte,miután végzett a vér eltávolításával

n   Igen,itt van.-válaszolt Herm,és odaadott egy barna üveget neki.Grissom gyorsan fogott egy vattát,jól átitatta jóddal és bekente a sebet.

n   Most kérem a kötszert.-hangzott a következő utasítás.Átnedvesítette a gézt is és ráragasztotta a sebre.

n   Ha jól látom,készen van.Hozzak még valamit?-kérdezte az igazgató

n   Igen.,kész vagyok.jó lenne,ha hozna néhány melegvizespalackot,takarót és egy lázmérőt.

n   Máris megnézem mit tehetek.Esetleg valami mást ne hozzak?

n   De,egy kis teát,ha lehet.

n   Magának nincs szüksége semmire?

n   nincs,egyelőre az a fontos,hogy Sara magához térjen.Köszönöm a segítségét.

n   Rendben,de azért szólok a feleségemnek,hogy rakjon fel egy kis húslevest,hátha felébred a kis hölgy.-válaszolt a férfi és elment.Grissom csak nézte a lányt,ahogy fekszik és alszik.Gondosan betakargatta és várta az igazgatót.Bő negyed óra múlva meg   is érkezett a férfi,kezében a kért dolgokkal.Gyorsan lepakolt és elköszönt,de előbb grissom orrára kötötte,hogy ha bármire szükségük volna,csöngessenek le a portára.-És vigyázzon a kis hölgyre!-köszönt a szállodás és elment.Grissom Sara köré rakta a palackokat,és alaposan betakarta.Elsősorban fel kellett melegíteni a testét,mert kint a hóban nagyon lehült.Feljebb tekerte a fűtést.leült az ágy mellé a fotelba és várt.Időnként megmérte Sara hőmérsékletét,ami hála Istennek,emelkedett a takarók és a palackok jóvoltából.már jónéhány órája ült a fotelban,amikor Sara megmozdult.Fogalmam sem volt róla,hogy hol vagyok,csak éreztem,hgy nagyon melegem van,ezért elkezdtem mozgolódni.Láttam,hogy Griss mellettem ül egy fotelban és biskol.Amint megmozdultam,kinyitotta a szemét.

n   Sara,hogy vagy,-kérdezte rögtön?

n   Hol vagyok?-válaszoltam

n   A szobámban.

n   Miért,mi történt?Csak arra emlékszem,hogy elestem.

n   Az erdőben eltaláltak,amikor én a földön feküdtem.Egy puska lehetett.Valamennyire bekötöttem a sebedet,és elindultunk ide,a szállodába.Amikor leértünk a tópartra,te elájultál.Herm segített bekötni a sebedet,amikor már felhoztalak a szobámba....Hogy érzed magad?-tette még hozzá.

n   Neked hála,jól vagyok.Csak az oldalam fáj.-mondtam-Köszönöm.-tettem még hozzá halkan

n   Nincs mit.Igyál egy kis  teát.-mondta és töltött az egyik bögrébe.Odaadta nekem.

n   Köszönöm.-mondtam és elvettem a bögrét.Egy darabig námán ültünk egymás mellett.

n   Ideje lenne kicserélni a kötésedet.-szólalt meg halkan Griss.Felállt,eltűnt a fürdőben,majd egy barna üveggel a kezében tért vissza.Leült az ágyra,kitakart,és felhajtotta a pulcsimat.Óvatosan leszedte az előző kötést.Kénytelen voltam erősebben ráharapni a számra,nehogy kiabáljak,ugyanis hiába volt kíméletes,nagyon fájt  a seb.Végre sikerült leszednie a gézt.Gyorsan lefertőtlenítette  a sebet.A keze hideg volt,mégis jól esett az érintése.Rátette az új  kötést és visszahajtotta a pulcsimat.Megkönnyebbültem sóhajtottam fel,hogy végre megyszűnt a fájdalom.-Bocsánat,ha fájt,de muszáj lefertőtleníteni.

n   Semmi baj.Neked nincs semmi bajod,

n   Nincs.Az a fontos,hogy te meggyógyuljál.-mondta és megszorította a kezem

n   Tudom,hogy már mondtam,de köszönök mindent,amit értem tetél.Örülök,hogy ott voltál velem.-suttogtam

n   Te is megtetted volna értem.Most pihenj le egy kicsit,amíg lemegyek a portára,rendben?-váltott témát gyorsan Griss

n   Rendben.-mondtam csalódottan,mert eszembe jutott egy kép a lövöldözés előttről,a hócsatáról.Közben Grissom kiment a szobából.”Sara a kollégám.Az a fontos,hogy meggyógyuljon.”cikáztak Grissom fejében a gondolatok,amíg leért a portára.Odament a pulthoz,és megszólította a szállodást:

n   Khm,Herm,tudna adni a levesből egy keveset?

n   Természetesen,azonnal hozom.Hogy van a kis hölgy?

n   Felébredt.Gyenge még,de azt hiszem kibírja addig,amíg nem látja orvos.

n   Hála Istennek,hogy nem lett baja!A levest,azonnal hozom.-azzal el is tűnt Gyorsan vissza is ért.

n   Parancsoljon,Dr.Grissom.Más valamit nem kér,

n   Köszönöm,nem.Viszlát.

n   Viszlát,és jobbulást a kisasszonynak.

n   Átadom.-felelt Grissom és elindult.A fejében még mindig cikáztak a gondolatok,de legalább az  a szorító érzés,amit addig érzett,amíg Sara nem ébredt fel,elmúlt.Örült,hogy Sara újra „él”.Habár nem halt meg,mégis nagyon közel volt hozzá.Közben felért a szobájába.Benyitott és látta,hogy Sara elaludt.Halkan bement,letette a levest,odament a lányhoz és betakarta.A lány mélyen aludt,nem érezte,ahogy Grissom végigsimítja az arcát.Leült a fotelba és figyelte a lányt,ahogy alszik.Gyönyörű és erős lány volt,most mégis törékenyebbnek látszott egy pillandónál is.Figyelte,ahogy békésen szuszog.Lassan ő is elaludt a fotelban.Mikor Griss kiment  a szobából ólomsúllyal nehezedett rám az álmosság.Még hallottam az ajtó csukódását,utána elaludtam.Kinyitottam a szemem,a szobában szinte teljesen sötét volt,csak az olvasólámpa égett.Grissom csendesen szuszogott a fotelban.Mellette az asztalon egy kis edényben leves volt.Megpróbáltam felülni,de az oldalam tiltakozóan megsajdult.”Nem érdekelsz,akkor is kimegyek a fürdőbe.”gondoltam dühüsen.Feltápászkodtam és lassan kikecmeregtem az ágyból.Miután körülbelül 30 percembe telt,hogy kijussak és visszajussak a fürdőből,gonoltam nincs értelme visszaaludnom.A szobában viszonylag hideg volt,Griss pedig nem volt betakarva.Amilyen gyorsan csak tudtam,felkeltem,és ráterítettem egy takarót.visszafeküdtem,és akaratom ellenére elaludtam.

                                                         *

másnap reggel arra ébredtem,hogy valaki szöszmötöl.Kinyitottam a        szemem és láttam,hogy Grissom pakolászik a bőröndjében.

-   Jó reggelt!-köszöntem.Gyorsan megfordult és elmosolyodott.

n   Neked is.Hogy érzed magad?

n   Jól vagyok.Te hogy vagy?-kérdeztem és próbáltam lassan kikecmeregni az ágyból.

n   Én is jól vagyok.Reggel felhívtam a repteret,éjfélkor és hajnali háromkor megy gép.Ha az éjfelessel indulunk,akkor reggel kilencre már otthon is vagyunk.Így jó lesz?

n   Szerintem igen.Addig mit csinálunk?-kérdeztem mosolyogva,immár felkászálódva az ágyból.

n   Összepakolunk,esetleg sétálhatunk az erdőben.-mosolygott Griss

n   Ha lehet,akkor azt most kihagynám.Esetleg más ötlet?-kérdeztem én is vigyorogva

n   Öné a döntés,Ms Sidle.-válaszolt Griss tréfásan és becsukta a bőröndjét..Az ajtóhoz rakta és várakozóan megfordult.

n   Először össze kell pakolnom.Utána reggelizzünk,jó?

n   Rendben.Segítek pakolni.-válaszolt és kinyitotta az ajtót.Áttámogatott a szobámba,amire tulajdonképpen nem lett volna szükség,de jól esett,így hagytam.Kinyitottam az ajtót,beléptünk és Griss,az utasításomat követve.előkereste a bőröndömet.Közösen bepakoltunk,és átvittük az ő szobájába.Bezárt,és ígéretéhez híven,elindultunk az étkezőbe.Nyújtotta a karját,én belékaroltam.Lementünk,ettünk és visszatértünk a szobába.Leültünk az ágy két végébe és néztünk magunk elé.Hosszú percekig ültünk így,némán,amikor egyszerre megszólaltunk.

n   Grissom,én..-mondtam

n   Sara,én...-mondta ő is

n   Kezdd te.-mondtam és elmosolyodtam

n   Sara...én nagyon aggódtam érted.Nem tudtam elképzelni,hogy meghalj.És féltem is,hogy az én hibámból fogsz meghalni.-mondta és lesütötte a szemét.

n   Griss,én is féltem.Nemcsak a haláltól,hanem attól is,hogy nem mondhatom el neked,amit érzek.Hogy szeretlek.-mondtam és közelebb csúzstam hozzá.Felnézett és halványan elmosolyodott.

n   Én is ugyanettől féltem.-válaszolt,és megsimogatta az arcomat.Ez a néhány szó és az érintése mindent elárult.Én is megfogtam az arcát.A szemünk úgy csillogott,mint a kamaszoknak,akik még soha nem csókolóztak.Lassan közeledtünk egymáshoz.Behunytam a szemem és vártam.Megéreztem Griss ajkait az enyémen.Őrölt hévvel csókoltam vissza,mire ő ugyanígy tett.Egyre hevesebben csókolóztunk,eldőltünk az ágyon.Griss maga mellé húzott és megpuszilta a fejem.-Erre vágytam már évek óta.-mondta és ismét megcsókolt

n   Én is.-válaszoltam és visszacsókoltam.Griss csókolt ,ahol ért,de nagyon vigyázott,hogy ne okozzon fájdalmat.Csak a másnap reggeli repülővel indultunk haza,Vegasba..Az egész reptéren egymás kezét fogva haladtunk keresztül.Mint a friss házasok.A gépen mindketten aludtunk,mivel egész éjszaka beszélgettünk.Egymásról,rólunk,mindenről.Amikor megérkeztünk Vegasba,első utunk a kórházba vezetett,ahonnan 3 nap múlva engedtek haza,Griss lakására.Az alatt a 3 nap alatt mindenki meglátogatott,és alig hittek a fülüknek,amikor  elmeséltük,hogy mi történt velünk.Egymásról még nem szóltunk.A harmadik nap hazaengedtek.Grissom vitt haza,magához.A kutyája már az ajtóból a nyakába ugrott.Engem is körbeszaglászott,és mint egy jelezve,hogy maradhatok,megnyalogatta a kezem.Griss lassan magához vont és,megcsókolt.

n   Jó itthon lenni.-mondta

n   Szerintem is.Már hiányoztak a többiek.-mosolyogtam

n   Mikor szóljunk nekik kettőnkről?

n    Majd ha itt lesz az ideje,-válaszoltam és sejtelmesen elmosolyodtam.Megvacsoráztunk és elkezdtünk TV-t nézni.A kanapén ültünk,én Griss ölében,a kutyusa pedig az én ölemben nyugtatta a fejét.Griss megpuszilta a homlokomat.

n   Szeretlek.-suttogta

n   Én is .-mondtam és belefúrtam magam a pólójába.Így aludtunk el,mind a hárman.Néhány hét alatt a laborban elterjedt a hír,miszerint együtt vagyunk,de nem zavart minket.Boldogok voltunk,és csak ez a fontos.Mindkettőnknek,és ez volt a legjobb érzés,hogy ketten vagyunk.Már senki és semmi nem szakíthat el egymástól minket.Soha.