Nemsokára itt a  Valentin-nap.Megint egyedül,mint mindig.Éppen beértem a műszak kezdetére.

n    Szia!-köszöntem Grissomnak a pihenőben.

n    Szia!Kérsz kávét?

n    Igen,jól esne.-ásítottam egyet

n    Tessék.Ma velem leszel egy új ügyön,Nick,Cath és Rick már kimentek terepre,egy leszámolásra.

n    Akkor lesz munkájuk bőven.Köszi a kávét!-pislogtam hálásan a bögrém mögül

n    Szívesen.Kint találkozunk a kocsinál.-köszönt és elment.Végre egy jó hír.Mennyire más is lenne ha nem egyedül kéne töltenem a Valentin-napot!El kell mondanom Grissnek,hogy szeretem.Kimentem a kocsihoz,beszálltunk és legközelebb a helysínen szólaltunk meg.

n    Sziasztok!-köszönt Brass

n    Szia.Mi történt?-kérdezte Grissom

n    Egy idős házaspár vidáman hajókázik a Mead-tavon,amikor a férj váratlanul elbukik a hajón.-kezdte Brass cinikusan.

n    Értem.Sara,te kezdd a feleséggel,addig enyém a hajó.

n    Rendben.-válaszoltam és megkerestem a nőt.Egy padon ült,apsó volt és szelíd arcúCsak nézte a tavat.Közelebb mentem és megszólaltam:

n    Msr.stilton?

n    Igen,miben segíthetek?-kérdezte kézségesen-Buta kérdés,hisz biztosan Scoty miatt jött.Kérdezzen bármit.-meglepett a nő tárgyilagossága.Lelkileg biztosan össze volt törve,de kívülről nem mutatta.A gyásza ennél sokkal mélyeb volt.Feltettem neki az általános kérdéseket,és a végén már éppen indultam volna,amikor utánam szólt:

n    Ms.Sidle,ugye?

n    Igen?-fordultam vissza

n    Tudja,Scoty nagyon erős volt és akaratos volt.De én mindig tudtam,hogy fél valamitől.De ez mostz nem lényeges.15 év volt nálunk a körkülönbség.Scoty ezt mindig fel is hajtogatta,ha rossz kedve volt.Rengeteg dolgot átvészeltünk ketten.Tudja mi segített át minket mindenen?

n    Nem,asszonyom.-válaszoltam meglepve

n    A szerelem.Nincs fontosabb az ember életében.Aki szerint van,az nem ismeri az igazi szerelmet.Magán látszik,hogy pontosan tudja.A mai,rohanó világban,ez már senkinek nem fontos.Figyeljen rám.A legfontosabb az,hogy az akit szeret,tudja,hogy szereti.Ha nem mondja el neki,élete végéig bánni fogja.Ne féljen.Mi ugyanígy voltunk Scotyval,de nekem is ezt tanácsolták, amit az előbb elmondtam.Mi 25 évig éltünk együtt.Tudom,hogy magának is sikerülne.-fejezte be,megveregette a vállam és elment a rendőrautók felé.El sem hittem amit hallottam.Mintha valaki küldte volna nekem ezt a nénikét,hogy bátorságot öntsön belém.Talán szándékosan,de igaza van,ez biztos.Beszélek Grissel,ha addig élek is!Olyan volt ez a beszélgetés,mintha egy idősebb önmagammal beszélgettem volna,és ez nagyon jó érzés volt!Tudni,hogy van megoldás!Egyszer az életben a Valentin-napnak örültem!Remélem nem fogom grisst megijeszteni.Egyszerűen igaza van a néninek,a szerelemnél nincs fontosabb.Csak még ki kell gondolnom,hogy hogyan mondjam el neki.Visszasétáltam hozzá a partra.

n    Mit sikerült kiderítened?-nézett fel

n    Semmi érdekeset.Nem tud semmit.

n    A parton sem látot senki semmit.-jött felénk Brass

n    Rendben,akkor menjünk visza a laborba.-mondta Griss.Fél óra múlva már mindketten a dokinál voltunk.

n    Mi a halál oka,-kérdezte grissom

n    Egy pontos lövés a jobb szívkamrába.Tessék,a töltény.-mondta a doki és odaafdta a gyolyót.

n    Kösz doki,még jövünk.-mondtam

n    Melyiket szeretnéd?-szólalt meg egy kis iső múlva Griss a folyosón.

n    A töltény!-mosolyogtam rá,és kikaptam a kezéből a töltényt.

n    Akkor megyek Brass-hez.-mondta és elment.Én bementem Bobbyhoz,hogy leadjam neki a töltényt.Amíg Bobby dolgozott,visszamentem a pihenőbe.Elővettem egy vizet,leültem,és elbóbiskoltam.Csak a csipogómra riadtam fel.Bobby  keresett,visszamentem hozzá.

n    Mit találtál?-kérdeztem

n    Azonosítotam a fegyvert.A tulaj egy bizonyos Little G.

n    Tessék?-kérdeztem értetlenül

n    Little G. Az egyik legnagyob rapper itt Vegasban.Fegyvert,gondolom,önvédelemből tart.

n    Értem.-válaszoltam és elkértem az eredményt.-Köszi!-köszöntem és elindultam megkeresni Grissomot,hogy tudjon a fejleményekről.Az irodájában találtam meg.Bekopogtam és beléptem.

n    Szia!-köszöntem

n    Szia!Mit találtál?-kérdezte nagyokat pislogva

n    Megvan a fegyver tulahójsonosa,egy bizonyos Little G.Egy rapper.Bobby azt is mondta,hogy itt ő a legismertebb.

n    Értem.Cím?

n    Tessék.

n    Rendben,menjünk ki ehhez a rapperhez.-mondta Griss.Egy óra múlva már mindhárman-Jim,Grissom és én-kint voltunk a rapper „szerény” hajlékánál.A kertből hangos zene szólt,és rengeteg kocsi állt  a ház előtt.Brass  becsengetett,mire egy nagydarab néger nyitott ajtót.

n    Miben segíthetek?-kérdezte déli akcentussal.

n    Little G.-t keressük-válaszolt Brass

n    Sajnálom, de nem fogad vendégeket.-válaszolt

n    Ahhoz képest jó nagy a hangzavar.-válaszolt Jim cinikusan-A rendőrségtől jöttünk.Keresse meg a főnökét gorsan és hívja ide.

n    Máris.Fáradjanak be.-válaszolt a néger és elment.Hatalmas hallba képtünk,ahonnan be  lehetett látni a nappaliba,aol mindenütt hosszúlábú,fürdőruhás cicababák lófráltak a vendégek között.Egy platinaszőke „példány” felénk közeledtt.Megállt grissomék előtt és csábosan pislogott.

n    Mi szél hozott erre titeket,fiukák?-kérdezte mesterkélt hangon,miközben egyre közelebb jött.-Nem jöttök beljebb?-kérdzte,és máris rávetette magát Grissre,hogy beljebb húzza

n    Sajnálom hölygem,de a raendőrségtől jöttünk.lépett közbe brass.A lánynak elakadt a lélegzete.

n    Mit keresnek itt?-hallottunk egy mély  hangot.

n    Jó napot Mr.G.-köszönt brass-A las Vegasi rendőrségtől jöttünk és szeretnénk feltenni néhány kérdést.

n    Miféle kérdéseket,ember?Nem csináltam semmit!

n    Ismeri Scott Stiltont?-kérdeztem,

n    Nem ismerek semmiylen Stiltont,ember.mi kéne?

n    Megölték.-válaszolt Griss

n    A maga fegyverével.-tettem hozzá

n    Az nem lehet!Nem én voltam!-védekezett

n    Hol volt tegnap reggel 8 és délután 2 között?-kérdezte brass

n    Itthon!Bárki tanusíthatja,mivel a lemezemen dolgoztunk éppen.Akarja hallani?

n    Nem.köszönöm.-utasította el jim-Ide tud valakit hívni aki alátámasztja az alibijét?

n    Természetesen.Pamela,Trix,Jenna!-kiabált.Szinte azonnal megjelent három cicababa.Little G. Köré gyűltek,hogy éppen át tudja őket karolni a rapper.Midegyik agyonoperált,hidrogénszőke lány volt.Csak a fürdőruhájuk színe különbözött.

n    Ezek az emberek a rendőrségtől jöttek,és arra kíváncsiak,hogy hol voltam tegnap.Elmondanátok nekik?

n    Velünk volt.-válaszolták szinte egyszerre a lányok.

n    Mr.G. azt mondta,hogy a lemezén dolgozott.Akkor hogyhogy magukkal volt?-kérdeztem

n    Figyelj,szivi,a lemezkészítés fársztó munka.Mi végig mellette voltunk.Ezt tanusíthatja a menager is.-oktatott ki az egyik lány.

n    És pontosan mit dolgoztak tegnap?-sietett a segítségemre Bras

n    Már mondtam,hogy a lemezemen,ember.Van még kérdésük?Ugyanis várnak a vendégeim.-kérdezte G.

n    Hol van a fegyvere.Mr.G.?-kérdeztem.

n    Nem tudom,szivi.Ellopták.Ha atársaid elmennek,te maradhatsz!-mondta,és elkezdett közeledni felém.Már majdnem elért,amikor Grissom közbelépett,és megfogta a karját.

n    Még egy kicsit közelebb jön,és feljeléentjük,amiért zaklat egy helyszínelőt!-mondta szinte kiabálva Grissom

n    Lazíts,ember,én nem zaklatok senkit!De beláthatja,hogy a kollégája jó bőr.Na mindegy,mennem kell,várnak a vendégeim.Pá,rendőrkéim!-intett és távozott.Grissnek szögett ütött a fejében amit a raper mondott.És a viselkedése,ahogy Sara felé közeledett.Ráeszmélt,ha nem tesz valamit,akkor a lány mást fog választani.Közben visszaértünk az irodába.Brass elment,én is indultam volna,amikor valaki megérintete a kezem.Sofia volt az.Amióta találkoztunk,feszült volt köztünk az iszony.Ő feltűnően hajtott Grissomra,amitől kirázott a hideg.

n    Beszélnünk kell,Sara.-mondta és bementünk a pihenőbe.

n    Mit szeretnél,Sofia?-kérdeztem

n    Tudni,miért pikkelsz rám ennyire.-nem vallhattam be neki,hogy azért vagyok rá ennyire pipa,mert imádom a főnököm!Akkor mit mondjak?Gyorsan kellet valamit kitalálnom,nehogy gyanút fogjon.

n    Miért érdekel?-sikerült kinyögnöm

n    Miért nem érdekeljen?Tudni szeretném,mi van köztetek Grissommal!-fakadt ki.Az őszinte választ nem mertem elmondani neki.

n    Semmi.-válszoltam még mindig durván,de szomorúan.megkönnyebbülést láttam az arcán.

n    Akkor jó.Csak ennyit akartam.-azzal el is viharzott.Egy világ dőlt össze bennem.Képtelen voltam azt a sugárzó,kárörvendő mosolyt elfelejteni,amit felém küldött a válaszom után.Az elkövetkező hetek hasonló hangulatban teltek.Rémálmaimban mindig előtünt egy zsáj,ami a vesztes szót sujkolta belém.Az álmok ismétlődtek,de nem tudtam ellenük semmit sem tenni.Egy nap,amikor megint dolgozni mentem,sok embert láttam a pihenő körül.Megláttam Cath-et,és odamentem hozzá.

n    Mi történt?-kérdeztem

n    Ecklie akar valami beszédet mondani.-mondta Cath suttogva

n    Miért?

n    Nem tudom.-válaszlt Cath.Figyeltem  Ecklei-t,ahoy nekilát a beszédnek:

n    Khm...Ahogy bizonyára sokan értesültek,a nappalisok új helyettes vezetőt kapnak.A néhány hete tartott vizsgálat eredményeit mindenki megtalálja az asztalán-ezzel be is fejezte és elment.Eszembe jutott a felmérés,amin azt vizsgálták ki,hogy teljesít,és kit kell a teljesítménye miatt kirúgni.Mint a többiek,én is megkerestem az eredményemet.Ahogy végigolvastam a levelet,megszédültem.Hatalmas piros betűkkel a levél alján ez állt:KIRÚGVA.”Biztos valami tévedés történt.”gondoltam,de a felirat nem hazudott.Elviharoztam a kocsimhoz,és hazamentem.Nem vettem észre,hogy a levelet az asztalomo hagytam...Néhány perccel később Grissom ment be a pihenőbe,ahol meglátta az értesítést.Nem akart hini a szemének.Azonnal a kocsijához rohant és elindult Sara lakásához.Én már hazaértem,és kisírt szemmel feküdtem a kanapémon.Nem hagyhattam it a várost,a munkámat,az életemet,és legfőképpen grissomot.Ő hiányozna a legjobban.Ebben a pillanatban halk kopogást hallottam.Még mindig zihálva felkapaszkodtam és elmentem az ajtóig.Meglepetésemre Grisst láttam az ajtón kívül.Újabb kopogás.

n    Sara,-kezdte tétován-tudom,hogy itthon vagy.Engedj be,kérlek.-mondta halkan.

n    Menj el,kérlek.-mondtam a sírással kűszködve

n    Csak egy percre engedj be.

n    Rendben.-mondtam és a sírástól maszatos arccal kinyitottam az ajtót.Úgy állt előttem mint egy rakás szerencsétlenség.

n    Bejöhetek?-kérdezte.Intettem neki,hogy igen.

n    Miért jöttél ide?-kérdzetem suttogva

n    Mert szerettem volna beszélni veled.-kezdte,és belépett

n    Mit akartál mondani?-kérdzetem.Felmutatta az értesítésemet.-Ez az enyém.-mondtam halkan,és megint a sírás kerülgetett.

n    Tudom.Ezért jöttem ide.Ez nem neked szól.-válaszolt és becsukta az ajtót.

n    Hanem kié?-kérdeztem értetlenül.

n    Sofiáé.Véletlenül adták oda neked.

n    Az nem lehet,é végigolvastam!Én,én...-nem bírtam tovább,összerogytam.A zokogástól rázkódtam.-És mi lesz Sofiával?-kérdeztem zokogva

n    Áthelyezték a nappalisokhoz.A régi helyére.-leguggolt mellém.Szorosan fogta akezem.Tulajdonképpen boldog voltam,a sírás mégsem múlt el.Nem tudom meddig ültünk még így.de nagyon jól esett.Végül Grissom felhúzott és a nappalimba vezetett.Leültünk egymás mellé,és beszélgettünk.A könnyeim lassan felszáradtak,ahogy megértettem,hogy nem érzett semmit Sofia iránt.Pocsékul érzetem magam,amiért rá haragudtam.Néhány pillanatig hallgattunk.Aztán Grissom megtörte a csendet.

n    Mondanom kell neked valami fontosat.-kezdte halkan,és felnézett.én is ránéztem és bólintottam.Folytatta.Egy apró borítékot csúsztatptt a kezembe.Kibontottam.Egy papír volt benne és egy bársonyzacskó.Előbb a levelet olvastam el.

                  „....lelkem miattad örök harcban él,

                    mint fösvény,kit pénze gondja öl meg;

                    csupa fény és boldog ség büszke elmém,

                    majd fél.az idő ellop,eltemet;

                    arcod varázsa csordultig betölt.

                    S egy pillantásodért is sorvadok;

                    nincs más,nem is akarok mást gyönyört,

                    csak amit Tőled kaphatok,és még kaphatok...”

                                                           -Shakespeare-

                                                                                   Grissom

Tudom,sokszor megbántottalak,de mégis kérlek olvasd el ezt a verset,mert én szeretlek.

A levél végére ismét az arcomon folytak a könnyek.Soha nem voltam még ennyire boldog,mégis sírnom kellett.Éreztem Grissom puka tenyerét az arcomon,ahogy letörli az arcomat.Sóvárogva szorítottam az arcomhoz a tenyerét.Nem akartam elengedni,de muszáj volt.Kivette a bársonyzacskót a kezemből,és beleborította a tartalmát a kezembe.Egy apró ezüstlánc volt benne,rajta egy szív alakú medállal,amibe a „Grissomtól Saranak”feliratot gravírozták.Még egy gyűrű is volt benne,amibe a „Szeretlek” feliratot gravírozták.Egyszerűen elállt a lélegzetem.Gyönyörű volt mindkettő.Hozzábújtam Grissomhoz és sírtam.De most a boldogságtól.Éreztem ahogy a hajamat simogatja.

n    Amit írtam,komolyan gondoltam.-suttogta a fülembe.

n    Én is szeretlek.-suttogtam.A válaszomra a kezébe vette az arcom,és finoman magához húzta.Az ajkaink felemésztették egymást.A vágy,a szenvedély,a szerelem hajtott minket.Grissom megtörte a csókot,és berakott egy Joni Mitchell CD-t a magnóba.Lágy dallam hallatszott a magnóból.Megfogta a kezem,és magához húzott.A zene gyönyörű volt.Imádom Joni Mitchell hangját.Lassan ringatóztunk a zene dallamára.Grisom magához szorított,én pedig beletemetkeztem az ingébe.Nem tudom mennyi ideig táncoltunk,azt sem tudom hogyan aludtam el,a tánc az egyedüli amire emlékszem.De arra életem végéig fogok.

                                                                 *

Titokban tartottuk a többiek előtt a boldogságunkat,mígnem néhány hét múlva éppen Grissom irodájában csókolóztunk,amikor Cath benyitott.

n    Ne is zavartassátok magatokat,csak a jelentésemet rakom le,és m,egyek is.-kacsintott felénk.

n    Hm,Cathrine-szólalt meg Grissom

n    Nem kell mentegetőznötök.Örülök,hogy végre r