A sikátorban 3 lövés dördült,Grissom elterült a földön.Sara odarohan hozzá,,mond neki valamit és a gyanusított után iramodik.Mi Sara után eredünk,csak Greget hagyjuk Grissom mellett.Még éppen időben érjük Sarat utol,mert már lövésre emelte a pisztolyát.Mi ketten,Nick-kel lefogjuk Sarat,amíg Rick elvezeti a gyanusítottat.Sara csak sír és kapálózik.Lassan lehiggad,visszakísérjük a kocsijához,beül és követi a mentőautót.Mi hárman a laborba indulunk.

*

A kórházban a monitoron hirtelen csak egy vízszintes vonal jelenik meg.A férfi látszólag feladta a kűzdelmet.Az orvosok már lassan feladják a próbálkozást,hogy visszahozzák,amikor belép egy lány.Az ágy mellé siet,arca tiszta könny,megszorítja a férfi kezét,észreveszi a csíkot,arca falfehér lesz,egy apró könnycsepp fut végig az arcán.Még jobban szorítja a Férfi kezét,beszél hozzá.A lányt,mint utóbb kiderült,Sara Sidle-nek hívják.A férfit pedig Gil Grissom-nak. A lány kitartó beszéde és zokogása hatására az orvosokba is visszatér a remény,és az elkötelezettség,hogy muszáj megmenteniük a férfit.

*

Sara fohászkodik,szorítja Griss ezét,mondja neki,hogy ne hagyja itt,mert szereti és szüksége van rá;sír,a szavai hatására az élet visszatér a férfiba.A monitoron újra meg újra kirajzolódnak a hullámok.Sara boldog,sír örömében,ráborul Griss még mindig mozdulatlan testére.Minden nap mellette ül,és várja,hogy magához térjen.5 nap múlva Griss megszorítja a kezét,magához tér a kómából.Óvatosan pislog,szétnéz a kórteremben,meglátja a mellette boldogan mosolygó Sarat.Mindketten boldogok,leginkább Sara,amiért nem vesztette el Grisst.A nap hátralevő részében is vele marad.Este is csak nehéz szívvel hagyja ott a főnökét.Egy hét múlva,mikor Grisst kiengedik a kórházból,Saraval az oldalán lép ki a kórházból.A kórteremben,mielőtt kilépnének az ajtón,Griss váratlanul magához húzza a lányt és megcsókolja.Sara hozzásimul és örömében apró könnycseppek gurulnak végig az ercán.Egyszercsak elkezd beszélni,bevallja Grissomnak,mennyire félt,amikor a gépek nem mutattak életjelet,hogy milyen mély fájdalmat érzett a szívében;hogy csak sírt és fohászkodott.És sikerült,mert egyszercsak hullámok rajzolódtak ki a monitoron újra meg újra.Látta,ahogy az orvosokba is visszaköltözik a remény.Miközben mesélt,minduntalan felzokogott.Griss lassan simogatja a hátát,fogja a lány fejét.Sara folytatja tovább.Mire beengedték hozzá az őrök,hogy láthassa,rengeteg időt vesztett;hiába kiabált,kérlelte az őröket,csak akkor sikerült keresztültörnie,amikor Brass megérkezett.A kapitánynak csak néhány perc folyamatos magyarázattal sikerült megértetnie a biztonságiakkal,hogy nem Sara a gyilkos,nem tőle kell megvédeniük Grissomot.És akkor hirtelen visszazökkent a hideg valóságba,hogy a főnöke a halál torkában van,a férfi,akit mindennél jobban szeret,a férfi,aki néhány hete megmentette az életét attól a férfitól,aki most megölte.Akit ő,miután  lelőtte Grissomot,tartóztatott le,aki miatta került börtönbe.Ő,akit csak Cath és Nick tudtak lefogni,nehogy lelője a gyilkost,akit Rick vezetet el.Hogy még akkor is zokogott,amikor Cath és Nick elengedték.Végigzokogta z utat a helyszíntől a kórházig.Griss halkan elkezdett suttogni a lány fülébe,mert Saran újra erőt vett a zokogás.Halkan beszélt,közben simogatta a lány arcát,kifésült egy könnyáztatta hajtincset az arcából és megcsókolta újra meg újra.Most ő kezdett el mesélni,hogy emlékszik,szinte érezte,hogy meghalt.És emiatt ő is félt.Arra  még emlékszik,hogy berakták a mentőautóba,de utána semmire.Most viszont,hogy Sara elmondta,tudja mi történt.És,hogy nem bánja,hogy bekerült a kórházba,mert így el tudták kapni  a gyanusítottat,aki mindkettőjükre rálőtt.Annak még jobban örül,hogy magához szoríthatja a lányt akit szeret,aki miatta tartott ki napokig mellette.Most már azt is tudja,hogy a lány is ugyanúgy szereti ahogy ő.A félhomályba burkolózó szobában még egyszer utoljára megcsókolták egymást,és elindultak.Grissom lakására mentek,ahol egy tetté váltak néhány órára.Egy test,egy érzés volt ez a két ember ezen az éjszakán.Reggel,amit felébredtek,megfogadták egymásnak,hogy soha többet nem hagyják el egymást.

*

Most,egy évvel később,nézem,ahogy mosolyognak,fogják egymás kezét,és egymás után mondják ki,hogy „Igen,akarom.”Sugárzik róluk a boldogság.Ha egymásra pislognak a laborban,látni lehet rajtuk,hogy mindennél jobban szeretik egymsát.Örülök,hogy ma itt lehetek és aláírhatom,hogy ez a két ember egymásnak lett teremtve,így a pap is összeadhatja őket,és biztos lehet benne,hogy valóban kitartanak egymás mellett jóban,rosszban,egyaránt.