A napjaim elég pörgősen teltek.

Két gyilkosság, helyszínelés, papírmunka és egy buli megszervezése. A többiekkel úgy terveztük, kedden meglepjük Catherine-t a születésnapján. Nő lévén rám bízták a feladatot. Szép kis csapat…

Péntek este volt. A bárok tömve vannak emberekkel – bár ez Vegasban nem meglepő dolog -. 11kor kellett egy helyszínre mennem.

- Szia! Mi a helyzet? – köszöntem Grissom-nak mosolyogva.

- De jó kedved van! – felelte. – Pedig ha ezt megnézed, nem fogsz ennyire örülni.

Igaza volt. A szórakozóhely mellékhelységében egy brutálisan meggyilkolt nőt találtunk. Mindenhol vér volt és csak ömlött kifelé az émelyítő szag. A nő mindkét kézfeje le volt vágva. A falon egy vérrel írt üzenet állt.

- Az mit jelent? –kérdeztem Gil-t, a falon talált feliratra mutatva.

- „ A mindenem ”. Oroszul van.

- És a kezek? – nézek a holttestre.

- Talán elvitte… emlékbe…

2órával később Jim is velünk tartott a halott nő otthonába. Elég nehéz volt mire a férje megértette mi történt.

Egész éjjel, és hajnalban is dolgoztunk.

Épp hazafelé indultam, mikor Nick megállított a folyosón.

- Na, hogy áll a buli szervezése? – kérdezte mosolyogva.

- Hát… Igazából… sehogy!

Erre még jobban elvigyorodott:

- Ok, nem probléma. Még van időnk. Mit szólnál, ha itt lenne az irodában?

- Jó ötlet. Viszont most megyek. Na szia! – és már mentem is a kocsim felé.

Újságot olvastam, amikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót, de nem volt ott senki. Szétnéztem, de csak egy dobozt találtam a lábtörlőn. Bevittem.

Se címzett, sem feladó nem volt rajta. Kissé furcsálltam a dolgot. Barna, szokványos doboz volt, kinyitottam.

Amint felbontottam kivert a víz és a hideg, megrémültem és sikítani akartam. Egy üveg tartájban, valami furcsa lében egy levágott kézfej úszkált. Elhátráltam a doboztól, próbáltam megnyugodni.

Ekkor jutott eszembe, hogy a csomag kézbesítője kopogott, tehát itt lehet akár a házkörül is. Megrémültem és egy darabig hezitáltam. Hirtelen úgy döntöttem bármi történjen, nem érdekel, bemegyek a laborba. Fogtam a csomagot, kirohantam a kocsimhoz, és meg sem álltam, amíg oda nem értem.

Robbins dokihoz vezetett az első utam.

- Ezt vizsgáld meg, kérlek! – rontottam be hozzá.

- Mutasd! Mi ennyire sürgős? – elvette a csomagot – Ez nem az éjjel talált nőé?

- A te munkád megmondani! – feleltem kissé dühösen.

Ekkor vette észre izgatottságomat.

- Hogy került hozzád? – kérdezte rosszat sejtve.

- A postásom hozta… - ezzel elmentem az irodámba.

Arra keltem, hogy valaki kinyitotta az ajtót.

- Jó reggelt! Már ha ez jó… - keltett fel Gil.

- Neked is! – feleltem, és felültem a kanapéról. Valószínűleg elnyomott az álom, és azóta itt vagyok az irodámban, gondoltam magamban.

- Kávét? – kérdi kedveskedve.

- Kösz, nem. Robbins doki nem keresett?

- Nem, de jártam nála. – leült mellém – Nem láttad a csomagküldőt?

- Szerinted akkor itt ülnék? – kérdezem szúrósan.

Kis szünet áll be. Azon gondolkodhat, hogy fogalmazzon.

- Szólhattál volna! – mondja ki végül.

- Minek? Semmit sem tehettél volna!

- Odamentem volna! Meg is támadhatott volna!

- Ugyan Gil… - nem sikerült befejeznem, mert hirtelen Greg lépett be az ajtón.

- Bocsi hogy zavarok, de van egy kis gáz.

És tényleg volt.

Negyed órával később egy bérelt lakás nyújtotta gyilkossági helyszínen jártunk. A körülmények azonosak a tegnapival. Fiatal nő, hiányzó kézfejek, és „ A mindenem „ a falon.

- Nem várakozott. – töri meg a csendet David.

- Ez igaz. De miért lesz valakiből sorozatgyilkos egy zsaruktól hemzsegő környéken? – kérdezi Greg inkább magától, mint tőlünk.

- A miértekre a legnehezebb a válasz. – kapja válaszul Grissom-tól.

Később kiderült a csomagon Dr. Robbins megtalálta az üveggyártó cég egyik alkalmazottjának ujjlenyomatát. Nick és Warrick most néznek szét az illetőnél.

Én a helyszínről a laborba tartottam, Grissommal az anyósülésen.

- Ugye tudod hogy nem vagy biztonságban?! – fordul felém.

- Soha senki sincs biztonságban. – felelem az utat nézve.

- Nem kéne egyedül otthon lenned. Ha akarod, szólok Catherine-nek. – az- az igazság örültem volna, ha valaki velem lett volna, mégis mást válaszoltam.

- Tudod jól, hogy nem akarom. – A laborig nem is beszéltünk. Ott elköszöntem, és indultam haza.

Hét körül kopogtak az ajtómon. Összerezzentem egy pillanatra. Elővettem a fegyveremet, kibiztosítottam, úgy léptem az ajtóhoz.

- Ki az? – kérdeztem hangosan

- Catherine vagyok, ne félj! – hangzott a válasz, amitől teljesen megnyugodtam és kinyitottam az ajtót.

- Hát te? – néztem rá és a bőröndjére.

- Mondta Grissom mi történt, és ha akart volna sem tudott megállítani. – beljebb jött és lepakolt.

- Aranyos vagy, de erre semmi szükség! – mondtam picit vonakodva. – Lindsey-t amúgy sem hagyhatod egyedül otthon!

- Lindsey osztálykiránduláson van és csak két nap múlva jön haza. Engem meg csak nem küldesz el bőröndöstől?!...

Aznap este kétszer is hívott Grissom a hogylétem felől érdeklődve. Meglepett a férfi aggodalma, de jól is esett. Úgy éreztem törődik velem, és ezzel a csodás gondolattal sikerült álomba merülnöm aznap éjjel.