1. rész

Karácsonyi Parti

Sara gondterhelten állt a fali újság előtt. A parti. Szóval megint eltelt egy év. Jönnek az ünnepek, mindenki lázasan készülődik. Ettől nem volt túl boldog. A karácsony számára egyet jelentett a hóval, ajándékokkal, a családdal, akik a kandalló pattogó tüze mellett boldogan bontogatják a gondosan becsomagolt ajándékokat. Ez neki mostanában nem jutott ki – igen – túl hosszú ideje nem volt ebben része. És megint egyedül kell mennie. Utálta, de a kollegák miatt …. Csakis miattuk el kell mennie, nem ülhet otthon begubózva. Catherine állt meg mögötte.

-          Na mit veszel fel?

-          Én? Szerintem nem fogok nagy ügyet csinálni ebből.

-          Megjelenés uraknak szmoking, hölgyeknek nagyestélyi – olvasta

-          Talán találok valamit a szekrényben – mondta hanyagul – ami megfelel a célnak.

-          Nincs kedved eljönni vásárolni? – kérdezte Catherine – Kereshetnénk valami dögöset, hogy a fiúknak leessen az álla.

-          Kösz nem. Jó lesz ami van.

-          Hello lányok, mi ez a pusmogás?- kérdezte Warrick – Á már látom, a parti a téma. Ti kit hoztok?

-          Na én megyek – mondta Sara. Nem volt kedve erről beszélni.

Mindenki hoz majd valakit – gondolta – csak Grissom nem. Neki nincs magánélete. Ez köztudott volt. És Ő is egyedül lesz. Talán lesz esélye, hogy felkeltse a figyelmét. Párszor már próbálkozott, de úgy látszik, Grissom csak a munkára tud koncentrálni és a bogaraira. De Ő szerette ezt a bogaras embert, és nem tudta mit kellene tennie. Talán valami új ruha, ahogy Catherine mondta. Ő tájékozottabb volt ebben a kérdésben. Ez lesz az utolsó próbálkozása, ha nem tud Grissommal zöld ágra vergődni, kérni fogja az áthelyezését. Ideje továbblépnie, ezen már gondolkodott egy ideje. Jó csapatot alkottak, mióta itt él megismerte és megszerette a kollégákat. Nick jó haver, Warrickkal nehezen indult a dolog, de most már együtt nagyon jó csapatot alkotnak. Cattel is megtalálta a közös hangot, bár néha voltak nézeteltéréseik. Greg aranyos fiú, próbálta párszor randira hívni, de az Ő gondolatai csakis Grissom körül forogtak

Meg kell próbálni, ez lesz az utolsó lehetőség. A telefonért nyúlt és tárcsázta Catherine számát.

-          Szia, tudnál segíteni?

Az éves karácsonyi partit Las Vegas egyik elegáns szállodájának nagytermében tartották. A terem és az asztalok díszítése is természetesen karácsonyi hangulatban pompázott. Az asztalokon gyertyák égtek, a termet fenyőillat töltötte meg.

Sara sokáig készülődött. Kicsit kényelmetlennek érezte a ruhát, nem volt hozzászokva. De amikor belenézett a tükörbe, úgy gondolta, hogy nem is rossz. Catherine sokat segített. A ruha gyönyörű, mélyzöld színű volt, mely kiemelte az alakját. Catherine rábeszélte egy hozzá illő selyemstólára is. A cipőt és a táskát sem kellett sokáig keresgélni. Haját laza kontyba fogta és a sminkje is természetes volt.

A vendégek már gyülekeztek, Sara az utolsók között érkezett. Belesett a terembe, egyből meglátta az asztalukat. A fiúk már ott voltak, és a szmokingjukban elegánsan feszítettek. Catherine is ott ült, Grissommal beszélgetett. Mély levegőt vett és könnyed léptekkel besétált. Lassan haladt előre és félúton járhatott mikor Grissom felemelte a fejét és a tekintetük találkozott. Látta a szemében a csodálatot és azt a kis hamiskás mosolyt a szája szegletében.

Ó Istenem, miért olyan tartózkodó és merev, miért nem tudja az érzelmeit viszonozni – gondolta miközben haladt az asztal felé.

-          Á, ott jön Sara – szólt Grissom, és a kollégák felé fordultak, mindenki jókedvűen mosolygott.

Grissom felemelkedett amint az asztalhoz ért és kihúzta a széket, hogy leüljön. A fiúk is udvariasan felpattantak amint odaért.

-          Milyen csinos vagy Sara – mondta Greg.

-          Jól nézel ki! - mondta szinte egyszerre Warrick és Nick. Catherine is elismerően bólintott.

-          Köszönöm – mondta Sara – és elmosolyodott. Jó estét, bocs a késésért!

Grissom tekintete végigsiklott Sarán. Grissom még mindig mosolygott és istenien nézett ki a szmokingjában.

- Micsoda rejtett kincsünk van, nem? – kérdezte a kollégákat – akik helyeslően bólogattak

Igen, az a kis mosoly talán jelent valamit.

Elkezdődtek a szokásos évi beszédek, természetesen Eckli sem maradt szó nélkül.

Felszolgálták a vacsorát, s közben minden asztalnál csendesen beszélgettek. Hátulról halk kellemes zene szólt.

Aztán lassan a táncparkett s megtelt.

A sort Nick kezdte, felkérte Sarat, Greg pedig Catet. Így adták a lányokat kézről kézre. Mindenki újra megdicsérte Sarat. Ő is kezdte magát jól érezni, a fiúk elbűvölőek voltak, de egy kicsit ideges is volt. Grissom mikor kéri már fel? Látta, hogy néhány kollégával beszélget hol az egyik, hol a másik asztalnál, de a tekintetét ott érezte a hátán. Időként összenéztek, de Grissom mintha szándékosan elkapta volna a tekintetét.

Mikor Warrick visszakísérte az asztalhoz Griss is épp ott ült. Cat is előkerült és lecsapott Grissomra.

-          Hölgyválasz Főnők! Nincs kifogás – szólt – és már húzta is Grisst a táncparkettre. Grissnek ideje sem volt tiltakozni. Sara irigykedve nézett utánuk.

-          Miért nem kéred már fel? – kérdezte Catherine.

-          Kit? – nézett rá Grissom értetlenül.

-          Jaj Gil, ne légy már ilyen! Sara teljesen oda van érted! Te meg úgy kerülgeted, mint macska a forró kását.

-          Ugyan Catherine, nem hiszem, hogy ez jó ötlet!

-          Mitől félsz? Hogy talán valaki közel kerül hozzád? Rég ismerlek már Gil! Az érzéseket viszonozni kell, ez a Te bajod. Felemelhetnéd a fejed a bogárgyűjteményedből és körülnézhetnél a nagyvilágban, mert ott is van élet.

-          Ez nem könnyű, értsd meg! Sara nagyon érzékeny, intelligens nő. Nem akarok az érzéseivel játszani. És én mit tudok Neki nyújtani? Idősebb vagyok, a főnöke vagyok, de ezt gondolom, nem kell Neked elmagyarázni.

-          Félsz!? Hogy csalódni fogsz? Ugyan ne gyerekeskedj, tudom, hogy nem közömbös számodra. Sara jó ember. Miért nem akarsz egy kicsit boldog lenni? Gondolkodj el ezen, az élet elmegy melletted, és bármikor történhet valami. Na menj már oda és kérd fel egy táncra, majd eleped a lány ezért.

Miközben Griss és Catherine táncoltak, Sara kedve kicsit borúsra fordult. Szomorúság ült ki az arcára, szeme csillogása is halványult. Karácsony… a szeretett ünnepe és neki nincs senkije, akivel megünnepelhetné. A nevelőotthonok karácsonya jutott eszébe, mikor a többi apátlan-anyátlan gyerekkel együtt várták a csodát, egy kedves szót, egy ajándékot, egy ölelést, de ez szinte mindig elmaradt. Így lett egyre magányosabb és magába forduló.

Talán most először érezte, hogy él, ha Grissom közelében lehetett, ha beszélhetett Vele, ha tanulhatott Tőle. Ez éltette, és most itt van, és az esélyei egyre kevesebbek. Vajon milyen lesz az új helyen? El tudja Őt felejteni? Nem hitte, a lelke mélyén jól tudta, hogy ez elől az érzés elől sehova sem tud elmenekülni. Se másik városba, se a munkába. Ki tudja a szerelmi bánatra mi a gyógyír?

Ahogy ezen töprengett, csendesen ült az asztalnál és a tányérján lévő tortaszeletet tologatta a villájával. Csak fél füllel halotta, hogy Nickék az év sztorijait elevenítik fel Greggel.  Warrick valahová eltűnt, talán új hódítások után nézett.

-          Sara, jól vagy? – kérdezte Greg.

-          Igen, csak egy kicsit elfáradtam – mosolyodott el Sara. Miért nem mentek fiúk táncolni, kérjetek fel egy csinos lányt!

-          Majd egy kicsit később – mondta Nick

A számnak vége lett. Catherine és Griss tartottak vissza az asztalhoz.

- Á Catherine, most nem menekülsz, - szólt jókedvűen Nick – a következő tánc az enyém!

És már vitte is vissza Catherinet a parkettre. Greg is meglátta az egyik csinos laboros lányt és elnézést kérve a lány után indult. Grissom és Sara maradtak az asztalnál.

 - Jól érzed magad?

 - Kösz jól! De nem vagyok oda a partikért, ez a sok ember…

 - De ugye minden rendben van? Olyan szomorúan nézel, megbántott valaki?

 - Nem – mondta Sara és sóhajtott egyet.

- És Te? Hol töltöd az ünnepeket?

- Anyámnál leszek, utána pedig ügyeletben.

 - Hát persze az ügyelet! Mikor voltál szabadságon?

- Nem is tudom… De te beszélsz, hiszen a munkamániások szobrát rólad is megmintázhatnák

- Nem vár otthon senki, akkor inkább dolgozom – vonta meg a vállát Sara.

- Már beszéltünk erről Sara, legyen valami hobbid a munkán kívül.

 - Tudom, de nem beszélhetnénk másról, most örülni kellene és ünnepelni – próbálta elterelni a beszélgetést.

- Igaz. Még nem mondtam milyen gyönyörű vagy Sara!

Sara elpirult – Komolyan?

Véget ért a szám és egy lassú melódia hangjai hangzottak fel. Griss mély levegőt vett.

-          Sara, felkérhetlek egy táncra? – felállt és kinyújtotta felé a kezét.

Sara szinte fel sem fogta, csak ösztönösen nyújtotta a kezét, ami belesimult Grissom tenyerébe.

-          Igen – mondta, és elmosolyodott.

Griss a táncparkettre vezette és Sara karcsú derekát átölelve, finoman magához húzta. Érezni lehetett a feszültséget köztük. Sara felnézett Grissomra, és a szemei csak úgy ragyogtak. A zenére elkezdtek ringatózni és minden mozdulatra egy kicsit közelebb, és közelebb kerültek egymáshoz. Sara megérezte Grissom borotvaszeszének finom fanyar illatát és elbódult tőle. Griss arcát Sara selymes haja csiklandozta. Szinte érezték egymás szívverését, de túl közel mégsem kerülhettek, hiszen ez egy hivatali parti volt. Itt nem lehet az érzelmeket kimutatni, mégis ahogy ott táncoltak a levegő felforrósodott. A világ erre a pár percre megszűnt számukra, és a szavakra itt most nem volt szükség, csak élvezték a pillanatot és némán táncoltak. A zene lassan elhallgatott.

Túlságosan hamar lett vége – gondolta Grissom. A karjaiban tartotta Sarat, és az érzelmek furcsán kavarogtak benne, mintha megivott volna egy üveg pezsgőt. A gyomra összeszorult, a szíve hevesebben vert. Sara is kipirult, hirtelen szinte elviselhetetlenül melegnek találta a helyiséget. Friss levegő, az talán jót tenne.

-          Nincs kedved egy kis friss levegőt szívni? – kérdezte Griss – mintha kitalálta volna a gondolatát.

-          De, ez jó ötlet!

Grissom előzékenyen előre engedte Sarat, és kiléptek a hűvös teraszra.

-          Gyere, sétáljunk egyet – mondta Grissom.

Egy ideig csendesen haladtak egymás mellet. Sara fázósan megborzongott. Grissom levette a zakóját, és a vállára terítette. Sara érezte Grissom testének melegét, jólesően elmosolyodott.

-          Köszönöm.

-          Nincs mit.

-          Cattel beszéltünk Rólad – szólalt meg végül Grissom.

-          Igen? – nézett rá csodálkozva Sara. És mit?

-          Arról, hogy mit érzel irántam, és én mit érzek irántad.

Sara zavartan pislogott. Szóval ennyire nyilvánvalóak az érzelmei. Catherine jó megfigyelő, pedig próbálta titkolni, de nem könnyű, és Catherinenek jó szeme van az ilyesmihez

-          És mi volt a lényeg?

-          Nem könnyű erről beszélni – mondta Grissom.

Miközben lassan sétáltak, egyre távolabb a zajtól és elértek egy csendes helyre. Sara kíváncsian várta, Grissom hogyan fogja újra visszautasítani. Szíve egyre nehezebb lett és szomorúan nézett fel a csillagokra, miközben nagyot sóhajtott.

-          Szóval az a lényeg, hogy ne tápláljak hiú reményeket azzal kapcsolatban, hogy talán egyszer érezni fogsz valamit irántam, ugye? – tört ki Sarából a feszültség és szembe fordult Grissommal.

-          Sara, ez nem olyan egyszerű! Itt vagy Te, a fiatal, intelligens, gyönyörű nő! Mit akar egy magamfajta bogaras tudóstól? Én mindig kerültem az embereket, könyvekből tudom, milyen érzés lehet a szerelem, de én még nem éltem át… És mióta ismerlek, furcsa érzések kavarognak bennem, amit sosem tudtam szavakban és tettekben kifejezni. És mikor visszautasítottam a vacsorameghívást, megijedtem, mert… nem is tudom, mert féltem, hogy nem leszek elég Neked! Egyszer csak megunsz és akkor mi lesz, hogyan tovább? – zavartan nézett Sara szemébe, majd szomorúan lehajtotta a fejét.

Sarában egy világ omlott össze, a szíve mélyén reménykedett, igen bízott benne, hogy Grissom képes lesz kimutatni az érzelmeit. Ó, milyen bolond vagyok! Nem fog sosem megváltozni, és Ő sem lesz képes ezt elérni. Ó, és milyem bolond Griss, nem fogja fel, hogy milyen boldogok lehetnének!

-          Ilyen az élet Griss, nem tudjuk sokszor, hogyan tovább, és a folyamatosan elszalasztott lehetőségeknek egyszer csak vége lesz! Ünnepek után beadom az áthelyezési kérelmemet – mondta dacosan. Sajnálom Griss, ez így nem mehet tovább, nem lesz könnyű újra kezdeni, de ezt így nem bírom tovább, muszáj lépnem! Gondolom, nem fogsz túl nagy akadályt ez elé gördíteni. Nem volt könnyű döntés, de a magam érdekében meg kellett hoznom

-          Szia – és elindult visszafelé. Még egyszer hátra fordult – Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Grissom!

Grissom ott maradt és szomorúan nézett Sara után. Talán ha utána menne és elmondaná, hogy szereti, teljes szívéből. Mióta meglátta, mióta rámosolygott és azóta minden nap várja a találkozást, hogy beszéljen Vele, hallja a hangját, lássa a mosolyát. Igen, most már tudta mi a szerelem… De nem mozdult, ott maradt a fák árnyékában.

Sara visszatért a terembe, az asztalnál Grissom székére rakta a zakóját. Felkapta a stóláját és szinte kimenekült a teremből. Nem tudta hogyan volt ereje haza vezetni.

Otthon az íróasztalához ment és miközben a szemében könnyek csillogtak, remegő kézzel aláírta az áthelyezési kérelmet, ami ott volt néhány könyv tetején.

- Boldog Karácsonyt, Sara Sidle – mondta keserűen magának

---

 

Karácsonyi Történet

2. rész

BUÉK

 

 

Eckli állt az íróasztala mögött és a szemöldökét ráncolva olvasta Sara áthelyezési kérelmét. A kis Sara, szóval nem bírta tovább, és magában kárörvendően elvigyorodott. Tehát mégis megszabadul Tőle. Gondolkodás nélkül aláírta az iratot.

Délután összefutott Grissommal.

-         Hé, Griss! Mi történt Sarával? Most olvastam az áthelyezési kérelmét. Te mit tudsz erről?

Grissom keserűen nézett rá. Megjelentek a keselyűk a tetem fölött –gondolta.

-         Ez Sara döntése, Eckli – nem tájékoztatott mindenről, de gondolom, nem fogod megakadályozni, mint ahogy Én sem tudom.

Eckli elvigyorodott –Már aláírtam –mondta. Csak tudni akartam, Neked mi közöd van ehhez?

Grissom érezte, hogy tört forgatnak a szívébe.

Tehát megtette. Miért is gondolta, hogy a karácsonyi parti után majd meggondolja magát Sara. Hülyén viselkedett, és nem tudta, hogy hogyan lehetne ezt helyrehozni. Próbálta munkával elterelni a figyelmét. Három gyilkossági ügye volt, talán azzal el tudja foglalni magát. Bár nagyon fáradt volt. Napok óta nem aludt, egyre nehezebben tudott odafigyelni, csak Sara körül forogtak a gondolatai. És még Eckli is itt kárörvend az orra előtt.

A hír természetesen futótűzként terjedt végig a laboron.

Greg sétált be Grissom irodájába.

-         Szia, Griss! Itt vannak a DNS eredmények – és letette a legközelebbi kupacra.

-         Igen, Greg? – nézett fel ingerülten Grissom.

-         Csak azt akartam kérdezni, hogy Sara….

-         Greg, ez nem tartozik rád, és különbem is, nincs valami dolgod a laborban?

-         Oké! – és kihátrált az irodából. Grissom ritkán szokott így felcsattanni. Sajnálta Sarat. Vajon mi lehet az oka, hogy ilyen hírtelen, minden előzmény nélkül el akar menni?

Később Nick és Warrick is próbálkozott valami magyarázatot kicsikarni Grissomból, de Ők sem jártak sikerrel.

Műszak végén miközben az aktákat pakolta, Catherine állt meg az ajtóban.

Grissom nagyot sóhajtott.

-         Mi van? – kérdezte nem túl kedvesen.

-         Gil, mi történt?

-         Nem akarok erről beszélni! – csattant fel Grissom

-         Csak történt valami, ha Sara ilyen váratlanul beadta a felmondását, és ebből ítélve nagyon megbántothatott. Láttam a partiról elmenni, és nem volt túl boldog. Mit mondtál Neki?

-         Catherine, ez túl bonyolult! Sara felnőtt. Ha úgy dönt, hogy elmegy, akkor Én nem tudom ebben megakadályozni!

-         De miért nem? Griss, egyre rosszabb bőrben vagy, és ne akard Nekem bemagyarázni, hogy ez Téged nem érint mélyen!

-         De Catherine, igen is érdekel, és nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás, tanácstalan vagyok! A partin nagyon kemény voltam Vele, és nem csodálkozom, hogy így reagált. De nem megy, úgy érzem, nem tudom úgy szeretni, ahogy szeretné.

-         Honnan tudod, ha meg sem próbálod? Ne gondolkozz már annyit, hallgass kivételesen a szívedre az eszed helyett. Sara itt mászkál köztünk, mint egy élőhalott. Egyáltalán láttad, hogy össze van törve szegény?

Nem, Grissom nem látta. Napok óta próbálta elkerülni, ami eddig sikerült is. Nem tudott volna a szemébe nézni. Mit mondhatott volna az után az este után.

-         Griss, csinálj valamit sürgősen, vagy örökre elveszíted! Hallgass Rám! – mondta Catherine, és kiment.

Sara gondolta, hogy Eckli nem hogy, nem fogja megakadályozni, hogy elmenjen, hanem örömmel segédkezik mindehhez.

Fáradt volt, nem aludt a parti éjszakája óta, csak néha bóbiskolt el, amiből izzadtan, remegve ébredt fel, miközben rémálmok kínozták.

Nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz. A munkába próbált temetkezni. Ott vannak a lezáratlan ügyei, amit lehet, még megpróbál befejezni, a többit át kellene adnia valakinek.

Két napja keresett egy költöztető céget is. A jövő hétre elvállalták a költöztetését. Még be kell dobozolnia, össze kell pakolnia az életét. Tehát megint tovább áll. Miért is csodálkozik, az élete erről szól. Városokról ahol dolgozott, és semmi mást nem tett, csak dolgozott. Lassan belefárad ezekbe a költözésekbe. Miért nem tud megállapodni? Mi lehet benne a hiba?

Miközben ezen töprengett, Grissom irodája elé ért. Muszáj beszélnie Vele, le kell adnia az ügyeket és mégiscsak Ő a főnök. Mély levegőt vett, és halkan kopogtatott. Grissom fáradtan nézett fel a szemüvege mögül.

-         Szia! – nyögte ki – meglepődött, hogy még itt látja Sarat, azt hitte már rég hazament.

-         Szia, csak azért jöttem, hogy megbeszéljük, kinek adjam át az aktákat – hadarta el egy szuszra.

-         Oké, ülj le…

A beszélgetés rövid volt, lényegre törő. Mikor véget ért, Sara felállt.

- Jó éjszakát – és kiment. Meg sem várta, hogy Grissom megszólaljon.

Grissom csak nézett utána. Valamit tennie kell. Sara tényleg rossz bőrben volt. A beszélgetés alatt is csak pár lopott pillantással néztek egymásra, kerülték egymás tekintetét.

Páran a laborból búcsú bulit szerveztek Sarának, bár a hangulat kicsit borús volt. Sara sem volt túl boldog, de azért örült, hogy ilyen kedvesen megemlékeznek Róla. Mindenki ott volt, csak Grissom maradt távol, valami sürgős ügyre hivatkozva. Sara egy kicsit megkönnyebbült, hogy Grissom nem lesz ott. Nem tudta volna kibírni a nyilvános búcsúzkodást. Látta a szomorúságot a csapata szemében, akik még mindig nem értették, miért döntött így. De nem akarták faggatni, majd elmondja, ha eljön az ideje. Könny csillogott a szemében, mikor elbúcsúzott mindenkitől. Nick melegen megölelte.

-         Légy jó kislány – miközben Warrick átölelte – és vigyázz Magadra!

-         Sara sajnálom, nem gondolod meg magad? – kérdezte Greg

-         Azt hiszem, ehhez már késő van, Greg.

-         Ó Catherine, öröm volt Veled dolgozni – és már majdnem szipogott – Catherine is megölelte.

-         Sara, légy erős – mondta Catherine – és ha meggondolnád magad, mi visszavárunk!

-         Kösz! – mosolyodott el a könnyeivel küszködő Sara.

Az év utolsó napja volt. Mindenki a szilveszteri partik lázában égett.

Sara az ágyon összegömbölyödve sírt, mikor kopogtatást hallott. Megtörölte a szemét és kifújta az orrát. Kilesett a kukucskálón. Grisst látta az ajtó előtt idegesen topogni.

Mit keres itt?

Belenézett az ajtó melletti tükörbe. Hát nem vagyok egy épületes látvány, de kit érdekel – gondolta – és kinyitotta az ajtót.

Grissom meglepődött. Azt gondolta, Sara bolond lenne Neki ajtót nyitni, azok után, hogy még a búcsúztatóján sem volt ott. Nem bírta volna ki. Elmenekült gyáván. És miközben ült az akta felett, Catherine szavain gondolkodott. Catherine okos nő. Miért nem hallgatott már rá az elején. Ő meg elbaltázza itt élete nagy lehetőségét. Sarat. Miközben a kocsijában ült szinte akaratlanul is Sara lakásához ért. Látta, hogy még ég a villany. Most már mit veszíthet. Már elveszített mindent, talán csak reménykedhet, hogy Sarat mégis meg tudja győzni, hogy maradjon. De Ecklivel már nem lesz egyszerű visszavonatni a felmondást.

Ha egyáltalán Sara meggondolja magát. El kell Neki mondania, hogy mit érez iránta. Tovább nem lehet hallgatni. Talán már így is késő. Maga sem tudja miért játszott így Sara érzelmeivel. Nem tudta, hogy a szerelem így fáj. Mert fáj. Nagyon.

Sara borzasztóan nézett ki, szemei vörösek voltak, az arca sápadt, mintha fogyott is volna. Nagyon rossz bőrben van. Ó Istenem, talán még nem késő – gondolta Grissom.

-         Mit akarsz?

-         Beszélhetnék Veled?

-         Miről?

-         Kettőnkről!

-         Kettőnkről? Mióta van szó itt kettőnkről? Maximum Rólad és Rólam van szó, de nem kettőnkről! – mondta ingerülten Sara.

-         De gyere be, ne ácsorogj itt az ajtóban.

Grissom belépett a lakásba, amit már beborítottak a bedobozolt cuccok. A remény sugarai halványultak. Olyan valóságos és végzetesen közeli volt minden. Doboz - doboz hátán. Egy - két nap és soha nem láthatja Sarat. Azt a nőt, akit mindig szeretett, akit akart, akivel végre boldog lehetne. És hagyta idáig fajulni a dolgokat.

-         Sara, van valami, amivel maradásra bírhatnálak? – kérdezte.

Sara az ablakhoz ment és kibámult rajta.

-         Ugyan Grissom, mégis mit gondoltál? Hogy csak fenyegetőzőm és ez így mehet tovább? Te éled az életed és beletemetkezel a munkába, és Én meg szenvedjek miközben nap, mint nap látlak?

-         Sara, fogalmam sem volt róla, hogy ez ilyen mélyen érint Téged. Ezek az érzések… Engem is mélyen érintettek, csak nem találtam meg a szavakat, nem tudtam, mit tegyek. Tudom, hogy ez nem kifogás…

-         Igen Griss, ez nem kifogás! Én nem akartam Magamat Rád erőszakolni, ha nem érzel semmit, akkor ez a legjobb megoldás. Nem akarom Magam kínozni! És most kérlek, menj el, most már nincs mit mondanom!

Grissom sara háta mögé lépett és megérintette a vállát. Sara összerezzent, de nem fordult meg.

-         Menj, kérlek – mondta szinte könyörögve. Ne nehezítsd meg még jobban!

Grissom a szavakat kereste, de szinte lebénult.

-         Sara, kérlek, ne menj el! Szükségem van Rád! Nélküled nem bírom ki - suttogta.

-         Griss, ne nehezítsd meg, kérlek, kérlek – és szembe fordult Grissommal. A sze